A Facebook-film frenetikus hatása az oktatásban
Amikor Keila Fong megérkezett a Yale-re, meg sem fordult a fejében, hogy számítástechnikával foglalkozzon. Tavaly viszont, amikor bemutatták A közösségi háló (The Social Network) című filmet, az egyetemen mindenki erről beszélt, ő pedig elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen lenne kitalálni és elindítani egy olyan dolgot, ami esetleg - vagy inkább biztosan - a jövő Facebookja lenne. „Nagyszerű lenne a következő Mark Zuckerbergnek lenni, mindenki szereti azt hinni, hogy valami fantasztikus ötlet van a birtokában” – nyilatkozta a The New York Times tudósítójának az elsőéves Keila Fong, aki azóta egyértelműen eldöntötte: részt vesz a Yale újonnan indított számítástechnikai kurzusán.
Az sem számít, hogy Zuckerberg – más internetes gurukhoz hasonlóan – nem tekinthető kiemelkedő képességűnek a számítógép-tudományok terén, egyetemi tanulmányait is abbahagyta. A számítástechnikai programokban való hallgatói részvétel, a megszerzett fokozatok száma egy évtizeden át – semmibe véve az amerikai technológiai és innovációs versenyképességért aggodalmaskodók, köztük Barack Obama elnök sirámait – folyamatosan csökkent, és csak most kezd újra emelkedni.
(Forrás: Wikimedia commons / Raphaël Labbé / CC BY 3.0, 2.5, 2.0, 1.0)
Az oktatók és a szakemberek szerint az ilyen irányú új keletű fogékonyság részben a technológiai világ hollywoodi ábrázolására vezethető vissza, valamint arra, hogy olyan technológiai celebek látják el a diákokat nap mint nap használt eszközökkel, mint Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg.
„Ez most egy olyan pillanat, mint a Szputnyik fellövéséé volt 1957-ben” – mondta Mehran Sahami, a Stanford Egyetem számítástechnika-oktatásért felelős professzora, arra utalva, hogy a szovjet műhold fellövése adta meg a kezdő lökést az Egyesült Államoknak az űrkutatási versenyben való részvételhez. A professzor szerint a mostani diákok valamennyien Facebook- vagy Google-felhasználók, és úgy gondolják, ezeknek a cégeknek a létrehozói alig különböznek tőlük. Annak felismerése pedig, hogy ilyesmire akár maguk is képesek lehetnek, igen erős motiváló erő.
Ötven százalékkal több diák
A Computer Research Association adatai szerint az Egyesült Államokban a számítástechnikai területen szerzett diplomák számának növekedése csak 2010-ben kezdődött el újra – idén vélhetően eléri a 11 000-es számot –, miután a dotcomos buborék kipukkanása után évről évre zuhant a beiratkozottak és a végzettek száma. A legtöbben 2000 körül jelentkeztek, és a legtöbben – mintegy 21 000-en – négy évvel később kaptak diplomát. Azoknak a hallgatóknak a száma, akik ilyen irányú tanulmányokat folytatnak, de még nem választottak fő tantárgyat, az elmúlt évben 50 százalékkal ugrott meg.
A technológiai ipar növekvő presztízse az egész országban megfigyelhető, az egyetemek – beleértve a Stanfordot, a Washingtoni és a Dél-Kaliforniai Egyetemet – a közelmúltban megújították a számítástechnikai kurzusokat, magukhoz vonzva az iPhone- és Facebook-megszállott diákokat, és felszámolva azt az előítéletet, hogy a számítógép-tudósok olyan valakik volnának, akik folyamatosan mindenféle kódokat gépelnek sötét alagsori helyiségekben.
Még olyan egyetemek is, amelyek korábban egyáltalán nem a számítástechnikai vagy a műszaki területre összpontosítottak (mint például a Yale), úgy érezték, meg kell ragadni a pillanatot. A keleti-parti elitegyetemek (sport-)együttműködését szervezni hivatott Ivy League (Borostyán Liga) körébe tartozó egyetemek mérnöki tagozatainak dékánjai a közelmúltban találkozót kezdeményeztek annak megvitatására, hogyan lehetne a liga mintájára bevezetni a piacon a Borostyán-mérnök fogalmát is.
Az új tananyagok a számítógép-tudományokat hasznosító területekben rejlő karrierlehetőségekre helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a pénzügyekről vagy a nyelvészetről, akár a mérnöki munka olyan kézzelfogható eredményeiről, mint amilyenek az iPhone-alkalmazások, a Pixar-filmek vagy a robotok. A jelek szerint a világ eltávolodóban van a múltbeli elmélet orientált tantervektől.
A Dél-Kaliforniai Egyetem számítástechnikai játékokra szakosodott GamePipe Laboratóriumának igazgatója, Michael Zyda szerint a számítógép-tudomány oktatásának régi vágású módja valahogy így hangzott: „meg fogunk neked tanítani egy csomó dolgot, ami alapvető, és hosszú ideig érvényes marad, de azt nem fogjuk megmondani, hogy mit kezdj ezzel a tudással”. Az újfajta szemlélet térnyerése viszont azt eredményezte, hogy a számítástechnikai szakokra beiratkozók száma tavaly 120-ra nőtt az egyetemen a 2006-ban regisztrált 25 főről.
Az álláshelyek viszont betöltetlenek
Mindazonáltal a számítástechnikai szakokon végzetteknek eszük ágában sincs betölteni a nagy számban meghirdetett álláshelyeket, pedig a szövetségi statisztikák szerint a technológiai szektor azon kevesek egyike a gazdaság területén, ahol a munkahelyek száma az átlagos növekedési érték duplájával bővül.
(Forrás: www.kremlin.ru. / CC BY 3.0)
Az egyetemek pedig váltig állítják: nincs elég erőforrásuk – vagy tanáruk – az érdeklődő diákok oktatásához. A kurzusok mindeközben sajnálatosan kevés nőt vonzanak, bár a számítástechnikai diplomát szerzettek körében részesedésük tavaly 2,5 százalékkal nőtt, de még így is csak 14 százalékot tesz ki.
Vint Cerf, a Google vezető internetes szakértője szerint jóllehet a mobileszközök révén megnövekedett a beágyazott szoftverek iránti érdeklődés, ez az izgalom azonban a közelében sem jár annak, mint amit ő és kollégái éreztek a hatvanas években. „És ez komoly probléma” – tette hozzá.
A számok mindenesetre reménykedésre adnak okot. A Stanford sohasem szűkölködött számítástechnika iránt fogékony hallgatókban, de a 2008-as új tanterv révén, amely olyan szakirányok választását tette lehetővé, mint a mesterséges intelligencia, egyenesen megduplázódott az új szakok száma. A Washingtoni Egyetemen a bevezető számítástechnikai kurzusokra beiratkozók száma 1700 főre, rekordméretűre növekedett, a Harvardon pedig öt év alatt a korábbi érték négyszeresére bővült.
A diákok becserkészése érdekében a Yale-en számítógépes grafika elnevezéssel – a korábbi elmélet orientáltak helyett – olyan kurzusok indulnak, amelyeken a hallgatók egy Pixar-filmen keresztül sajátíthatják el a technika alapjait. Új szakként indult a számítástechnika és a művészet társítása: kombinálva a számítástudományt a művészetekkel, a színházzal vagy a zenével – megtanítva a hallgatókat arra, hogyan kell beszkennelni és helyreállítani egy festményt vagy egy színházi díszlet valamelyik elemét.
Az egyetemek tanárai hangsúlyozzák, hogy a számítógép-tudomány gyakorlati alkalmazásaira koncentráló oktatás egészen más tanári képességeket követel meg, mint amilyenre a gyorsan változó programozási nyelvek oktatásánál volt szükség. A diákokat a valós problémák kezelésére kell rávezetni, végig segítve őket a készségek és a szabályok elsajátításának útján.
Orvosok, jogászok, újságírók nyomdokain
„Mindez nem azt jelenti, hogy valaki megmondja, be kell iratkozni a mérnöki kurzusra, és a jövőben ilyen munkát kell végezni – fejtette ki a Yale-en tanuló Keila Fong az amerikai lapnak –, ehelyett problémákat kell megoldani, meg kell építeni dolgokat, készségeket kell fejleszteni, meg kell tudni mondani egy robotnak, hogy vigyen el valamit A pontból B pontba.”
Keila már létre is hozott egy Closer Grocer nevű webes start-up vállalkozást társaival: a kollégiumok élelmiszer-ellátásáról gondoskodnak.
„Amit most látunk, az egy jól motivált fellendülés olyan diákokkal, akik megértik, hogy tényleg tudni kell az anyagot” – állapította meg Ed Lazowska, a Washingtoni Egyetem professzora.
És a Facebook-film sem ártalmas ebből a szempontból, mert legalább valódi képet fest a programozók világáról. Így a számítógépekkel foglalkozók is végre megkapják azt, amit az orvosok megkaptak A Grace klinikától, a jogászok az Ügyvédektől vagy a riporterek Az elnök embereitől. Az ügyvédeké és az orvosoké után tehát trendi foglalkozás lehet végre a szoftvereseké is.
"És a Facebook-film sem ártalmas ebből a szempontból, mert legalább valódi képet fest a programozók világáról"
Ezt is olyan írta, aki soha nem ismert egy programozót se. A film egy nagy amerikai parasztvakítás. Nincs benne semmi nagy ötlet, semmi kivételes teljesítmény. Az, hogy valaki beszűkültem napokig kódol, az a legnevetségesebb hollywoodi leírása annak, hogy egy programozó okos - így tipikusan semmi rendkívülit nem alkot egy programozó. Ha kódolni kell megállás nélkül, akkor Indiában kell körülnézni. Ha ezen múlna, már Indiában lenne a google és minden, ami számítástechnika. Jó adag szerencse, hogy a fácse futott be (eddig) legjobban, nem a már előtte is ugyanilyen céllal létező 20 másik közösségi oldal. A film szerint Zuckerberg egy aspergeres köcsög, semmi követni való nincs rajta, hacsak az nem, hogy sok a pénze... Szép egy példakép...