Hova mászik a fülbemászó dallam?
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor egész nap nem tud kiverni a fejéből egy dallamot. Kutatók megmagyarázzák, miért.
Reggel hallott egy számot a rádióban, és az megy a fejében egész nap, úgy, hogy nem tudja onnan kiverni még az sem, ha közben más zenét hallgat? – Ez egy szokásos jelenség: egy dallam „a fülünkbe mászik”, és ott ragad, így egész nap azt dúdolgatjuk magunkban: buszon, villamoson, a WC vagy máshol. Van, hogy mással foglalkozunk, nem is gondolunk rá, de hamarosan újra elbukkan az emlékeink közül, mintha kitörölhetetlen volna.
Ezeket az akaratlan zenei emlékeket az angol szakirodalom INMI-nek, azaz involuntary musical imagery-nek hívja. Megfigyelték vele kapcsolatban azt is, hogy bizonyos személyiségvonások (pl. neurotikusság) esetén erősebb lehet. De míg a jelenség teljesen hétköznapi és gyakori, addig annak neurális hátterét mind a mai napig nem ismerték a kutatók. Egy új kutatásban éppen azt vizsgálták, hogy hogyan is tudunk elképzelni éppen nem szóló hangokat, dallamokat. Az derült ki, hogy azok az agyterületek felelősek ezért a tevékenységért, amelyek az érzelmek és az emlékek működésében is részt vesznek – számolt be a kutatásról az IflScience.
A neurológusokat nemcsak azért foglalkoztatta az INMI, mert mindenkire jellemző és komplex jelenség, hanem azért is, mert akár jobban is befolyásolhatja a hangulatunkat és az érzelmeinket, mintha valóban zenét hallgatnánk. Egy nap körülbelül a gondolataink 40 százaléka nem szándékos, nem tudatos működés eredménye; és az akaratlan gondolatok egyik leggyakoribb megjelenési formája az INMI.
A vizsgálatban 44 teljesen egészséges, 25 és 70 év közötti férfi és nő vett részt. Egyiküknek sem volt semmilyen neurológiai vagy hallássérülése, és egyikük sem volt professzionális zenész. Első körben egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben a saját INMI-élményeikről kellett beszámolniuk. Milyen gyakran tapasztalják? Segíti-e vagy éppen gátolja a napi aktivitásukat? Milyen zenehallgatási szokásaik vannak? Stb. Ezután MRI-t készítettek az agyukról. A kutatók olyan morfológiai eltéréseket kerestek, amelyek a különböző INMI-tapasztalatok hátterében állhatnak.
Az adatok összesítésekor az derült ki, hogy az INMI-k gyakorisága összefügg két agykérgi terület vaskosságával: a jobb oldali Heschl-agytekervénynél (HG), illetve szintén a jobb oldali alsó homloklebenyi agytekervénynél (IFG). Az előbbi a hallókéreg része, a második pedig a hangmagasságra vonatkozó emlékekkel hozható kapcsolatba. Az igazán érdekes pedig az, hogy azok, akiknek vékonyabb a Heschl-agytekervényük, gyakrabban élnek át INMI-t. Ez ellenmond például azoknak az eredményeknek, amelyek szerint a profi muzsikusoknak vastagabb ez az agytekervényük. A másik vizsgált területre nézve szintén negatív korrelációt találtak. Ez már inkább egybevág az elvárásokkal, ugyanis ennek a területnek a spontán tevékenységet gátló szerepe is van.
Forrás
MRI Study Reveals Brain Regions That Get Songs Stuck In Our Heads