Fánkok és savak –
avagy amikor nem értjük, mi van odaírva
Bár távol áll tőlünk a helyesírás-fetisizmus, vannak esetek, amikor mi is a szabályok szigorú követését ajánljuk. Legalábbis ha az a fontos, hogy megértsék, mit szeretnénk mondani, nem pedig az, hogy beszéljenek róla.
Vannak olvasóink, akik már unják a helyesírásról szóló cikkeket, és nem tudják megkülönböztetni a nyelvműveléstől. Segítünk. A nyelvművelők csak azt szajkózzák, hogy valami miként helyes, és a rossz helyesírású feliratokat azért mutatják be, hogy elítéljék őket. Ezzel szemben mi a helyesírási problémák mögötti nyelvi szerkezetet vizsgáljuk, szükség esetén kritizáljuk a helyesírást, és példáinkban elsősorban azt mutatjuk be, hogy a helyesírási hibák ellenére mennyire jól tudunk kommunikálni – azaz hogy a helyesírás számtalan esetben felesleges, vagy feleslegesen túlszabályozott.
Most azonban kifejezetten hagyományos nyelvművelőinek mondható cikk következik. Amellett fogunk érvelni, hogy vannak esetek, amikor nagyon is érdemes követni a helyesírási szabályokat – de legalábbis nem akárhogyan megszegni őket. Természetesen a helyesírási szabályok követését ez esetekben sem azért ajánljuk, mert csak, vagy mert „rendes magyar ember betartja a helyesírási szabályokat”, hanem azért, mert megszegésük kommunikációs problémákhoz vezethet.
Első példánkat egy kellemes budapesti szórakozóhelyen lőttük:
(Forrás: Fejes László)
Kétségtelen, hogy az étlapon szereplő ajánlat ínycsiklandozóan hangzik, de az utolsó tétel elgondolkodtató is. Mi az, hogy édes burgonya fánk? A magyar helyesírás nem ismer olyan szerkezetet, melyet így kellene leírni – de ez a kisebbik probléma. Az igazi baj az, hogy a szerkezetnek két, meglehetősen különböző értelmezése is van.
Lehetséges, hogy olyan burgonyafánkról van szó, mely édes: ebben az esetben édes burgonyafánk lenne a megfelelő írásmód, hiszen a burgonyafánk összetett szó, melynek az édes csupán alkalmi jelzője. Lehetséges azonban, hogy olyan fánkról van szó mely édesburgonyából készült – az édesburgonya rendszertanilag egészen más növény, mint a burgonya, csupán a gumói hasonlóak: ebben az esetben édesburgonya-fánk lenne a helyes megoldás. Ez a szerkezet semmit nem mond arról, hogy maga a fánk édes-e vagy sem.
(Forrás: Wikimedia Commons / cvilletomorrow / CC BY 2.0)
Azt, hogy a probléma nem azzal van, hogy az étlap nem tartja be szigorúan a helyesírási szabályokat, jól mutatja, hogy az édesburgonyából készült fánk szerepelhetne az étlapon akár így is: édesburgonya fánk. Ez tulajdonképpen meg is felelnek A magyar helyesírás szabályai (AkH.) 115. pontjának, mely a következőket mondja ki:
Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból az anyagból készült. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel: aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat, gyapjúsál, kőfal, platinatégely stb. – Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától: acél mérőszalag, bőr pénztárca; nyersselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat; stb.
Más kérdés, hogy az ételnevekről az AkH. valamiért úgy gondolja, hogy azokban nem anyagnévi jelzőről, hanem jelentéssűrítő összetételről van szó: szótári részében erre olyan példákat találunk, mint a kelvirágleves, májgaluskaleves vagy a kelkáposzta-főzelék. Erre vonatkozó racionális érvet nem sikerült találnunk, de az nyilvánvaló, hogy az édesburgonya fánk írásmód is azt sugallja, hogy édesburgonyából készült fánkról van szó, tehát ha nem is felel meg a helyesírási szabályozásnak, legalább egyértelmű.
Hasonló problémával találkozhatunk egy közelmúltbeli fogkrémreklámban, illetve csomagoláson:
A cukor sav semlegesítővel magyarul értelmezhetetlen szókapcsolat. Az igazi problémát itt is az jelenti, hogy a szósort, attól függően, hogy mit is akar jelenteni, többféleképpen le lehetne írni:
Írásmód Jelentés cukor savsemlegesítővel
1. cukorból készült savsemlegesítővel
2. cukor és savsemlegesítő
cukorsav semlegesítővel
1. cukorsavból készült semlegesítővel
2. cukorsav és semlegesítő
cukorsav-semlegesítővel
cukorsavat semlegesítővel
A példákból látható, hogy természetesen a helyesen írt változatok is lehetnek többértelműek. Ugyanakkor a helyesen írt változatok többértelműsége sokkal szűkebb, és a jelentések egy része könnyen kiszűrhető: elég valószínűtlennek tarthatjuk például, hogy a fogkrémes tubusban cukrot találunk – azt azonban nem, hogy cukorból vagy cukorsavból készült semlegesítőt. Aki kicsit is utánajár, az persze könnyen kiderítheti, hogy a fogkrém olyan anyagot tartalmaz, amely a cukorsavat semlegesíti – legalábbis a gyártó ezt szeretné állítani.
Miért írják mégis így? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a gyártó az angol Sugar Acid Neutralizer ’cukorsav-semlegesítő’ kifejezést levédette, és ezt fordította szó szerint szóról szóra, a magyar nyelv és helyesírás sajátosságainak teljes figyelmen kívül hagyásával Cukor Sav Semlegesítőre. Hogy miért gondolják úgy, hogy az értelem szerinti fordítás nem megfelelő, csak az értelmetlen torztükörfordítás, azt nem tudjuk. Mindenesetre érdemes megfigyelni, hogy vannak olyan (PR?-)cikkek, melyekben ugyanaz a szerkezet különböző írásmóddal szerepel akkor, amikor a szerkezet hétköznapi fogalomként, mint amikor egy technológia neveként jelenik meg. (És nem csak a nagybetűhasználatról van szó.)
De más magyarázat is lehetséges. A helyesírási és nyelvi rendellenességeket számos cég marketingeszközként, figyelemfelhívás céljára használja. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a neves cég marketinges munkatársai ennyire nem ismerik a helyesírást: honlapjukon például helyesen szerepelnek az összetett szavak és az olyan bonyolultabb szerkezetek is, mint a gabona- és diófélékben. Egyedül a vörös- és szárnyashúsban elgondolkodtató, de magunk sem tudnánk megmondani, hogy vajon a különírás lenne a helyes (mint a vörös káposzta, vörös kaviár esetében), vagy az egybeírás (mint a vörösfenyő vagy a vörösbor esetében). A cukor sav semlegesítővel írásmód tehát valószínűleg egyszerű provokáció: azt várják, hogy a potenciális vásárlók értetlenkedjenek, tehát beszéljenek a termékről; járjanak utána, mit is akar jelenteni a szerkezet; és végül foglalkozzanak annyit a termékkel, hogy kedvük támadjon kipróbálni. A stratégia tehát lényegében hasonló, mint annak idején a MÜSZI-reklám idején, ahol nem derült ki, hogy miről is akarja meggyőzni a vásárlót – éppen ezért ha felháborodással is, de mindenki erről beszélt.
Ez a trükk a cégnek beválhat. Mi azonban azt javasoljuk, hogy hasonló helyzetekben, ha szeretnénk, hogy üzenetünket megértsék, lehetőleg ragaszkodjunk a szabályos írásmódhoz.