Hogyan hódít Afrikában a kínai média?
Egyre nagyobb befolyásra tesz szert a kínai média Afrika országaiban. A hírügynökségek van, ahol együttműködnek, de azért alapvetően kétkedve fogadják az ázsiai partner nyomulását.
Ha valaki Kína jelenlétére kíváncsi Nairobiban, nem kell sokat kutakodnia: az ázsiai óriás beruházásai és építési projektjei mindenfelé előtűnnek ebben a zsúfolt afrikai fővárosban. A város körül épülő 200 millió dolláros autópálya-gyűrűt részben Peking finanszírozza. A nemzetközi repülőteret hasonló költséggel bővítik, ugyancsak Peking támogatásával. Kínai kölcsön segítségével épül egy városnegyed, amelyet az ott élő munkáscsaládok Nagy Fal lakótelepnek neveztek el.
Ám a kenyaiak jóindulatának elnyerésére irányuló pekingi erőfeszítések nem érnek véget a téglával és a betonnal – írja a The New York Times. Az afrikai ország legnépszerűbb angol nyelvű napilapjai sűrűn közlik a Hszinhua kínai hírügynökség cikkeit. A tévénézők az angol nyelvű CCTV kínai adó műsora mellett a CNC World programját is követhetik: ez a Hszinhua nemrég indult tévécsatornája. A rádióban elég kissé tovább lépni az Amerika Hangjától és a BBC-től, máris megszólal a China Radio International, amely a kínai mandarin dialektus oktatásának keretében lelkes tájékoztatást kínál a kínai-afrikai együttműködésről és a kínai vezetők külföldi utazásairól.
„Csak a vak nem látja a kínai média afrikai térhódítását” – mondta a New York Timesnak Eric Shimoli, a legnagyobb olvasótáborral rendelkező kenyai napilap, a The Daily Nation főszerkesztője. A lap tavaly partnerkapcsolatot létesített a Hszinhua hírügynökséggel. „A mosolyoffenzíva gőzerővel folyik” – fűzte hozzá.
Miközben a nyugati rádió-, tévé- és újságbirodalmak visszavonulóban vannak, Kína állami vezetésű hírközlési médiaóriásai gyors ütemben terjeszkednek Afrikában és az egész fejlődő világban. Céljuk az, hogy javítsák a Kínáról alkotott képet és erősítsék Kína befolyását – különösen azokban a térségekben, amelyekben a Kína gazdasági motorját fűtő, illetve hatalmas lakosságát tápláló természeti erőforrások találhatók.
Információs háború a nyugattal
A 7 milliárd dollárba kerülő program részét alkotja a Kínai Kommunista Párt által az ország puha hatalmának növelésére indított kampánynak, amely arról szeretné meggyőzni a célközönséget, hogy az elfogult nyugati média torzképet rajzol a kínai valóságról. Peking e kísérlete a nyugati befolyás ellensúlyozására riadalmat kelt az emberjogi aktivisták, a hírmédia védelmezői és az amerikai hivatalosságok körében, akik felemelik szavukat a kínai cenzúra ellen. Kína manapság az újságírást leginkább korlátozó országok egyikének számít.
„Információs háborúban vagyunk, és vesztésre állunk benne” – figyelmeztette Hillary Clinton külügyminiszter tavaly az amerikai kongresszus egyik bizottságának tagjait. Állításának alátámasztására az olyan állami támogatású külföldi médiumok növekvő befolyására hivatkozott, mint az orosz Russia Today és a kínai CCTV.
Sokan attól tartanak, hogy a kínai média hatalmas gépezete különösen erős hatást gyakorolhat azokra az országokra, amelyekben a szabadságjogok ingatagok. Venezuelában Kína épít és finanszíroz kommunikációs mesterséges holdakat egy olyan kormány számára, amely növekvő ellenőrzést gyakorol a hírmédia felett. Hasonlóképpen, az etiópiai kormány 1,5 milliárd dollár értékben kapott kínai kiképzést és technológiát az ország vezetése által vitatott honlapok, tévé- és rádióadók megbénításához – állítják emigráns csoportok.
(Forrás: Wikimedia Commons / Scottmeltzer)
„A kínaiak nem érdekeltek abban, hogy Afrikában előmozdítsák a szabad tájékoztatást és a véleményszabadságot” – mondta a NYT-nak Abebe Gellaw, az Ethiopia Satellite Television nevű emigráns adó producere. E tévécsatorna műsorait gyakran zavarják kínai gyártmányú berendezésekkel. „Ha saját állampolgáraikat megfosztják a szabadságjogoktól, mi indítaná őket eltérő magatartásra máshol” – tette fel a kérdést.
A kínai médiumok illetékesei szerint ezek az aggodalmak túlzottak. „A Hszinhua minden nap több száz anyagot készít angol nyelvű adásaink számára és ezek nem propagandajelentések. Igazából mindig az számít, hogy ki milyen perspektívából látja az eseményeket” – mondta a NYT-nak nyilatkozva Csou Hszi-seng (Zhou Xisheng), a hírügynökség alelnöke.
A kínai kormány az utóbbi években teret adott egyes független és oknyomozó újságírói kezdeményezéseknek, ám a Hszinhua és a CCTV, amelyek fölött a kommunista párt propagandaosztálya gyakorol ellenőrzést, monopóliumot élvez a külföldi híranyag tekintetében. Odahaza pedig az olyan politikailag kényes témákban, mint Tibet vagy a bebörtönzött másként gondolkodók, illetve mint a párt vezetői között kibontakozó hatalmi vetélkedés, a Hszinhua és a CCTV híradásaiban hatalmas fekete lyukak tátongnak.
A CCTV America például csak nagyon korlátozott módon számolt be a Po Hszi-laj (Bo Xilai) botrányról vagy Csen Kuang-csengről (Chen Guangcheng), a vak aktivistáról, aki a pekingi amerikai nagykövetségre menekült és később kijutott az Egyesült Államokba.
„Az alapvető különbség abban áll, hogy míg a média Nyugaton a közérdek őrének és védelmezőjének tekinti magát, a kínai modellben az állam érdekeit szolgálja” – mondta a NYT-nak Douglas Farah, a washingtoni International Assessment and Strategy Center egyik vezető elemzője.
Odahaza a kínai hivatalosságok nem is próbálják titkolni, hogy az újságírást a kommunista párt kiszolgálójának tekintik. „A média munkatársának fő társadalmi felelőssége és szakmai etikai előírása az, hogy értse meg jól a feladatát és váljon jó szócsővé [a párt számára]” – jelentette ki egyik beszédében Hu Csan-fan (Hu Zhanfan), a CCTV elnöke.
Kína bőségesen pénzelt médiumai Nyugaton is megvetik lábukat. A Hszinhua tavaly avatta fel új észak-amerikai főhadiszállását egy manhattani felhőkarcolóban és logója megjelent a Times Square hirdetőfelületeinek egyikén. Februárban a CCTV nyitott produkciós irodát Washingtonban – 80 újságíróval. A műsorvezetők rendszerint nem kínaiak, és ez a helyzet az Észak- és Dél-Amerika városaiból jelentkező tudósítók többségével is.
A CCTC News, amelynek saját közlése szerint 200 millió nézője van Kína határain túl, ma hat nyelven sugároz: legújabb vállalkozása egy arab nyelvű hírcsatorna. Hogy még több emberhez jusson el – és hogy felvegye a versenyt a nyugati médiumokkal – a Hszinhua gyakran átadja tudósításait a pénzügyi nehézségekkel birkózó afrikai, latin-amerikai és délkelet-ázsiai médiának.
Ezzel párhuzamosan az európai kormányok és az Egyesült Államok csökkentik a független újságírás számára nyújtott támogatást a fejlődő világban – pedig időközben a legtöbb magántévé- és rádió, illetve lap bezárta külföldi tudósítói irodáit ezekben a térségekben.
„A kenyaiak kétkedve fogadják az ingyen reggelit, különösen ha az Kínában készült”
A CCTV külföldi adásai felhagytak a maoista évek merev ideológiai frázisaival és átvették nyugati kollégáik professzionalizmusát és ügyes produkciós technikáját. Ám az ideológia ma is gyakran felülkerekedik a pártatlan tájékoztatáson. Az arab világot megrázó tiltakozó mozgalmak idején a kínai beszámolók következetesen kerülték a demokrácia szót, viszont kiemelték, milyen zűrzavar kísérte a tekintélyuralmi kormányok elűzését – mutattak rá a médiaelemzők.
A kínai média azért rendezkedett be Nairobiban, mert ez a város az angol nyelvet használó országok hírközpontja Kelet-Afrikában, ám mint Vivian Marles, az InterMedia Africa nevű kutatóközpont ügyvezető igazgatója hangoztatta, a kenyaiak továbbra is a helyi politika, a botrány- és a popkultúra médiamenüjét kedvelik. A nemzetközi ügyek iránt érdeklődő közönség rendszerint a CNN-t vagy az Al-Dzsazíra adásait hallgatja. Ugyanakkor Marles véleménye szerint a kínai rádió nemzetközi adása felmutathat bizonyos sikereket.
(Forrás: Wikimedai Commons / Pumbaa80)
Amióta egyezményt kötöttek a Hszinhuával, a Daily Nation szerkesztőit szüntelenül telefonhívásokkal, e-mailekkel bombázzák, sőt még a szerkesztőségbe is ellátogatnak a kínai újságírók, hogy rábeszéljék partnereiket anyagaik átvételére. „Most legyünk őszinték: hány fotót közölhetek a kínai gyerekek harcművészeti oktatásáról vagy árvízi mentésben közre működő kínai katonákról” – kérdezte Joan Pereruan, a lap képszerkesztője. Azt azonban ő sem tagadta, hogy a Hszinhua működése sokat javult például azzal, hogy 23 afrikai irodájába sok helyi újságírót vett fel.
A két lapot, valamint egy tévé- és egy rádióállomást birtokló Standard sajtócsoport ügyvezető igazgatója, Woka Nyagwoka a NYT kérdésére válaszolva nagyra értékelte a kínai beruházási projekteket, de megjegyezte: az afrikai szerkesztők közül sokan lehetőleg kerülik, hogy a kínai médiára támaszkodjanak a külföldi híranyag tekintetében. Különösen, amikor azok olyan országokról szólnak, mint Szudán, ahol Peking Omar el-Basír brutális kormányzatát támogatja. „A kenyaiak kétkedve fogadják az ingyen reggelit, különösen ha az Kínában készült” – jegyezte meg Nyagwoka.