Betiltsuk a Budapest Sportarénát?
Be kell e valakinek tiltania az olyan mássalhangzó-torlódásokat, mint a BudapeST SPortaréna? Hogy lesz az egyszerű egybeírás-különírási problémából nyelvészeti kérdés? Mit kezdjünk a kimondhatatlan és furcsa elnevezésekkel, van-e jogunk korlátozni a névadást? Cikksorozatunk következő darabjában ezekre a kérdésekre is választ kapunk Kálmán László nyelvésztől.
Van olyan nyelvhez, nyelvészethez kapcsolódó kérdése, ami régóta nem hagyja nyugodni? Ami időről időre eszébe ötlik, de eddig elhessegette, mert nem volt alkalma feltenni valakinek? Most itt az alkalom: küldje el nekünk, és a nyelvész majd megmondja a választ – ha tudja.
Egybeírjuk, vagy külön azt, hogy nemcsak/nem csak?
Egyszerűen visszautasíthatnám a kérdést azzal, hogy a helyesírás nem nyelvészeti kérdés, különösen nem az ilyen konkrét kérdések. Ezeket tessék megnézni a szabályzatban. De mégsem utasítom vissza, mert ürügyet szolgáltathat valaminek a megbeszéléséhez. A helyesírási szabályzat szerkesztését az Akadémia nem is a Nyelvtudományi Intézetre bízta, hanem felállított egy Magyar Nyelvi Bizottságot (régebben Helyesírási Bizottságnak hívták), mintha érezték volna, hogy ez nem tudományos kérdés. Az alapelvek azonban, hogy milyen fogalmakat érdemes, lehet egy helyesírási szabályzatban használni, igenis tudományos kérdések, és a Nyelvtudományi Intézetnek kötelessége is lenne beleszólni. Fene tudja, miért nem teszi.
Szóval a szabályzat (illetve a végén levő szótár) ezt írja a kérdésről:
„nemcsak (ksz.)” és ,,nem csak (= nem csupán)”.
Vagyis egybe kell írni, ha kötőszó, de külön, ha 'nem csupán' értelemben szerepel, nem kötőszóként. Nagyon tanulságos ez, jól illusztrálja, hogy a mostani akadémiai helyesírás olyan fogalmakra hivatkozik (itt a ,,kötőszó” ilyen), amiket ő maga nem határoz meg (más szabványoknál ez ritkán történik meg). A ,,kötőszó” fogalmának hol nézzen utána a szabályzat használója? A ki nem mondott válasz nyilván az, hogy ,,az akadémiai, egyetemi, iskolai nyelvtanokban”. Csakhogy a nyelvészek állandóan vitatkoznak egymással azon, hogy mi minek minősül (így azon is, hogy mi az a ,,kötőszó”), és a tudományban nincs tekintélyelv: semmi garancia arra (sőt), hogy az akadémiai, egyetemi, iskolai nyelvtanokban található meghatározás jó, használható, vagy akár ellentmondásmentes lenne. A legelterjedtebb egyetemi nyelvtankönyv szerint
A kötőszó olyan viszonyszó, amely szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat, szövegmondatokat kapcsol össze.
Tehát, gondolom, kötőszó a nemcsak azokban a mondatokban, amik nemcsak X, hanem Y is alakúak: Nemcsak ebédeltem, hanem vacsoráztam is. Tehát az ,,ökölszabály”: egybe, ha van utána ... hanem ... is. (Persze ilyenkor is azt jelenti, hogy 'nem csupán', szóval a szabályzat legalábbis sántít.) A legnehezebb ügy, hogy mikor nem lehet kötőszó a nem csak. Például ha azt mondom, Ma nem csak Marival találkoztam, azt hiszem, hivatalosan külön kell írni. Bár ki tudja, hiszen felfogható úgy is, hogy csak lehagytam ennek a mondatnak a végéről azt, hogy hanem Julival is, és akkor meg kötőszó. (Vagy az és se kötőszó, ha nincs két tagmondat, pl. És a kutyád?) Rosszul feltett kérdésre csak rossz válaszok vannak.
Egy szó mint száz, elég nehéz eligazodni, különösen kisgyerekeknek, pedig rajtuk kérik számon a legszigorúbban a helyesírást. Ha én új magyar helyesírási szabályzatot szerkesztenék, inkább a hangzásra alapoznám az írásmódot (merthogy az írás a hangos beszéd lejegyzése). Azt mondanám, hogy írja egybe azt, hogy nemcsak, ha egybe mondja, vagy azt akarja, hogy egy szóban, egy hangsúllyal olvassák fel, és írja külön, ha nem. De ez nem a ,,hivatalos” álláspont.
Korlátozzuk-e a kiejthetetlen idegen nyelvű elnevezéseket? Mi legyen a kiejthetetlen Budapest Sportarénával?
Több kérdésből gyúrtam össze ezt a címet, mert ugyanarról van szó: arról, hogy a magyar hangtan szokásos elrendezéseihez nem illeszkedő elnevezésektől meg kell-e óvni a nemzetet. Mindkét esetben a jog bevetését firtatják a kérdezők: reklámtörvény, korlátozás, civil vagy nyelvészeti normakontroll.
Ez persze megint nem nyelvészeti kérdés. A nyelvész számára csak annyi érdekes, hogy hogyan mondják ki az emberek ezeket a furcsa hangsorokat (vagy sokszor: hogyan olvassák ki a furcsa betűsorokat), hogyan alakítják át azokat, és miért. Hogy a jogászok mit gondolnak, azon én nem tudok kiigazodni. A sokat emlegetett ,,reklámtörvény'' (amit valójában inkább ,,kiírástörvénynek” kéne nevezni, mert nemcsak a reklámcélúakra vonatkozik) arra hivatkozik, hogy mindent jogunk van érteni, amit kiírnak. Szerintem ez nagyon vitatható: én úgy gondolom, csak azt van jogom érteni, amit nekem írnak ki, és főleg az én pénzemen, tehát ha az okmányirodán nem érteném, hogy melyik emeletre kell mennem a jogosítványom meghosszabbításához, mert csak volapükül lenne kiírva, azt én is megengedhetetlennek tartanám.
Sokaknak kitöri a nyelvét, hogy „budapestsportaréna”. No de kell-e valaki, aki megmondja, mi ízléses és mi nem?
De az idegen nevek esetében még az ádáz jogászok se szólhatnak egy szót sem, mert olyan alapvető emberi jog végképp nem létezik, ami szerint jogunkban állna a képesség, hogy minden nevet kiejtsünk. Szerintem, ha egy bolthálózat tulajdonosainak van eszük, akkor nem használnak ilyen nevet. Sőt, egész stábok szoktak működni a legjobb név kiválasztására, és van olyan, hogy ugyanazt a terméket más-más országokban különbözőképpen hívják, hogy jobban tetsszen a helyieknek (ilyen pl. az Oil of Olaz, máshol Oil of Ulay, máshol Oil of Olay). Mások éppen azért adnak furcsa nevet, hogy felhívják vele magukra a figyelmet, és nem bánják, ha mindenki úgy ejti őket, ahogy tudja. Nem értem, miért kellene korlátoznunk a kisded játékaikat.
A Budapest Sportaréna esete egy kicsit más, hiszen a Budapest és a sport rendes magyar szavak, amik amúgy is előfordulhatnának egymás mellett. Tehát hiába szokatlan az stsp hangsor, szembe kell nézni azzal, hogy ez előfordul a magyarban. Az más kérdés, hogy nehéz lehet kimondani (bár nekem eddig mindig sikerült), és hogy ügyesebben is lehetett volna nevet adni. Jogot szerintem ez a névadás sem sért. Értem én, hogy a kérdező valamiféle ,,nyelvi akadálymentesítésre” gondol, hogy senkinek se okozzon akadályt a név kimondásában a mássalhangzó-torlódás. De nem jó hasonlat az igazi akadálymentesítés, mert senkit semmiben nem akadályoz meg, ha egy picit összeakad a nyelve, vagy le kell lassítania, ha ennek a sportcsarnoknak a nevét ki akarja mondani. Szóval ez ellen törvényt hozni teljesen felesleges – de ha tényleg állami tulajdonban van ez az intézmény (amiben nem vagyok biztos), akkor lehet szólni az országgyűlési képviselőnknek, hogy interpelláljon, aztán a kollektív bölcsesség majd dönt, és átnevezhetik, ha akarják.
Szerintem a Budapest Sportarénát mindenki úgy ejti, hogy *Budapes Portaréna*.
Szerintem a Budapest Sportarénát mindenki úgy ejti, hogy *Budapes Portaréna*.