Én vagyok én, te vagy te
A jelelő autisták másképp használják a névmásokat mint beszélő társaik. A felfedezés a diagnosztikai eljárása is kihatással lehet.
Az autizmus diagnózisa meglehetősen bonyolult, hiszen csak sok jellemző együttállásakor mondható ki, hogy valaki autista. A diagnózist hosszas vizsgálatok előzik meg. Az ezek során kitöltendő kérdőív többek között rákérdez arra is, hogy a gyermek jól használja-e a személyes névmásokat. Nem keveri-e őket, illetve előfordul-e, hogy magáról egyes szám harmadik személyben beszél. Jelelő siket autista gyerekek vizsgálata az autista gyerekek névmáshasználatáról szolgál új eredményekkel – írja a ScienceDaily tudományos hírportál.
Az amerikai kutatók siket, jelelő szülők jelelő autista gyermekeit és beszélő autista gyerekeket vizsgálták. Elsősorban a névmások használatára koncentráltak. A jelnyelvben a névmásokat úgy fejezik ki, hogy a kérdéses személyre mutatnak. Tehát az én szó jele a mellkas felé mutató mutatóujj, míg a te szó jele a beszélgetőpartnerre való mutatás.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rodasmith / GNU-FDL 1 3 )
A kutatók azt feltételezték, hogy azért, mert a jelnyelvben a névmások nem puszta hangsorok, hanem nagyon erős kapcsolat van a jel és a jelentés között, a jelelő és beszélő autista gyerekek névmáshasználatában különbségek lesznek.
Mindkét csoportra jellemző volt az, hogy a gyerekek kerülték a névmások használatát. Szívesebben nyilatkoztak például önmagukról egyes szám harmadik személyben, a nevüket használva. Ám a jelelő autista gyerekek nem keverték a névmásokat. Ha használták őket, akkor a megfelelő személyre mutattak. A beszélő autista gyerekek ezzel szemben gyakran felcserélték például a you ’te’ és az I ’én’ névmásokat.
A kutatók szerint a fentiek arra világíthatnak rá, hogy az autizmussal élők másként tekintenek önmagukra, mint az átlagemberek, más az énképük. Emellett azt is kiemelték, hogy a siket autista gyerekek diagnosztizálása során tudatában kell lenni annak, hogy rájuk a névmások felcserélése nem jellemző.