Ki vitte Angliába a Szent Grált?
Hogy került egy gazdag zsidó Angliába, miután eltemette Jézust, és Kajafással vacsorázott? Mit vitt magával, és mi lett a vándorbotjából? Mi az, ami lehet tál, kehely vagy drágakő is? És hogy kapcsolható össze Wagner Harry Potterrel, a templomosokkal és az angol humorral? Ma a sírásók védőszentjével ismerkedünk meg.
Azt a népi rigmust sokan ismerik, hogy „Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget!”. Az viszont kevésbé ismert, hogy míg március 19-én Jézus nevelőapját ünnepeljük a meleget hozó szentek között, két nappal előbb egy másik Józsefről is megemlékezik a keresztény hagyomány. Arimathiai Szent Józsefet, aki a sírásók és a temetkezési vállalkozók védőszentje, hazánkban egyedül a pálosok tisztelték. A máriavölgyi kolostorban (ma Marianka, Szlovákia) oltárt is szenteltek neki. Ki volt ez a Magyarországon kevéssé ismert szent, aki egy legenda szerint a gyermek Jézus Krisztust is elvitte Angliába? Arimathiáról csak mint Arimathiai Szent József szülővárosáról tudunk – más vonatkozásokban sem korabeli, sem későbbi források nem említik a Júdeában található zsidó várost.Arimathiai Józsefet a Biblia mind a négy evangéliuma megemlíti, ha nem is hosszasan. Ő volt az, aki Jézus testét levette a keresztfáról és eltemette. János evangéliuma szerint (Jn 19, 38–41) József Jézus titkos tanítványa volt és a holttestet nem egyedül, hanem Nikodémussal együtt temették el.
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba,melyben még senki sem feküdt. (Lk 23, 50–53)
A Bibliába bele nem foglalt korai keresztény írásokban (az 1–5. századig) azonban többször is szó van Józsefről. Feltehetőleg ez a történetfüzér képezte a Józsefről később kialakult szövevényes legendakör alapját. Mit tudunk meg róla? A Pilátus cselekedetei című apokrif iratban olvasható Nikodémus evangéliuma, melyben Józsefről a következő történet olvasható.
(Forrás: Wikimedia Commons / Emmanuil Lampardos)
Kajafás zsidó főpap volt Jézus elítélésének, kivégzésének és feltámadásának idején. A közelmúltban izraeli régészek egy kőurnát találtak, melyben az urna felirata szerint Kajafás egyik családtagjának földi maradványai voltak.
A zsidók, mikor megtudták, hogy József eltemette Jézus holttestét, elfogták őt és egy ablaktalan szobába zárták, majd az ajtót lepecsételték, a kulcsot pedig maga Kajafás őrizte. Másnap Józsefet halálra akarták ítélni, így felnyitották a cellát. Az ajtón a pecsét sértetlen volt, ám a helyiségben nem találtak senkit. Később a feltámadt Jézus keresésére indulók megtalálták Józsefet szülővárosában, Arimathiában, de nem mertek rá kezet emelni. Sőt biztosították róla, hogy nem fogják bíróság elé állítani. Így József egy nőstény szamáron belovagolt Jeruzsálembe, ahol Nikodémus házában megvendégelték Kajafás és más főemberek társaságában. Másnap József a főemberek előtt elmondta, hogy mikor bezárták a cellába, éjfélkor megjelent neki Jézus, kiszabadította, megmutatta neki a sírt, ahová el volt temetve, majd Józsefet szülőházába vitte és ráparancsolt, hogy negyven napig ne hagyja el a házat.
Az angliai kalandor
József kalandos története azonban ezzel közel sem ért véget, és egyre több váratlan elem bukkan fel a történetekben. Rabanus Maurus 9. századi frank bencés szerzetes Mária Magdolna élete című munkájában számol be először Arimathiai Szent József angliai útjáról. Eszerint József népes kísérettel hajón indult Angliába Róma és Marseille érintésével. Egyesek, mint például a 12. századi William of Malmesbury történetíró, Józsefnek és apostoltársainak tulajdonítják a Somerset megyében található glastonburyi apátság felépítését, melynek alapítását más források 700 évvel későbbre, a 8. század elejére teszik.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A legenda szerint Arimathiai József, amikor Glastonbury mellé ért, megpihent, és botját a földbe szúrta. Éjjel a bot gyökeret eresztett, s galagonyafává nőtt. A csudás fa leszármazottai ma is élnek és Glastonbury galagonya néven külön fajtát alkotnak. Az egybibés galagonya ezen fajtájának az a különlegessége, hogy nem csupán tavasszal, hanem tél elején is virágzik. A fajta latin neve Crataegus monogyna ’Biflora’ is ezt tükrözi, jelentése ’kétvirágú/kétszer virágzó egybibés galagonya’. Az 1600-as évek óta a brit uralkodónak minden karácsonykor küldenek egy virágzó ágat a különleges növényről.
(Forrás: Wikimedia Commons / NotFromUtrecht / GNU-FDL 1.2)
A glastonburyi apátságban található a legendás Artúr király állítólagos sírja is. Artúr a legendák szerint az 5–6. században élt, és amellett, hogy kiűzte a szászokat az országból, királyságot alapított és lovagtársaival a szent grált is kereste, mely ebben az apátságban volt elrejtve.
A szent grál
A grál szó az angolból került a világ nyelveibe. A mai grail [gréjl] alak az ófrancia graal vagy grael leszármazottja. Ez a szó az egyik magyarázat szerint a latin gradilis ’edény’ származéka, ami a görög krater ’borvegyítő edény’ átvétele. Ebből a görög szóból származik a magyar kráter szó is. Egy másik magyarázat szerint az ófrancia kifejezés a latin gradilis ’fokozatos, lépésenkénti’ szóból származik, mert egy edényt, amit egy lakoma során többször, több lépésben körbehordtak, így neveztek.
Mi is az a szent grál? A legendák homályában tapogatózva annyit állíthatunk, hogy a grál leginkább egy edény, amely tál vagy kehely formájú. Egyes források szerint jáspisból, mások szerint fából vagy fémből készült. Hasonlatosan a finnek szampójához vagy a magyar népmesék mindent járó malmocskájához az edény ételt és italt szolgáltat, emellett aki megpillantja, az örök ifjúságot kapja jutalmul. A grált szándékosan megtalálni nem lehet, hanem a kehely kiírja magára a kiválasztott hős nevét, aki ezután magától odatalál a várba, ahol a grál található. Vajon hogy került pont Angliába ez a csodás edény?
A grálról először Chrétien de Troyes francia költő befejezetlen művében, a Parsifal és a szent grál (Perceval ou le Roman du Graal) című költeményében olvashatunk, mely a 12. század végén keletkezett. Ebben a grál egy drágakövekkel díszített, aranyból készült edény, melyet a főhős a Halászkirály várában elköltött vacsora során lát a termen átvonuló leány kezében. A német hagyományban ezzel szemben a grál nem is edény, hanem egy csodás tulajdonságokkal felruházott drágakő – legalábbis Wolfram von Eschenbach 12-13. századi költő Parzival című költeménye szerint.
A grálról a későbbi, keresztény legendák azt tartják, hogy ez volt az az edény, amiből Krisztus az utolsó vacsorán megvendégelte apostoltársait. Sőt, Jézus kifröccsenő vérét is ebben az edényben fogták föl. S ki más foghatta volna a kelyhet, mint cikkünk főhőse, Arimathiai József? Robert de Boron 12–13. századi francia költő volt az első, aki szerint József a tömlöcben sínylődve a grál segítségével maradt életben, A történetírók szerint az első keresztény hittérítők Nagy Szent Gergely pápa kezdeményezésére indultak Angliába a 6. és 7. század fordulóján, nem pedig Jézus kortársai vetették meg itt e hit alapjait.majd társaival hajóra szállt és elvitorlázott Angliába. Egyes források szerint nem szent cél vezérelte, egyszerűen kereskedőként ónért ment a szigetországba. Itt már csak fel kellett húznia a Glastonbury apátságot, mint Anglia első templomát – és máris színre léphetett a fent említett Artúr király hű társaival, a kerekasztal lovagjaival.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Hősiesség, izgalom, kacagás
A csodás szent grál és az Artúr király köré szövődött legendák a történelem során újra és újra felbukkantak különböző formában, újabb és újabb történetek kapcsolódtak hozzájuk. A grált összefüggésbe hozták a templomos lovagrenddel is, akiknek egyik feladata a grál őrzése volt. A grál legendáját Eschenbach és de Troyes költői művei alapján Richard Wagner is feldolgozta – a Parsifal volt utolsó operája.
Miközben Arimathiai Szent József neve lassan kikopik a köztudatból és az általa Angliába szállított szent grálhoz kapcsolódó történetekből, maga a szent ereklye továbbra sem veszít népszerűségéből. Harry Potter nevét például egy mágikus serleg, a tűz serlege választja ki, hogy egy veszélyes küldetésre küldje – hasonlatosan ahhoz, ahogy a grál kiválasztja leendő lovagját. Indiana Jones apja a szent grál kutatója, aki fiával indul a kehely felkutatására az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmben, melyből számítógépes játék is készült. A bestseller A Da Vinci-kód című krimiben a szent grált keresik, mint ahogy a téma felbukkan Umberto Eco A Foucalt-inga című művében is, ahol Ardenti ezredes számol be a grál szerinte érvényes történetéről. A legendakör legmulatságosabb és tán legismertebb feldolgozása azonban a Monty Python and the Holy Grail című film. Ennek alapján készült a Madách Színházban is játszott musical, a Spamalot. A legendás filmet a magyar rajongók Gyaloggalopp néven ismerik. Jó mulatást hozzá!
Források
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.
Bálint Sándor (1998) Ünnepi kalendárium 2.
Sharan Newman (2005) A Da Vinci-kód a történész szemével.
Pilátus cselekedetei (angolul)
Joseph of Arimathea az angol Wikipédián
Joseph of Arimathea a BBC oldalán
Olvasmányok a grálról vagy Artúrról
A szent grál – legendagyűjtemény (angolul)
Mark Twain: Egy jenki Artúr király udvarában.
Wolfram von Eschenbach: Parzival.
J. K. Rowling: Harry Potter és a tűz serlege.
Dan Brown: A Da Vinci-kód.
Umberto Eco: A Foucalt-inga.
Olvastam a Grálról és Artúr királyról ebben az érdekes könyvben is:
www.libri.hu/konyv/szkitiatol-camelotig.html
Ajánlom elolvasásra a szerzők magyar kiadáshoz írt előszavát is.
Ha már Umberto Eco, akkor a Baudolino című regényt is ide lehet sorolni, az szinte teljes egészében a Grálról és annak kereséséről szól. (És az említett Boron költő az egyik főszereplője.)