Gyűlöletkampány a médiában
Folytat-e a média gyűlöletkampányt, és ha igen, mi ennek az oka? Lehet-e az objektív tájékoztatás üzletileg sikeres? Erről szóló kerekasztal-beszélgetés hangzott el a Media Hungary konferencián.
A média gyűlöletkampányokban betöltött szerepéről, a tájékoztatás minőségéről és a médiafogyasztás szokásairól is beszélgettek a siófoki Media Hungary konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésének résztvevői kedd délután.
Kolosi Tamás, a Tárki elnöke A rendszerváltás és az értelmiség bűnei címmel tartott bevezető előadásában azon véleményének adott hangot, hogy a rendszerváltás élharcosa alapvetően a kulturális elit volt. Ezen értelmiségi kör túlnyomó többsége szerinte azt ugyan természetesnek vette, hogy a változások átalakulásokkal, üzembezárásokkal, munkahelyek megszűnésével járnak, azt azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy ugyanez a rendszerváltás az értelmiségi érdekszférában is megvalósuljon. Ezért mindent elkövetett, hogy a többi közt a felsőoktatásban, a tudományban, a kultúrában vagy akár a médiában minél puhább, egyszerűbb legyen a váltás. A kutató úgy fogalmazott: azt nem tartották elképzelhetetlennek, hogy egy kohász munka nélkül maradjon, azt azonban igen, hogy újságíró vagy színész kerüljön az utcára. Hozzátette: a felsőoktatás vagy az egészségügy ameddig lehetett – sok területen máig – kitartott, míg a könyves szakma vagy a média már átesett a privatizáción.
Kolosi Tamás emellett problémának tartotta azt a tematikát is, amelyet az értelmiség vezette rendszerváltás írt elő a közbeszéd számára: háttérbe szorult az, hogy mi lenne hasznos a társadalom számára, míg érték- és ideológiai konfliktusok kerültek előtérbe. Úgy folytatta: 2000-ben a politikai vezetés is változást kezdeményezett, Orbán Viktor miniszterelnökként ugyanis ekkor hirdette meg, hogy Magyarországon senki sincs középen, a társadalom kettéosztott. A kutató szerint az ezután következő időkre tehető az a folyamat, amikor Magyarország a rendszerváltás élharcosából sereghajtójává vált, amikor már a megosztott politikai elitet a másik oldal iránt érzett gyűlölet motiválja, és annak tisztességét is megkérdőjelezi. Mindez – mint mondta – ellehetetleníti a közmegegyezést, egy nemzeti minimum létrehozását. Kolosi Tamás közölte: a média már átesett a privatizáción, ugyanakkor az azt alakító értelmiségiek a rájuk jellemző gyűlöletkampány részeként működnek.
Az előadását követő beszélgetés során Borókai Gábor (Heti Válasz) nem értett egyet azzal, hogy a megosztottság egy konkrét időponthoz vagy személyhez lenne köthető, mert szerinte az az említettnél sokkal régebbre nyúlik vissza. Úgy vélte: a megosztottságnak jó oldala is van, például az, hogy létezik vita a társadalomban. Szauer Péter a (HVG) ugyanakkor úgy vélekedett: a vitához a tények ismerete szükséges, ehhez viszont olyan szerkesztőségek kellenek, amelyek közlik a híreket. Jelenleg azonban bizonyos hírcsatornákon nem folyik tájékoztatás, vagy olyan folyik, ami a közélet fontos kérdéseit nem érinti – jelentette ki. Közölte még: a magyar társadalomnak legalább a fele – internet-kapcsolat hiányában – nem fér hozzá befolyásmentes médiatartalomhoz.
Szikszai Péter (Hír TV) szerint a média nem folytat gyűlöletkampányt, hiszen az nem a média szintjén dől el. Szerinte Magyarországon indulati médiafogyasztás zajlik, és minél inkább mértékadó egy médium, annál kisebb a közönsége. Szily László (cink.hu) szerint a médiában zajló gyűlöletkampány inkább az újságírói lustaság miatt van jelen, mint tudatos, felépített zsurnalisztaakciók okán. Az újságíró az Index példájával támasztotta alá, hogy az elfogultságtól mentes sajtó üzletileg is sikeres lehet, abban azonban kételkedett, hogy a politikusok által elosztott állami források felhasználásával lehetséges objektív, kiegyensúlyozott médiát előállítani.