Indulj el egy úton...
Egy dal, melyet szinte mindenki jól ismer – de vajon hányan értik? A rejtvényt ezúttal több tényező is nehezíti. Nem elég, hogy rá kell jönnünk, hogy az egyik szót szokatlan értelemben használják, de ehhez ismernünk kell azt a strófát is, mely nincs benne a legismertebb változatban. Mindenesetre abból kell kiindulnunk, hogy a szövegnek igenis van értelme.
Nemrégiben a szavak szétváló, majd újra összefonodó útjának illusztrálására az Indulj el egy úton kezdetűként közismert dalt választottuk, hiszen a dal az elválásról és az újratalálkozásról szól. A dal a Másfélmillió lépés Magyarországon című országjáró sorozat, majd ennek folytatásai címdalaként vált ismertté. Ebben az esetben a dal választását nyilvánvalóan a vándorlás, az úton levés motívuma indokolta. De miről is szól valójában a dal?
A dal eredeti jelentését a főcímzenéből nehéz megfejteni, mivel abból hiányzik egy versszak, és a meglevő versszakok sorrendét is felcserélték. Az eredeti változat így hangzik:
Az bajom van véled,
sír a szívem érted,
sír a szívem érted,
majd meghalok érted.Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.Aki minket meglát,
mit fog az mondani,
azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.
A szöveg kissé zavarba ejtő. Azzal indul, hogy valakivel a lírai énnek baja van, ám igen hamar kiderül, hogy ez a nagy baj a nagy szeretet. Ám ahelyett, hogy a lírai én győzködni kezdené a megszólítottat, hogy minél előbb legyenek egymáséi, arra kezdi biztatni, hogy váljanak el. De nem ám azért, hogy sose találkozzanak, hanem azért, hogy találkozásukkor legyenek egymáséi. Ám amellett, hogy ők egymási lesznek, a körülöttük levők gondolják azt, hogy ők idegenek. Idegenek, akik szeretkeznek. Könnyű belátni, hogy itt valami nem stimmel.
Pontosabban: valami hiányzik, nincs kimondva. Ahhoz, hogy a szöveg értelmét felfejthessük, az idegen és a szeretet (szeretetet tart, szeretkezik) ellentmondását kell tudnunk feloldani. Azt mindenesetre érdemes figyelembe venni, hogy a szeretkezik jelentése itt nem feltétlenül a ma általános ’szexuális aktust folytat’, hanem egyszerűen ’szereti egymást’ (ahogyan az ölelkezik jelentése is ’öleli egymást’). A lényegen ez azonban nem változtat: a szövegből úgy tűnik, hogy a pár jelenleg azért nem ápolhatja szabadon érzelmi viszonyát, mert nem idegenek – ha idegenek lennének, akkor viszont nem lenne ilyen akadály. Világos tehát, hogy olyan tiltott szerelemről van szó, mely egy már létező viszony miatt tiltott. Kézenfekvő a feltételezés: testvérszerelemről, de legalábbis (vér)rokonok közötti szerelemről lehet szó. Az idegen jelentése tehát ebben az esetben ’nem rokon’.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pieter Bruegel the Elder)
Arról a furcsa esetről van tehát szó, hogy egy szöveg attól válik érthetővé, hogy megkeressük hozzá azt a környezetet, amelyben érthetővé válik. Valójában azonban ez az eset nem is olyan furcsa: mindennapi szövegértésünk is így működik, legfeljebb nem mindig ilyen egyszerű megtalálni a szövegkörnyezetet. A dalt tartalmazó cikkünk például így kezdődik:
Mint minden, más nyelvek beszélőivel szoros kapcsolatban álló nép nyelvébe, a magyarba is folyamatosan épülnek bele jövevényszavak.
Ebben a mondatban több olyan szó is van, amelynek több jelentése van: a nyelv jelenthetne egy testrészt is, a beszélő lehetne a beszél ige folyamatos melléknévi igeneve (’aki éppen beszél’) vagy a börtönökben látogatók fogadására engedélyezett idő, a magyar utalhatna egy magyar emberre stb. Azt, hogy a szó éppen melyik jelentésében használatos, onnan tudjuk, hogy ezekből a jelentésekből áll össze értelmes kijelentés. Ha nem tudjuk értelmezni a mondatot, vagy ha többféleképpen is tudjuk értelmezni, akkor a szavak jelentésében sem lehetünk biztosak. A nyelvi formák ugyanis önmagukban nem állnak meg – kizárólag abban a környezetben van értelmük, amelyekben értelmezhetőek. A dal értelmezését az nehezítik, hogy az idegen szó ’nem rokon’ jelentésben mai nyelvünkben nem használatos (korábbi ilyen értelmű használatának sem találtuk nyomát), éppen ezért azt is ki kell találnunk, hogy a szó itt így (nyelvhasználatunktól eltérő módon) értendő.
(Forrás: pixabay)
Nem véletlen, hogy ebben a formájában a dal nem lehetett egy túrázással kapcsolatos sorozat főcímdala – sőt, bizonyára már a szeretkezik ige használata is fenntartásokra adott okot. Éppen ezért az utolsó versszak teljesen elmaradt. Az eredeti kezdőstrófa bizonyára azért került a végére, hogy a dal az útnak indulással kezdődhessen. A probléma ezzel a változattal az, hogy az így záróversszakká vált kezdet sehogy sem értelmezhető. A sorozat tartalmából kiindulva legfeljebb arra gondolhatnánk, hogy a megszólított itt már Magyarország, esetleg a táj – ám a váltásra a szövegben semmi nem utal (az előző strófák pedig ekként nem értelmezhetők). Igaz, a közös túrázást bemutató sorozatban már az is furcsa, hogy bárkinek egy másik úton indulást javasolunk. Úgy tűnik, a szövegnek különösebb értelmét nem kell itt keresnünk, egyszerűen a kezdősor és a kellemes zene indokolhatta a választást.
Az, hogy a dal megértéséhez kulcsot adó versszak kikerült abból a változatból, mely a legismertebbé vált, csak tovább növelte a szöveg rejtélyességét. A teljes szöveg ismeretében azonban már megfejthető a titok.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (50):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@bm: "... valaki mondta lenne ..." :)
ha nem segítesz, nem biztos hogy azonnal megértem.
@arafuraferi nek is köszönet a kutatásért. :)
youtu.be/P-oOna12C7w?t=107
@arafuraferi: mármint a múlt idejű feltételes mód segédigéjéé?... :-)
(...amely mostanában a létige egyik feltételes módjával esik egybe, de ott és/vagy akkor a másikkal (is) esett/esik)
@Fejes László (nyest.hu): Az lehet, hogy az ön fejében a dal szövege összekapcsolódott a túrázással, de tudósként illenék ettől elvonatkoztatni.
Tisztelettel kérdezem, hol van a szövegben bármiféle utalás arra, hogy "elhagyják a falut"? A dal csupán arról szól, hogy a szövegíró halálosan szerelmes, a szerelem valószínűleg kölcsönös, de mások előtt úgy kell tenniük, mintha nem ismernék egymást, azaz titkolniuk kell szerelmüket.
"Az bajom van véled
sír a szívem érted
sír a szívem érted
majd meghalok érted"
- halálosan szerelmes vagyok beléd - mondja a szövegíró
"indulj el egy úton
én is egy másikon"
- ne egy úton menjünk, ne nézzen ki úgy, mintha együtt járnánk.
"Hol egymást találjuk
egymáshoz se szóljunk"
- ha mégis találkoznánk, ne is szóljunk egymáshoz
"Aki minket meglát
mit fog az mondani
azt fogja gondolni
idegenek vagyunk"
- így bárki lát minket, azt gondolja, hogy nem ismerjük egymást, véletlenül sem gyanítja majd, hogy mi szeretők vagyunk.
"idegenek vagyunk
szeretet tartunk"
- megjátszuk, hogy idegenek vagyunk, de mi attól még ugyanúgy szeretjük egymást
"Ahol összegyűlünk
ketten szeretkezünk"
- és ha kettesben vagyunk, nyíltan szerethetjük egymást.
A szöveg egyértelműen egy titkolni való szerelemről szól, de a cikkben leírt "megfejtése" elég valószínűtlen, mondhatni felesleges agymenés. Ahogy már más hozzászólók is megjegyezték itt korábban, számtalan oka lehetett, hogy egy szerelmet titkolni akartak.
Annak az esélye, hogy ez testvérek közötti szerelem, elhanyagolhatóan kicsi. Még annál is kisebb, hogy a népdal egy homoszexuális viszonyt énekel meg.
Az okfejtés, miszerint elhagyva a falut számukra idegenek előtt kell megjátszaniuk, hogy nem ismerik egymást, majd ugyanezen idegenek szeme láttára fognak ketten szeretkezni (ölelkezni), tehát ez egyértelműen egy vérfertőző szerelem, teljesen nevetséges! Sehol nem szerepel a dal szövegében ilyen vagy erre utaló kép.
Egy korábbi, don B-hez címzett hozzászólásából idézve (aki gyönyörűen leírta, hogy miről szól a dal):
"1. Simán az, hogy az egyik házas vagy más a vagyoni helyzetük, nem indokolja, hogy úgy csináljanak, mintha idegenek lennének."
- ha bármi okból titkolni kell a szerelmüket, akkor bizony úgy kell tenni, hogy még a gyanú se merüljön fel, hogy ők szerelmesek. Tehát teljesen indokolt eljátszani az "idegenek vagyunk" helyzetet.
"2. Ha kettesben vannak, akkor megintcsak felesleges úgy csinálni, mintha idegenek lennének."
- miért is tennék? épp ezért egyértelmű, hogy a külvilág, azaz mások számára játszák azt, hogy ők idegenek. Arról nem is beszélve, hogy egy szerelmes párról van szó, tehát ez az "értelmezés" eleve értelmetlen.
"3. Az „Indulj el egy úton” természetesen arra vonatkozik, hogy elhagyják a falut, illetve az egész közösséget, ahol vannak."
- Ez mégis miért vonatkozna természetesen erre? Én arra gyanakszom, hogy a gyalogos országjáró tévésorozat miatt valahogy beépült ez a vándorlás-kép az ön gondolataiba a dallal kapcsolatban és nem tud tőle elszakadni. Ugyanis a dal szövegében semmi nem utal rá.
Hm, a létigék moldvai használata is érdekes:
"Igaz lettél lenne,
El se hattál lenne"
Közben kiderítettem, hogy a dal nem északi csángó, hanem székelyes csángó, mert Somoska községben jegyezték le.
Ha nyelvész lennék, új cikket írnék belőle.:-)
Egy szó, mint száz, ennek az eredetije szerintem egy szakítás utáni elbocsátó szép üzi.
A wikipédia tehát esetben tévesen állítja be, hogy ez az eredeti változat, mert a szóhasználata is modern (pl. is van benne a csángó es helyett). (Bár hosszasabb utánajárást igényelne, mint egy kis esti nyomozás, mert a rengeteg dalt tartalmazó elektronikus könyvtáras magyar népdalok közt nem találtam keresővel (egyenként végigböngészni meg elég sok idő lenne), csak az erdélyi adatbanknál.)
Egy érdekes nyelvi fordulat van benne (mivel ez érthetetlen a magyarban, ezért lehet, hogy ez északi csángó nyelvjárás):
"Szép virág keresni, hegyi te’s édesem"
Az adatbank megjegyzése:
"Hegyi te’s: gyere te is. (Román haide.)"
És a moldvai népdalgyűjtemény (valamint a szóhasználat) alapján a cikkben elemzett Muzsikás féle változat is egy modernizált, tehát az eredeti népdal első versszaka mégiscsak "Indujj el..."-lel indul.
Nekem ebből a változatból az jön le, hogy:
Ki-ki járja ezután a saját útját, ha találkozunk, akkor se szólj hozzám, és így mások is azt hiszik, nem ismerjük egymást, de ez csak a látszat, attól még szeretettel gondoljunk egymásra, én legalábbis baromira szeretlek, bármit megtennék még most is érted, te meg megcsaltál, rohadjon meg akibe belezúgtál, meg te is, menjen az agyadra 9 évig a pasas, meg még utána is.
Még találtam egy ehhez hasonló, de bővebb zeneszöveget is, ami jobban kibogozza: (de persze nem tudom, hogy az is egy népdalváltozat, vagy hozzáköltött, viszont az valószínű, hogy ennek a népdalnak sokféle változata van, és így többféle értelme is)
Tritonus dalszöveg:
Indujj el egy úton,
s én es a másikon
S ahol összegyűlünk
egymásnak se szóljunk.
S aki minket meglát
mit fog a mondani?
Azt fogja mondani
idegenek vagyunk
S ők es azt gondolják
idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk.
Szeretlek édesem
Mint e lágy kenyeret.
Sóhajtok éretted
egy nap százezeret.
Nem es sóhajtanék,
ha nem szeretnélek.
De én u szeretlek
maj meghalok érted.
Vaj enyémmé teszlek,
vaj piros véremmel
Fődet festek érted
Fődet festek érted.
Szeretőm es vótál,
Kerítőm es vótál.
Verjen meg az Isten,
Mer igaz nem vótál!
Igaz lettél lenne,
El se hattál lenne,
De igaz nem vótál,
Engemet elhattál.
Ki mián elhattál,
Verje meg az Isten,
Erőst meg se verje,
Veretlen se hagyja.
Kilenc esztendeig
Békédet ne hagyja,
S attól tovafelé
Békédet ne hagyja.
[Erdélyi Magyar Adatbank]
Moldvai csángó népdalok és népballadák
Indúj el egy úton, én es e másikon,
S ehol esszegyülünk, egymásnak ne szóljunk,
S aki meglát minket, mit fog a mondani,
Azt fogja mondani, idegenek vagyunk.
S ők es azt gondolják, idegenek vagyunk,
Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk...
Szeretlek, édesem, mint a lágy kenyeret,
Sóhajtok éretted egy nap százezeret.
Nem is sóhajtanék, ha nem szeretnélek,
De én úsz szeretlek, maj meghalok érted.
Vaj meghalok érted, vaj enyimmé teszlek,
Vaj piros véremmel fődet festek érted.
S e te piros véred s ez én piros vérem
Egy árokba fojjon, s egy malmot meghajtson.
Zegyik az a malom háromkövű legyen,
S a legelső kövön szeretetet járjon,
S e második kövön virággyöngyöt járjon,
S e harmadik kövön aprópénz szórlása.
* (másik változat?)
Kimenénk az útra, lenézénk az úton,
Látám édesemet, ő is láta engem.
Akarám szólítni, magát búsítani,
Illen szép ifijút megszomorítani.
Úgy es megszólítom egy szóval, kettővel:
Merre mensz, édesem, hova mensz, édesem?
Menek ide s ide, nagy magas hegyekre
Szép virág keresni, hegyi te’s édesem.
Vaj bánod, édesem, zén jó életemet?
Nem bánom, édesem, te jó életedet,
Csak bánom, édesem, keserűségedet...
Ha meguntad, rózsám, velem világidat,
Csinátass koporsót, temettes el ingem.
Írd fel keresztfámra, s ott fekszik egy árva,
Kinek szeretetből történt e halála.
Így is lehetne közmagyarra fordítani:
1. Halálosan szerelmes vagyok beléd, megszakad a szívem, hogy nem lehetünk egymáséi
2. Szökjünk meg a faluból, te erre indulj, én arra, majd talizunk a megbeszélt helyen, de ott csináljunk úgy, mintha nem ismernénk egymást (nehogy gyanúsak legyünk)
3. Így aki együtt lát minket, fogalma nem lesz, hogy szökött szeretők vagyunk
4. És bár beetettük őket, hogy nem ismerjük egymást, titokban azért összekacsintgatunk, aztán, ha nem lesnek árgus szemek, meghempergőzünk titokban a szénaboglyában.
Mondjuk népdaloknál sokmindent bele lehet magyarázni, hiszen azok a szájhagyományozódás miatt időben változtak, mindig tettek hozzá ezt meg azt, és a dalmódosító nem látott a dalszerző fejébe.
A cikkben nem tér ki FL az "egymásnak se szóljunk" értelmére. Mert arra miért van szükség, ha csak a rokonságukat akarnák titkolni mások előtt, és nem pedig azt, hogy ismerik egymást?
Azért az "idegen" és "szeretetet tart, szeretkezik" jobban kifejtésre kerülhettek volna. (melyik csángó változatban stb. érdekes infók).
És az is, hogy az adott csángó változatban milyen szót használnak az "idegen" jelentésre.
@don B: Kicsit sokára találtam erre a cikkre, de én is úgy értelmezem a szöveget, ahogy te, ez a rokonok közti kapcsolatról szóló elmélet a cikkben nekem nagyon megalapozatlannak és illogikusnak tűnik.