Intelligens tervezés: az ősnyelv
Tudjuk, hogy a humán tudományok különböző elméletei gyakran természettudományos elméletek hatására születnek. Úgy tűnik, nincs ez másképp az áltudományok esetében sem.
Az intelligens tervezésnek nevezett elképzelésről bizonyára már mindenki hallott. Lényege, hogy az élet és a fajok sokszínűsége nem jöhetett létre véletlenek vagy olyan önmagát irányító folyamatokkal, mint a természetes szelekció – csakis valamilyen értelmes tervező, azaz lényegében Isten által. (Arra az igen hasonló problémára, hogy Isten hogyan jöhetett létre, ez az „elmélet” már nem terjed ki.)
(Forrás: Wikimedia Commons )
A fajok fejlődésének útját először Charles Darwin ismerte fel. Természetesen fő művének, A fajok eredetének megjelenése óta a tudomány már sok részkérdést másképp lát, sőt, vannak kérdések, amelyekre jelenleg a tudomány nem képes pontos választ adni. Ezt használják ki az áltudományos nézetek mellett érvelők: ha a tudomány valamire nem tudja a választ, hát majd megmondják ők. Természetesen az ő állításaik – mint az isteni közbeavatkozás – ellenőrizhetetlenek és bizonytalanok, hasonló jellegű válaszokat a tudomány is adhatna, ha saját módszatani korlátozásai nem szabnának gátat a burjánzó (vagy éppen nagyon is szegényes) fantáziának.
Nos, a biológiához hasonló helyzetben, ha nem rosszabban van a nyelvtudomány is. A nyelvek történetének utolsó évszázadairól évezredeiről már elég sokat tudunk, arról azonban csak nagyon halvány elképzeléseink vannak, hogy miként alakult ki maga a nyelv. A fő nehézség az, hogy míg az embereknél mindenhol teljes kifejlettségben találjuk meg a nyelvet, és minden ember képes a világ bármely nyelvét elsajátítani – legalábbis gyermekkorban –, addig az állatvilágban szinte egyáltalán nem jelentkeznek a nyelvi képességek. Bizonyos fajok ugyan idomítással megtaníthatóak bizonyos nyelvszerű kommunikációra – az ember azonban a környezete nyelvét akkor is elsajátítja, ha egyáltalán nem tanítják. Hiányzanak tehát az olyan fajok, melyek az emberi és az állati képességek közötti állapotokat mutatnák.
Éppen ezért nehezen dönthető el a kérdés, hogy hogyan alakult ki az emberi nyelv. Az évezredek folyamán fokozatosan, egyre bonyolultabb kommunikációs rendszereket használva fejlődtek a nyelvi képességek, vagy egy hirtelen ugrással jelent meg a nyelv? Elméleti megfontolások mindkettő mellett szólhatnak, de a gyakorlatban egyiket sem tudjuk igazolni. Éppen ezért a kutatók – adatok híján – nem is szoktak foglalkozni ezzel a kérdéssel.
(Forrás: Wikimedia Commons / Amédée Forestier)
Ezt használják ki a hiszékenység és tudatlanság azon vámszedői, akik azt állítják magukról, hogy megfejtették a nagy titkot. Isaac Mozeson, aki egyébként a New York Universityn járt nyelvészeti doktori képzésre, ám fokozatot sosem szerzett, könyvet adott ki A beszédek eredete (The Origin of the Speeches – ez Darwin könyvére, a The Origin of the Speciesre utal) címen. Szerinte a világ összes nyelve az édeniből ered – ezt lényegében a héber valamilyen korai formájával azonosítja. Az nem világos, hogy ha az összes nyelv ebből az egyből származik, akkor milyen alapon jut kitüntetett szerep a hébernek, mindenesetre szerinte a szavak ősi alakja a bibliai héber alakkal egyezik meg.
Szerinte ezek az alakok nem véletlenszerűek, hanem okkal jöttek létre. A héber [chatol] ’macska’ például a ’bepólyál, bebugyolál’ ige származéka, és arra utal, ahogyan a macska összegömbölyödve pihen. Az angol gopher [göufö(r)] szó, mely különböző rágcsálók neve, a héber [chofer] ’ás’ szóból származik, a horse [hó(r)sz] ’ló’ pedig a héber [hores] ’szántó’ szóból ered. Arra azonban, hogy a kiinduló szavak honnan származnak, már nem kapunk magyarázatot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Takkk / GNU-FDL 1.2)
Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy tudományosan még azt sem sikerült igazolni, hogy a mai nyelvek egyetlen alapnyelvből erednének. Természetesen Mozeson szótörténeti levezetései csupán a szavak hasonló hangzásán alapulnak, és csöppet sem felelnek meg az ilyenkor elvárt tudományos követelményeknek.
Na de honnan keletkezett az édeni nyelv? Természetesen úgy, hogy Isten parancsára Ádám nevet adott az állatoknak. Az a kérdés, hogy Isten milyen nyelven adta a parancsot, vagy Ádám mi alapján adott neveket, nem merül fel.
Angolul tudóknak ajánljuk az alábbi videót. Baráti körök játékot is szervezhetnek, hogy ki hány áltudományos állítást, érvet, párhuzamot, tévedést képes felfedezni.
Források
Intelligent Design in Language
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi: Szerintem inkább olvass, mint írj.
Szerintem az ősnyelv úgy hangozhatott, mint ha az embernek "lenőtt" nyelve volna, és úgy beszélne.. Vagy, ha kitépték volna a nyelvét, mint a középkorban büntetésként..
Már sokat gondolkoztam azon is, hogy azok a nyelvek, ahol az élettelen tárgyaknak is van neme, hogyan keletkezhettek.
Az ősnyelv témával összekötve, feltehetően a papa és a mama szavak "ősnyelvi szavak", mert függetlenek a nyelvállástól mikor kimondjuk. (Gondolom nem véletlenül nevezzük "nyelv"-nek a fizikai és beszélt -valamint az írott- nyelvet.)
Folyamatában a magyarban 'apa és 'anya (korábban 'ama--> 'ema) lett. A szavak elejéről lekopott az első mássalhangzó, és az anya szóban a feltehetően új keletű "szájpadláshoz nyomott nyelvű" N hang csak lágyan NY-ként jelent meg..
Visszatérve a tárgyak nemekkel való összekapcsolásával egyes nyelvekben..
A németben pl. az anya és apa nevében, amik az ősi papa és mama mellett megjelentek, megjelenik a T hang (nem lazán TY!), ezért feltehetően későbbi keletű mint a lágy NY hang.
Az idő skálán szerintem nem lehet megjeleníteni a feltételezett időtartamot közvetlenül, de talán közvetve igen, hogy mikor történt ez a változás.
Ha vesszőparipám, a késztetés eredmény szópár típus megjelenésének idejét tudnánk, talán használható volna közvetett bizonyítéknak..
a *faszt/ fagy (fadyt-->fadt-->fatter-->fater) és a
*muszt (musszáj-->muszáj)/ *mudt (muttat-->mutat) és a németben a mutter (muter)
szókapcsolatok mindkét nyelvben feltűnnek szerintem, amik olyan régiek lehetnek, hogy még a nyelvcsaládok szétválása előtt voltak. (Ezért van meg mindkét nyelvben a változás (magyar) illetve az új szavak (német) a papa és mama szavakat illetően).
A többi csak fantázia, de mégsem sületlenség.. A jégkorszaki nagycsaládos apa könnyen megfagyhatott vadászat közben, akit az anya megmutatott a gyerekeknek.. Az élő apa élettelenné vált, de megmaradt apának..
Az emberi fantáziát, ami végtelen, könnyedén elindíthatta olyan irányba, hogy valljon hol van az élő és élettelen határa, és talán/ bizonyosan neme is van az élettelen világnak is..
Bizonyitás. www.gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36477344
S aki erre nem reagál (bele sem néz, nem mérkőzik meg vele(
- az fizetett "szolgája" a jelenleg érvényes IDD (indoeuróoapai-finnugor) nyelvészetnek.
Mert a fiin-magyar-héber nyelv- mindhárom ősi gyöknyelv.
@odinn: 1. Nem igaz, hogy az emberek csak egymástól tanulhatták meg a nyelvek alapértelmeit, mert azokat már az állatvilágtól kezdve a KÜLVILÁG hanghatásaiból, azok fenyegető, vagy előnyös értelmeit "megértve" hozták a többmillió éves múltból. Mrr, krr, ssss, pfff, zzzm, drrr, kttt, blblbl, szszszs, srrrr, szllll, stb....
Az összes hangutánzó hangzat az összes emberi nyelvben nem kevesebb, mint 2-3oo úgymond "hangutánzó szó". Az egyetlen ősnyelv feltételezése az egész világon valóban túlzás ugyan, de alapos ok van annak a feltételezésére, hogy pl. az európai jégkorszakok menedék övezeteknek közös ősnyelvük lehetett. Ez a KM ÉS KÖRNYÉKE.
S ez már nemcsak 2-3oo primer hangutánzó, hanem a nyelvi ős-adattár SAPIENS kibővitett alapszavainak változatai, amely legalább a duplája ennek: kb.6-8oo. EZEK SOHA NEM cserélődtek fel. Soha nem változtak NEM VÁLTOZTAK SOHA.
Ezért vannak a finn (a nagyon-nagyon régi, legalább 1o.ooo éve helyben lakó finn gyöknyelvben ugyanazok a TŐ (gyök)szavak,
mint az egyelőre megmérhetelen ősiségű magyar gyöknyelvben - ugyanazok a tőszavak,
mint a 4ooo éves héber nyelvben ugyanazok a tő (gyök)szavak.
Ezt én már bebizonyitottam, tehát vita nincs. Csak DIREKT BELE SE NÉZÜNK van, mert nem érdekünk belenézni. De ha bele se nézel a bizonyitékba, akkor csaló vagy.
A magyar nyelvet 1ooo évvel ezelőtt még nem "magyar"-nak hivták. Igy igaz. AKKOR (szerintem biztos), hogy avar nyelvnek hivták. Azelőtt meg talán, - most utólag, UTÓLAG - ezt proto-szláv nyelvnek is hivhatjuk. IGEN, annak.
Summárum: nagyon sok magyarhoz közelállóan ragozó nyelvű csoport TÉRT vissza Ázsiából és a Közel-Keletről is a legutóbbi népvándorlások idején. Ebből egyet (az utolsót) kineveztek a "honfoglalóknak".
A ragozó nyelvek NYELVTANA, 3ooo évvel ezelőtt még archaikus (majdnem azonos) volt. Tehát nagyjából akár meg is érthették egymást az ideérkezők az itt élőkkel. NEM JÖTTÜNK MI SEHONNAN - max. a korábban eltávozóink jövögettek vissza.
A magyar nyelv: KM ősnyelv - s, hogy mióta, azt én sem tudom.
De azt, hogy nagyon sokezer éve, én már BEBIZONYITOTTAM.
@odinn: Egyetértek, egyetlen mondat kivételével:
"Pusztán logikai alapon végiggondolva az következik, hogy léteznie kellett egy ősnyelvnek"
Nem feltétlenül, mert az is elképzelhető, hogy a nyelvnek csak a fiziológiai és elmebeli alapjai alakultak ki, majd a különböző H. sp. populációknál (amelyek egymástól - részben - elszigetelve éltek) már különböző "nyelvcsaládok" alakultak ki (vagyis már valóban nyelveken beszéltek, korábban csak az ahhoz szükséges "potenciál" volt meg). De mivel - ahogy te is rámutatsz - sem ez, sem az ősnyelv léte nem igazolható (csak az előbb említett dolgok fizikai nyomai, mint a csontmaradványok és a "művészet" megjelenése), csak logikailag érvelhetünk vagy az egyik vagy a másik álláspont mellett.
Of course, ez viszont nem jelenti azt, hogy bármi köze lenne mindennek ahhoz, hogy mindmáig létezik egy "ősnyelv".
Pusztán logikai alapon végiggondolva az következik, hogy léteznie kellett egy ősnyelvnek. A világon ugyanis minden nép beszél, még a legeldugottabb óceáni szigeteken élő törzsek is. Viszont a beszédet az emberek csak egymástól tudják megtanulni, tehát már abban az időszakban is beszélniük kellett, amikor az emberiség még viszonylag kis területen élt, egymással "napi" kapcsolatban. A szétvándorlás során vitték magukkal a beszéd tudományát, azonban az "ősnyelv" szókészlete bizonyára többszörösen kicserélődött, ezért nincs értelme ma élő nyelveket (pl. hébert vagy magyart) ősnyelvként feltüntetni, bár ezekre nagy igény van. :-)
Krizsa Katalin, Karvaly Katalin "Elsőként a világon: Gyöknyelvészet" című könyve, 1084 oldal, Túlélés Kiadó, 2012, nyomdában van.
Jelentős élő gyöknyelvek: magyar, héber – s az arab, szankrit, dravida nyelvcsaládok. Bármely két gyöknyelv 3-4000 azonos / hasonló mássalhangzókat tartalmazó rövid szavának a jelentése is kapcsolatban van.
A gyöknyelvészet, az evolúciós nyelvtudomány kibontakozása e könyv megjelenéséig váratott magára. Ez a könyv a 2011-ben kiadott "Hun gár ha hungár?" című magyar-héber gyökszótárunk javított s a gyöknyelvészet alapjaival kibővített változata. A gyöknyelvészet alapjait azonban bármely két gyöknyelvből ugyanígy ki lehetett volna dolgozni. Tehát a héberrel rokonítjuk a magyart?
Válasz: a ma is élő gyöknyelvek hasonlósága sem a magyarból, sem a héberből, hanem egy euro-afrikai koranyelvből származik.
A gyöknyelvek az azonos gyökökből származó szóbokrok tömegéről ismerhetők fel. 1-2 mássalhangzós vázaik az egész emberi fajra jellemző, genetikusan beírt kódok. Részben még az előemberi korból származnak: a természeti és környezeti jelenségek mentális reprezentációit képezik az agyban. A gyöknyelvek fonetikus és egyben jelentésbeli hasonlósága többezer szón, gyakorlatilag az egész szótáranyagon végigvezethető. A gyöknyelvi állapottól eltávolodott nyelvekben azonban ez a "természeti rend" többé-kevésbé szétesett már.
A nyelvek tehát mégsem változnak? A gyöknyelvek mássalhangzói és mássalhangzó párosai év(tíz)ezredeken át sem változtak meg. A számtalan nyelvben fellelhető hasonló szavak eredetét tehát NEM a területi közelségbe került népek valamelyikétől, hanem közös gyöknyelvből kell származtatni.
Az indoeurópai (s a finnugor) nyelvészet hangtörvényei sem érvényesek? Az emberi beszéd 10-12 őshangja, még a történelmi korok előtt, új rokonhangokkal bővült. Az ősi T hang S/Sz-re, majd Z/Zs-re, de másrészről D-re is változott. Az ősi P hang F-re, de B/V-re is. A J ős-igeképző L, majd az R igeképzőre. A H hang K-ra, majd G-re – az M és N egymás kiejtési változatai, stb.
Az új beszédhangok geográfiai megjelenésének és terjedésének sorrendjéről azonban az indoeurópai nyelvészetnek nincs tudomása. Így az általa kreált, párezer évesnek feltételezett "alapnyelvek" szerteágazásának magyarázatára sematikus "hangtörvényeket" állapított meg. Nem különíti el a hangtan elsődlegességét az újkori nyelvtani jelenségek alárendelt szerepétől. Nem vesz tudomást arról sem, hogy a nyelvekben csaknem kizárólag a mássalhangzók a jelentéshordozók.
A hangzóváltozások eredete tehát az emberiség ősi beszédhangjainak új rokonhangokkal való bővülése volt. A legtöbb rokonhangzó használatba vétele azonban – mivel már írásban is megjelentek – biztosan megelőzte a mezopotámiai és óegyiptomi írásbeliség kialakulását. Így a maximum párezer évesnek elképzelt nyelvcsaládok kapcsolatainak feltárására akkor sem alkalmasak az ú. n. "hangtörvények", ha a vizsgált nyelvek ugyanazokat a mássalhangzókat használják.
Az olyan nyelvek összehasonlítására azonban, amelyek egyike-másika a mai napig sem tartalmazza az emberi beszéd újabb rokonhangzóit (pl. a magyarhoz képest a finnből 6 mássalhangzó – C(=TSz), B, G, F, Sz, Z – is hiányzik), nem lehet "hangtörvényeket" alkalmazni. A hangkészlet ilyen jelentős eltérése ugyanis arra utal, hogy az ilyen (elsősorban északi) nyelvek nemcsak a párezer éves történelmi múltban, hanem akár több tízezer éve sem voltak már kapcsolatban a ma is élő gyöknyelvekkel – tehát sem közös alapnyelvük, sem közös őshazájuk nem lehetett.
Van arra remény, hogy a gyöknyelvészetet a hivatalos nyelvészet is elfogadja? Hiszen az ú. n. "nyelvcsaládok" összetartozásának hasonló tömegű bizonyítékát – a töredékét – sem képes felmutatni! Mivel a fennálló nyelvtudományi intézmények túlélési (anyagi, exisztenciális) érdekei ezzel ellentétesek, "belülről", vagyis a hivatalos nyelvészet jószántából – nincs erre lehetőség.
@szigetva: Igen, köszönöm, pont erre gondoltam!
@siposdr: seas3.elte.hu/nyelveszforum/viewtopic.php?f=10&t=1032&p=17266 :)
Erről a Bazi nagy görög lagzi c. film jutott az eszembe, amelyben a női főszereplő apja szerint minden szó görög eredetű és ezt mindig be is "bizonyítja".
@Roland2: Tényleg ilyeneket Krizsa rizsázik.:-)
@lhi:
Pontosan. De én ezért is szoktam azt mondani, hogy az ilyesmi nem áltudomány, hanem elsősorban álvallás. Ezek az emberek nem áltudósok, hanem álpróféták.
>>Arra az igen hasonló problémára, hogy Isten hogyan jöhetett létre, ez az „elmélet” már nem terjed ki.<<
Isten nem létrejön, hanem maga a lét. Az archaikus nyelvek többféle szót vagy kifejezést használtak a létezésre. Egy valódi ősnyelvkutatás ilyen problémákkal foglalkozik.
@elhe taifin: Ide vissza tudnál nézni www.nyest.hu/hirek/ot-tevhit-a-japan-es-a-kinai-nyelvrol Thx
@Roland2:
Ha az Isaac Mozeson név betűit összekevered, gyökök szerint sorba rendezed, majd mindezt visszafelé olvasod, pont kijön a Krizsa név :)
@Földönkívüli: A különbség a kettő között abban van, hogy a tudós közösség, ha új adat és/vagy meggyőzőbb elmélet kerül elő, ezeket leteszteli és a tényleg jobb, elfogadja, míg az áltudós hitében érzi magát megértve és (vallás-)üldözést kiált.