Amikor a „színvakság” elvárható
Az amerikai Hivatásos Újságírók Szövetségének rangos díjában részesült egy uniós társfinanszírozással készült projekt, amelynek célja a romákra vonatkozó sztereotípiák ellensúlyozása.
A colorblind jelentése ’színvak’, az MTI „fordítása” inkább értelmezés. (A szerk.)
A Colorful but Colorblind elnevezésű – megközelítőleges fordításban: „Színes, de bőrszíntől független” – program keretében cigány és nem cigány újságírók közreműködésével 25 rövidfilmből álló sorozat jött létre, amely Közép- és Kelet-Európában élő roma közösségek történeteit meséli el. A cél az volt, hogy ösztönözzék a nagy nézettségű médiában a roma kérdések árnyaltabb bemutatását és a roma újságírók nagyobb részvételét. A vállalkozás emellett a kultúrák közti párbeszéd és az újságírók közötti kölcsönös megértés erősítésére is törekedett.
Ezt a programot nyilvánították győztesnek a kiváló újságírói teljesítményért járó Sigma Delta Chi-díj Digitális média – prezentáció (független) kategóriában.
„Büszke vagyok arra, hogy az Atlanti-óceán túlsó partján is elismerést arat egy uniós társfinanszírozással készült projekt, amely a romákkal szembeni évszázados előítéletekkel fordul szembe. Ez bizonyság arról, hogy a romák társadalmi és gazdasági integrációja érdekében az Európai Unió által tanúsított egyedülálló erőfeszítés és elkötelezettség eredményeket hoz” – nyilatkozott a díj odaítélése nyomán Viviane Reading, jogegyenlőségi ügyekben illetékes EU-biztos.
Az Európában élő cigányok többségének – olvasható az elismerésről Brüsszelben közzétett tájékoztatásban – továbbra is szegénységgel, társadalmi kirekesztéssel és megkülönböztetéssel kell megbirkóznia, a pénzügyi és gazdasági válságot követően pedig tovább nehezedik a helyzetük. A gondokat súlyosbíthatják a közösségeikre vonatkozó sztereotípiák, amelyeket a média nem eléggé kiegyensúlyozott híradásai is tovább erősíthetnek.
A Colourful but Colourblind kezdeményezés célja az volt, hogy – kreatív multimédiális megoldásokat alkalmazva – segítsen ellensúlyozni a romaellenes sztereotípiákat. A projekt – amely 50 cigány és nem cigány újságíró együttes munkáját tette lehetővé – Bulgáriára, a Cseh Köztársaságra, Magyarországra, Romániára és Szlovákiára irányult – ezen országok mindegyikében jelentős számú roma népesség él. A vállalkozás számára mintegy 300 ezer eurós társfinanszírozást biztosított az Európai Unió.
@Nước mắm ngon quá!:
[Reakció Huliganthropus 2. számú kommentjére]
"Pedig nyilvánvaló, hogy a cigány "kultúra" nem magyar kultúra, távol áll a miénktől, mint ahogyan a zsidó is. "
A teljesség igénye nélkül, csak, akik a köztudatba is átmentek és mindenki számára ismertek:
cigányzene (hungarikum)
Száztagú Cigányzeneker (hungarikum)
Cziffra György
Szakcsi-Lakatos Béla
Parno Graszt
Pege Aladár
Rácz Aladár
Dankó Pista
Lajkó Félix
Mága Zoltán
Snétberger Ferenc
Lakatos Menyhért
Goldziher Ignác
Hajós Alfréd
Konrád György
Kármán Tódor
Auer Lipót
Kurtág György
Ignotus
Radnóti Miklós
Szenes Iván
Karinthy Frigyes és Ferenc
Déry Tibor
Efraim Kishon
Molnár Ferenc
Wigner Jenö
Szilárd Leó
Rodolfó és Markos György
Scheiber Sándor
Vitray Tamás
Stein Aurél
Lukács György
Szerb Antal
Falk Miksa
Gábor Dénes
Kabos Lászĺó és Gyula
Kálmán Imre
Kertész Imre
Rejtö Jenö
Geszti Péter
Robert Capa
Rényi Alfréd
Füst Milán
Kner Izidor
Királyhegyi Pál
Pick Márk és Herz Ármin (igen, a magyar szalámi!)
Barátom, maga vagy ostoba vagy a gyülölettöl nem lát semmit.
Igazad van Pesta!
Érdekes, hogy mikor a cigányságot kell "nyomni", akkor mindenki "ész nélkül" propagálja ennek az etnikumnak az ügyét. Máskor azonban nem lehet cigányozni, nem lehet kimondani sem e kisebbség etnikai hovatartozását, különösen akkor, ha negatív előjelű kritikáról van szó. Pedig nyilvánvaló, hogy a cigány "kultúra" nem magyar kultúra, távol áll a miénktől, mint ahogyan a zsidó is. Nem Közép-európai, nem magyar. Papolhatnak itt integrációról, meg beilleszkedésről és annak elfogadásáról, ez bizony látványosan sikertelen több évszázada. Míg egyes népcsoportok -főleg a szegényebb rétegekben- ösztönszerűen a sok gyermek vállalásában találják meg az öregedő szülők eltartásának lehetőségét (ezért úgynevezett "ösztönlények"), mások a vagyonok felhalmozásában, de nem riadva vissza a törvénytelenségektől sem.
Ezzel szemben az Európa kellős közepén mindig is itt élő magyarság önfenntartó, dolgos nép volt, semmi szüksége ma sem azokra a nációkra, melyeket sosem hívott meg nemzetalkotó törzsszövetségébe. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik!
Tehát beszélhetünk cigányságról, de szigorúan abban az értelemben, hogy azok egy magyarországi kisebbség, akikre kisebbségi törvények vonatkoznak, s ez kevesebb, hangsúlyozom kevesebb jogot jelent, mint a többségi társadalom jogai. Emellett több tiszteletet is elvár a befogadó nemzet felé! Ha ki kell mondani, hogy cigány, bizony ki kell mondani a szót, cigány, vagy roma. S ezt nem pejoratív értelemben gondolom.
Nem is említem ezzel kapcsolatban azt a tényt, hogy a zsidóság Magyarországon még csak nem is kisebbség. Miért kell mégis ekkora feneket keríteni a zsidó-ügyeknek hazánkban? Az a közel-keleti népség a magánügyeit oldja meg ott, ahol él, ne akarja a világra hárítani saját ügyetlenkedéseit. Most éppen fallal veszik körül magukat, s ah bezárkóznak, lehet kifelé sem engedik őket hamarosan. Pedig köztudott, hogy a cigány is, a zsidó is vándornépek. Sohasem tudtak megmaradni, letelepedni egy helyen sem, a történelem folyamán. A cigányságot is erővel kellett helyhez kötni. Bár ne tették volna! Most nem lenne "cigánykérdés", s remélem nem lesz zsidókérdés sem, ha elmennek idejében azok, akik nem képesek a magyarsághoz alkalmazkodni!
„A gondokat súlyosbíthatják a közösségeikre vonatkozó sztereotípiák, amelyeket a média nem eléggé kiegyensúlyozott híradásai is tovább erősíthetnek." (sic)
Amikor negatív hírekben nem is merik szerepeltetni őket, csak amikor már annyira nincs hova takargatni-szépítgetni monogramok mögött sem, mert már a vaknak is nyilvánvaló. Hova is nem kiegyensúlyozott hát ez? Nyugatabbra nincs ilyen sajtóetikátlanság, erőltetett pozitív megkülönböztetés egyik rasszal vagy etnikummal szemben sem.