Kadafi, Qaddafi, vagy Gaddafy? A líbiai elnök 112 neve
Ezekben a napokban a világ sajtója Kadafi nevével van tele, annak is legalább 112 különböző latin betűs átírásával. Megpróbáljuk kideríteni, hogy hogyan kellene helyesen írni és ejteni a líbiai vezető nevét.
Már a Kadafiról szóló magyar wikipédia szócikkben is legalább négy különböző magyar átírását használja a líbiai vezető nevét – Kadafi, al-Kaddzáfi, Kadhafi, al-Kaddáfi – de további két angolos átírás (Gaddafi, Qadhafi) is megjelenik a cikkhez tartozó linkek között, és akkor még csak a családnévnél tartunk. Az ABC News 2009-ben 112 különböző változatát gyűjtötte össze a Kadafi névnek, ahogyan az angol nyelvű média átírta az arabul egyébként معمر القذافي -nak írandó nevet.
Első ránézésre egyszerűnek tűnhet az eset, hiszen az idegen nevek helyes magyar átírásának vannak szabályai, csak követni kellene őket. Mégse ilyen könnyű a helyzetünk. Nézzük meg A magyar helyesírás szabályainak az idevágó passzusait!
Az idegen nevek átírásának irányelve szerint: „Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel.” (218.) Innentől kezdve a probléma egyik része az arab nyelvben rejlik. Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is megírtuk a modern arab nyelvnek ugyan egységes az írása, de beszélt nyelvként legalább 30 különböző változatát tartják számon. A klasszikus arab szavak átírására ugyan van egy viszonylag egyértelmű szabály, mi szerint a Moammer al-Kaddzáfi (esetleg Muammer al-Kaddzáfi) lenne a helyes átírás. Ennek a változatnak a helyességét azonban azonnal megkérdőjelezi és egyben semmissé is teszi a szabályzat 218. paragrafusának utolsó mondata. E szerint ugyanis: „Ha egy tulajdonnév vagy közszó nem szabályosan átírt alakban honosodott meg nyelvünkben, hagyományos formájában használjuk.”
De hát pontosan az a probléma, hogy Kadafi neve nem egyetlen módon honosodott meg a magyar nyelvben, és más nyelvben sem. Erről gyorsan meggyőződhetünk, ha a magyar nyelvű internetes oldalak szóhasználatában egy kicsit keresgélünk. Akad itt Kadafi, Kadhafi, Gaddafi, Kaddzáfi és még sok más is az elmúlt 42 évből. Az Osiris-féle helyesírás a Kadhafi változatot javasolja, míg az ugyanezen a könyvön alapuló wikipédia szócikk érdekes módon a Kadafi mellett áll ki. Nincs tehát tökéletes megoldás. Az utóbbi oldal egyébként azt is hozzáteszi, hogy a politikus nevének a helyes kiejtése leginkább Moammer el-Gaddáfi lenne. Állítólag ez Kadafi nevének líbiai kiejtése, e mellett áll ki a Time magazin cikke is, amely a Kadafi név angol átírásának problémáját elemzi.
„a magyarban szótag végén egyszerűen lehetetelen [h]-t ejteni” hát, nem tudom, nekem simán megy…
Galgóczi István: ne ordíts, légyszi.
Tisztelt Kincs S. Örs!
Köszönöm az őszinte levelet, és a biztonság kedvéért még egyszer elolvastam az írásomat, azt gondolom félreértettek.
Azért a cikkből kiderül, az írója sem ír, olvas és beszél arabul. EBBEN SZERINTEM SEMMI SÉRTŐ NINCS.
A klasszikus arabban pl. nem létezik "o" és "e" betű, helyette van "u" és "a". Tehát a cikkben szereplő úr neve, "Muammar" lenne, amit természetesen a dialektusban Moammernek mondanak. ITT CSAK UTALNI AKARTAM ARRA, HOGY VALÓBAN MENNYIRE NEHÉZ AZ ARAB SZAVAK ÁTÍRÁSA. ÉS BIZONY GYAKRAN MI ARABOSOK IS KEVERJÜK A DOLGOKAT, MERT AL-GHURDAQA-T SENKI SEM ISMERI, VISZONT HURGHADÁT MÁR IGEN.
A Kaddzáfi szóban pedig szerepel egy "dz", az arab ábécé 9. betűje, Aztán még bonyolítja a helyzetet, Líbia nagy ország, és a területén belül is rengeteg dialektus van. AKI MÉG NEM LÁTTA ARABUL A KAD(????)FI NEVÉT LEÍRVA, HÁT BIZONY GONDBAN VAN! A DIALEKTUST PEDIG AZÉRT ÍRTAM ODA, MERT MÉG ÉN SEM JÁRTAM LÍBIÁBAN, TEHÁT NEM TUDOM, HOGY HOL, MIKÉPPEN EJT(he)TIK A NEVÉT.
különben az arab szavak magyarra való átírása mindig is kényes kérdés. Egy arab-iszlám világról szóló szakkönyvet olvasva hamar kiderül az illető ismeri-e az arab nyelvet vagy nem. Ugyanis a szakkönyvek sokszor egészen más átírást alkalmaznak, így történhet meg, hogy a líbiai politikus nevének annyi írásmódja van. ITT CSAK - AZT GONDOLOM - MEGERŐSÍTEM A PÉTERT, BIZONY NEHÉZ MINDIG MEGTALÁLNI A MEGFELELŐ ÁTÍRÁST!!!!!!!!!.
U.I.: A kairói Tahrír tér nevében van egy "h" betű, amit illik kiejteni, és nem Tárírra változtatni a Tahrírt. - EZ VISZONT HIBA, UGYANIS AZ ARAB NYELVBEN A TAHRÍR SZÓBAN EGY OLYAN "H" BETŰ VAN, AMIT KI KELL EJTENI, KÜLÖNBEN AZ ARAB NEM ÉRTI MEG A SZÓT. AZ, HOGY A TAHRÍRBÓL TÁRÍR MEG STB LETT A MÉDIÁBAN, TOTÁLIS HIBA. EZT CSAK ÚGY ODAÍRTAM, MERT MÁS APROPÓT NEM TALÁLTAM RÁ.
DE SZINTÉN JELLEGZETES HIBA, HOGY SOK SZÓT "SH" VAL ÍRNAK ÁT, "SHIRÁZ" , "SHARM AL-SEJK VAGY ES-SEJKH?JHOLOTT A MAGYARBAN VAN KÜLÖN "S" ÉS "SZ" HANG IS.
NA NEM RAGOZOM TOVÁBB. DE A DON B MEGJEGYZÉSE IS JELZI A HELYZET TRAGIKOMIKUSSÁGÁT, AZ ABU-DZABIBAN UGYANAZ A "DZÁL" BETŰ VAN, MINT A KADHAFIBAN. ÉS AZ EGYIKET ÍGY ÍRJUK, A MÁSIKAT PEDIG ÚGY.
Sajnálom továbbá, hogy ennyire rosszindulatúnak képzel bennünket. SENKIT SEM GONDOLOK ROSSZINDULATÚNAK, AZ TERMÉSZETES, HOGY MEGVÉDIK A SAJÁT KOLLÉGÁJUKAT. SŐT! EZ A NORMÁLIS. KÜLÖNBEN AMIT ÍRT, IGAZ.
Itt jelzem, hogy sem Péli Péter, sem a szerkesztőség más tagjai nem azért válaszolnak a kommentekre, hogy bárkit is "lenyomjanak" - NEM ÉRZEM ÚGY, HOGY LENYOMTAK. SŐT! KICSIT ERŐSÍTENEK ABBAN, AMIKOR ARRÓL ÍROK, BESZÉLEK, HOGY NEM OLYAN KÖNNYŰ MEGÍTÉLNI AZ ARAB VILÁGOT, MERT BORZASZTÓ ÖSSZETETT.
SZÓVAL!
TISZTELETTEL KÉREM, A PÉLI PÉTERT RÁM NE HARAGUDJON, ÉN ROSSZAT NEKI NEM AKARTAM. EDDIG IS, ÉS EZUTÁN IS ÖRÖMMEL ÉS SZÍVESEN OLVASOM AZ ÖNÖK HONLAPJÁT, MERT ÉRTÉKELEM.
TOVÁŐBBI SIKEREKET KÍVÁNOK PÉLI PÉTERNEK, ÉS A SZERKESZTŐSÉGNEK!
GALGÓCZI ISTVÁN
Az Osiris Helyesírás nagy valószínűséggel a Keleti nevek magyar Helyesírása (Akad. 1981.) c. kézikönyv alapján javasolja a Moammer Kadhafi alakot (amiben valamiféle akkori „hagyomány” gyanítható, vö. Abu-Dzabi uo.).
@Galván: Tisztelt Galván!
Sajnálom, hogy elégedetlen. Péli (sic!) Péter ott követte el a hibát, hogy aláírta a cikket. Nem kellett volna. A nyest.hu aláírással készült anyagokat valóban a szerkesztők készítik, de mivel hírek, nyest.hu szerzővel kerülnek ki az oldalra. Ezekért a cikkekért a szerkesztőség vállalja a felelősséget, az impresszumban megtekinthetők tagjai. Ha ön olvas napilapokat, hírportálokat ez a jelenség nem lehet új önnek. Péter volt annyira rugalmas és annyira egyenes, hogy amint ön kifogásokkal élt a cikkel kapcsolatban, odaírta a nevét - hogy ön is láthassa, személy szerint ki írta az anyagot.
Sajnálom továbbá, hogy ennyire rosszindulatúnak képzel bennünket. Itt jelzem, hogy sem Péli Péter, sem a szerkesztőség más tagjai nem azért válaszolnak a kommentekre, hogy bárkit is "lenyomjanak" - így aztán arra sincs szükségünk, hogy "barátoknak szóljunk".
Mindazonáltal köszönjük a megjegyzéseket, azoknak tényleg örülünk, - akár hiszi akár nem - akkor is, ha esetleg tényleg hibázunk. Mert ez, ahogy másokkal is, természetesen velünk is előfordul.
Páli Péter úgy írta meg a cikkét, hogy elfelejtette a nevét közölni. Majd miután kapott egy nem személyre szóló kritikát, gyorsan szólt két ismerősének, de szerintem még több is van ha kell, hogy tisztázzák. Jól sikerült, gratulálok. Már csak az "ajn" betűről kellene írni. De, hogy melyik szóban van benne Muammar vagy al-Kadzáfi vagy Tahrír arról már nincs kedvem írni.
@Galván: Alapjában véve /e/ és /o/ _fonéma_ nem létezik, és ez fontos. Vagyis arról szól a dolog, hogy az [e] és [o] hangok az csak az /a/ és /i/, illetve az /u/ fonéma allofónjaiként fordulnak elő a hangkörnyezettől függően: pl. a /q/ – hátul képzett "mély" k – után álló /u/ fonémát [o]-nak ejtik, az /a/ fonéma pedig inkább ö~e színezetű (schwa), és ha jól tudom, az /ai/ diftongust is inkább [é(j)]-nek ejtik. Tehát helyesen fogalmazva létezik [e] és [o] hang az arabban, csakhogy ezek nem fonémák. (Egyébként ha jól tudom, a magánhangzóknak egyáltalán nincsenek külön betűik az arab ábécében, csupán mellékjelekkel szokás őket jelölni az igényesebb vagy vallási szövegekben, pl. a Koránban.)
Ami pedig a "dz"-t illeti, az nem [dz]. Az ingadozás, hogy hol d-vel, hol dz-vel, hol dh-val írják át, onnan ered, hogy ez a hang az angol the, this szavakban lévő "pösze" – interdentális – (d)z"-nek felel meg, ilyen hang viszont a magyarban nincs. Hasonló hang az újgörögben van, ezért is jelölik ezt a hangot az IPA-ban deltával (ill. ahhoz hasonló jellel).
@Galván: Nem én írtam a cikket, nem tudok arabul, de néhány megjegyzésem lenne a kommenthez.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy a klasszikus arabban csak három magánhangzó van, nem kell arabul tudni, ez általában nyelvészeti bevezető, ismeretterjesztő könyvekből is kiderül. Viszont a nevek nevek maradnak, ha tehát valakit egy helyi arab nyelven valahogy hívnak, az az ejtésmód megőrződhet akkor is, amikor klasszikus nyelven beszélnek.
Nem értem, miért fontos, hogy a névben szerepel egy dz, különösen, ha a modern arabban már nem így ejtik.
A Tahrír térre vonatkozó megjegyzést végképp nem értem, erről a cikkben nem esett szó. Az viszont bztos, hogy amagyarban szótag végén egyszerűen lehetetelen [h]-t ejteni, tehát a magyar beszáló a [tárír], [tarír] vagy a [tachrír] ejtésmód közül választhat.
Azért a cikkből kiderül, az írója sem ír, olvas és beszél arabul. A klasszikus arabban pl. nem létezik "o" és "e" betű, helyette van "u" és "a". Tehát a cikkben szereplő úr neve, "Muammar" lenne, amit természetesen a dialektusban Moammernek mondanak.
A Kaddzáfi szóban pedig szerepel egy "dz", az arab ábécé 9. betűje, Aztán még bonyolítja a helyzetet, Líbia nagy ország, és a területén belül is rengeteg dialektus van.
Különben az arab szavak magyarra való átírása mindig is kényes kérdés. Egy arab-iszlám világról szóló szakkönyvet olvasva hamar kiderül az illető ismeri-e az arab nyelvet vagy nem. Ugyanis a szakkönyvek sokszor egészen más átírást alkalmaznak, így történhet meg, hogy a líbiai politikus nevének annyi írásmódja van.
U.I.: A kairói Tahrír tér nevében van egy "h" betű, amit illik kiejteni, és nem Tárírra változtatni a Tahrírt.