A beduin falu, ahol nemcsak a siketek jelelnek
El-Szaíd lakosai nem rekesztik ki a siketeket - nehéz is lenne, hiszen szinte minden itteni családban vannak hallássérültek. A faluban a helyi nyelvektől független jelnyelv fejlődött ki, de kérdés, meddig lesz képes fennmaradni. A kutatók mindenesetre lelkesen dokumentálják...
Izraelben, a Negev-sivatag északi részén, Beer-Sevától keletre található El-Szaíd, egy kis beduin falu, ahol szinte mindenki érti a helyi jelnyelvet. Mennyiben befolyásolja ez a település életét, és miért érdekli a helyzet a tudományos kutatókat?
(Forrás: Wikimedia commons / Deror Avi)
A siket sejk
A világon itt a legnagyobb népességarányosan a hallássérült emberek aránya. A körülbelül 3500 fős lakosságból 150 fő siket – ez, habár nem tűnik soknak, valójában rendkívül magas arány, a tipikusnál negyvenszer nagyobb! Azért állhatott elő ez a helyzet, mert a falu eredeti telepesei egy velükszületett siketséget előidéző gént hordoztak.
Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt érkezett a Negevbe az alapító atya, a siket El-Szaíd sejk, majd helybéli nőt vett feleségül, akivel megalapították a községet. Öt fiuk érte meg a felnőttkort, és habár ők mind a környékbeli asszonyok köréből házasodtak, néhány nemzedék elteltével a falusiak már szinte csak egymás között házasodtak. Leginkább kényszerből alakult ki a belterjesség. Habár a környéken más beduin települések is találhatóak, El-Szaíd lakosai a szigorúan egymás fölé rendelt osztályokból álló hagyományos beduin társadalomban egy alsóbb osztályba tartoznak, így nem túl kívánatos házastársak a többi beduin számára. Alattuk már csak az uralkodó réteg szudáni rabszolgáinak leszármazottai vannak.
Még mielőtt lelkesen beszereznénk a Talking Hands című kötetet, jó, ha tudjuk, hogy a borítón olvasható reklámszöveggel ellentétben a könyv meglehetősen kis része szól az el-szaídi jelnyelvről és a szerző itteni tapasztalatairól. Legnagyobb része inkább elméleti fejtegetés, az amerikai jelnyelvből vett példákkal!
A köztudatba Margalit Fox amerikai újságíró juttatta el a település hírét: ő az itt terepmunkát végző nyelvészeket kísérte, és tapasztalataiból könyvet is írt. De miért annyira fontos a tudósok számára ez a kis sivatagi falu?
(Forrás: Ivrit wikipédia / Micháéli )
ABSL, a jelnyelv
Az elmúlt hetven évben más jelnyelvektől teljesen független jelnyelv alakult ki itt, ez az ABSL (Al-Sayyid Bedouin Sign Language 'el-szaídi beduin jelnyelv'). A „beszélők” első generációja már nem él, gyermekeik és unokáik viszont még igen. Így a kutatók folyamatában tanulmányozhatják egy jelnyelv kialakulását. Az ABSL mára más jelnyelvekhez és beszélt nyelvekhez hasonló bonyolultságúvá vált. A faluban szinte mindenki használja, mert a legtöbb családnak van siket tagja, így a gyerekek otthonukban is találkoznak a nyelvvel. A siketeket nem közösítik ki, ők is ugyanúgy részt vesznek a falu életében, mint a többiek.
Biztosan állítható, hogy az ABSL nem más helyi jel- vagy beszélt nyelvek hatására alakult ki, mert olyan szórendet használ, amelyet egyik környékbeli nyelv sem. Sőt az ABSL-nek vannak olyan tulajdonságai is, amelyek más jelnyelvekre nem jellemzőek. Ha például egy "a lány a fiúnak dobja a labdát" jellegű mondatot akarunk jelelni, a jelnyelvekben általában az történik, hogy a térben lesz egy helye a "lány" főnévnek, egy másik helye a "fiú" főnévnek, és a dobás igéje összeköti ezt a két helyet egymással. Ha a beszélő magáról illetve a hallgatóról van szó, akkor hasonlóképpen a jelelő magától elfelé vagy maga felé mutatja az igét ("Adok neked valamit" vagy "Te adsz nekem valamit"). Ezt láthatjuk például a következő, ausztrál jelnyelvet oktató videóban:
Az ABSL-ben ezzel szemben azt figyelték meg a nyelvészek, hogy míg a főneveket valóban a tér különböző pontjain helyezik el a jelelők, az igéket ellenben minden esetben a saját testüktől elfelé mutatják. A kutatók szerint ezt talán az okozhatja, hogy a térbeli egyeztetés olyan bonyolult művelet, ami viszonylag későn alakul ki. Ez hasonló lenne ahhoz a beszélt nyelvekben megfigyelt jelenséghez, hogy a kreol nyelvekben az igeragozás szintén később jelenik meg.
A kreol nyelvek olyan nyelvek, amelyek úgy alakulnak ki, hogy egy egyszerű nyelvtanú közvetítőnyelvet (pidzsint) egy csoport anyanyelveként kezd el használni. Így a nyelvtan összetettebbé válik és új nyelv születik. A legtöbb mai kreol nyelv az európai gyarmatosítás során jött létre.
Az óra ketyeg
Az idő azonban sürgeti a tudósokat: a siket gyerekeket családjaik más településeken lévő, hallássérülteket oktató iskolákba járatják, ahol mindenki az izraeli jelnyelvet használja. Így egyre több izraeli elem kerül bele kommunikációjukba.
Muszáj sebtében minél több adatot rögzíteni, mert a domináns izraeli jelnyelv pár nemzedék alatt el is nyelheti a helyi jelnyelvet, mint ez más hasonló helyzetben lévő településeken is megtörtént. Az amerikai Martha's Vineyard szigeten szintén magas volt a veleszületett siketség aránya, de az itt kialakult Martha's Vineyard-i jelnyelv szintén beolvadt az amerikai jelnyelvbe, amikor a gyerekeket a tizenkilencedik században a connecticuti Hartford siketiskolájába kezdték el járatni. Csekély vigasz, hogy mivel az amerikai jelnyelv szintén ekkoriban volt kialakulóban, a Martha's Vineyard jelnyelv hatással volt rá; El-Szaíd beduin népessége viszont a már jóval kevésbé képlékeny izraeli jelnyelvvel szembesül.
Még egy kockázat közös a kettő esetben: Martha's Vineyardon az idegenforgalmi fellendülés is elősegítette a helyi nyelv eltűnését. Margalit Fox ki is emelte könyvében, hogy ne keresse senki El-Szaíd lakosait, és épp ezért óvintézkedéseket tett, hogy ne találhassanak könnyen rájuk. Ez meglehetősen naiv próbálkozás, mert a Google Mapsen bárki könnyen megtalálhatja a falut. (Google Maps 2005 óta létezik, a könyv 2007-ben jelent meg.) Sőt a Youtube-on még házi videókat is találtunk helyiektől. Természetesen mindezekből nem következik, hogy a lakosok szeretik a hívatlan vendégeket! Mi a magunk részéről nem ajánljuk, hogy bárki óvatlanul betoppanjon: habár a Negev beduin lakossága izraeli állampolgársággal rendelkezik, nincsenek jóban a hatalommal. Számos településüket nem ismeri el hivatalosan az állam (El-Szaíd a közelmúltban kapta meg ezt a státust), és gyakran még az elismert községekben sincsenek közszolgáltatások, például áram sem. Ennek ellenére az itteni lakosok modern életmódot folytatnak, generátorokat üzemeltetnek.
Az el-szaídi jelnyelvre leselkedő másik veszély szintén a modern kor terméke: a gyerekek cochleáris implantátum beültetésével hallóvá válhatnak. A műtétet az izraeli társadalombiztosítás fizeti, de nem kockázatmentes és nem feltétlenül vezet tökéletes eredményre. A faluban mindez nagy vitákat váltott ki, a témáról izraeli dokumentumfilm is készült. Itt megnézhetjük az előzetest:
Sőt, egy ötperces részletet is láthatunk magából a filmből:
Irodalom
Fox, M. (2007): Talking Hands. New York: Simon & Schuster.
Sandler, W., Meir, I., Padden, C., Aronoff, M. (2004): The emergence of grammar: Systematic structure in a new language. PNAS, 102(7): 2661-2665.
Abszolút nem ide tartozik, de az olvasótársak figyelmébe ajánlom ezt a szaftos nyelvészeti sztorit: www.origo.hu/nagyvilag/20110414-dejdlegj.html
Ha lenne az Akadémiának "Story magazinja", ez címlap lenne. ;)
@Roland2: A hallók nyelvének és a szavainak felismerésével bizonyára nehézséggel indulna, hiába nyerte vissza a hallását. Például a látóvá vált vakok esetén is sokszor nehezebb lett az érzékelés, tájékozódás (nem tudta eldönteni mit lát, míg meg nem tapintja).
A jelnyelvet megmenthetnék a hallók is, ha a jelnyelv elismert nyelv lenne, lennének jelnyelvi törzsasztalok, és alapból tanítanának jelnyelvet azoknak, akiknek kommunikációs problémáik vannak, tanulási zavarosok, beszédfogyatékosok, autisták. Általában is fejlődne a kommunikációjuk, lenne társaság, ahol használhatják, és végül, ha sok halló jelelne, akkor nem néznék alapból siketnek őket, ha az utcán jelelnének.
Kedves Roland,
ha egy halló megsüketül, akkor igyekszik visszaszerezni az elvesztett hallását, zavarja a süketség. De ha valaki süketen a siketkultúra tagja, az úgy éli meg, hogy a CI kiszakítaná megszokott környezetéből, hiszen átalakítaná a társaival kialakult viszonyt. A siket szülők ezért is akarják, hogy süketen született gyerekük a siketkultúra tagja legyen, és ezért ellenzik a CI-t.
Egyébként az sem úgy van, hogy beteszik a CI-t, és a gyerek minden esetben jól fog hallani. Ahol alkalmazzák, ott sokszor felhívják a szülők figyelmét, hogy tanítsanak jelnyelvet a kicsinek, mert lehet, hogy nem fog jól hallani, ezért nem szabad abban bízni, hogy úgyis megtanul hallás után beszélni. A nyelv nélkül eltöltött idő pedig elvesztegetettnek tekinthető.
"Az el-szaídi jelnyelvre leselkedő másik veszély szintén a modern kor terméke: a gyerekek cochleáris implantátum beültetésével hallóvá válhatnak. A műtétet az izraeli társadalombiztosítás fizeti, de nem kockázatmentes és nem feltétlenül vezet tökéletes eredményre. "
Őszintén szólva ha én érintett lennék,inkább a hallókészüléket választanám,és nem igazán tudna meghatni a jelnyelv sorsa.Reálisan gondolkozva.