Felrémletthetett volna?

Olvasónk válaszol is kérdésére, de újat tesz fel. Valószínűleg egy harmadik kérdésre gondol, de azt meg már megválaszoltuk.

Névtelenül érkezett az alábbi kérdés:

Segítsetek! Van ilyen?

"Felrémletthetett volna benned."

Olyasmi akar lenni, mint a "Fölmerülhetett volna benned".

Miért nincs? :)

Első kérdését olvasónk második kérdésével meg is válaszolja, így csak ez utóbbira összpontosítunk – hogy aztán végül is egy harmadik kérdésre adjuk meg a választ: arra, melyre olvasónk feltehetően gondolt.

Azt a magyar nyelvtanból mindeni tudja, hogy édes anyanyelvünk szeret a szótövekre toldalékokat ragasztani (gondoljunk csak a legendás elkelkáposztástalanítottátokra). Azt azonban ritkán szokták hangsúlyozni – bár némi játszadozással rá lehet jönni –, Az adat elé tett csillag azt jelöli, hogy az adott alak nem fordul elő. hogy e toldalékok sorrendje meglehetősen szigorúan kötött: nem mondhatjuk a házamban helyett azt, hogy *házbanam.

Mivel olvasónk igealakról kérdez, összpontosítsunk az igékre. Vegyünk egy egyszerű igetövet, legyen ez az ad! Ehhez többféle toldalékot kapcsolhatunk: adat, adhat, adott, adna, adj, adom stb. Ezek azonban csak meghatározott sorrendben kerülhetnek a tőre, pl. ha -hat-ot már hozzáraktuk, akkor nem jöhet az -at, ha az -(ot)t-at hozzátettük, már nem jöhet sem az -at-, sem a -hat-; ha pedig az -(o)m is odakerült, nem jöhet már semmi más. Az már csak hab a tortán, hogy nem csak a -na és a -j nem fordulhat elő egyetlen igealakban (ez kevéssé meglepő, hiszen ezek módjelek, és egy ige csak egy módban állhat), de a múlt idő és a feltételes mód jele sem: *adnátt, *adottna – ilyenkor a módjel átkerül a segédigére: adott volna.

Az olvasónk által alkotott *rémletthetett alak több okból sem jó: egyfelől kétszer szerepel benne a múlt idő jele (*rémletthetett – ez olyan, mintha azt mondanánk: *adotthatott), ami eleve lehetetlenség; de nem jó a már *rémletthet alak sem, hiszen ebben a múlt idő jele (-ett) megelőzi a ható ige toldalékát (-het). Ez az alak ugyanazért nem jó, amiért az *adotthat sem jó: helyette azt mondjuk, hogy adhatott.

Olvasónk tehát bizonyára azt szerette volna kérdezni: miért nincs olyan, hogy *rémlhetett, *rémelhetett vagy *rémlehetett? S mivel világos, hogy itt a múlt idő semmilyen szerepet nem játszik, a kérdést még tovább egyszerűsíthetjük: miért nincs olyan, hogy *rémlhet, *rémelhet vagy *rémlehet? Olvasónk eleve azért zavarodhatott bele a bonyolult alakba, mert már ezt az egyszerűt sem tudta megalkotni.

Arra pedig, hogy ilyen alak miért nincs, azt tudjuk válaszolni, hogy ugyanazért, amiért nincs csuk(o)lj, ved(e)lj (a vedlik, nem a vedel alakjaként!), rejlj sem – ezekhez hasonlóan nincs olyan sem, hogy *rémlj fel nekem, ó, dicső múlt! (És nem a jelentése miatt: semmi – legfeljebb a jó ízlés – nem akadályozhat meg abban, hogy azt mondjam: merülj fel az idők mélyéből, ó, dicső múlt!) Hasonlóképpen fura a csuk(o)lhat, ved(e)lhet (a vedlik, nem a vedel alakjaként!),, rejl(e)het stb. Arról pedig, hogy ennek mi az oka, Kálmán László már kétszer is írt a nyesten.

Kapcsolódó tartalmak:

• Csukoljon, hogy tessen!
  Néhány különleges magyar ige
• Defektivitás a családban
• Ként vagy kenet?
• Hűt vagy hűet?
  Nyűt vagy nyüvet?
• Ajtaja vagy ajtója?

Hasonló tartalmak:

• Az igei igenév ára
• Hogy mondják finnül, hogy „Jóska autója”?
• Könyörgöm, vizsgáljuk meg!
• Sejtje vagy sejtse?
• „Vanni” és „vejszn”, a két fantom

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)