0:05
Főoldal | Rénhírek
Viagra a középkorból

Bicska, bicsak, bicsaklik

A legegyszerűbbnek tűnő etimológiai kérdésekbe is beletörhet a bicskánk, ha nem vagyunk tisztában a szótörténeti adatokkal. Azt tanácsolhatnánk, a cipész maradjon a kaptafánál – a cipészeket mégis másért hozzuk szóba. Cikkünkben szó esik kétélű fegyverekről, sőt, az impotenciáról is.

Fejes László | 2014. július 25.

Bár rendszeres olvasóink már bizonyára rájöttek, hogy a szófejtés, azaz a szavak eredetének megállapítása (szakkifejezéssel etimológia) igen összetett, bonyolult tudomány, azért vannak esetek, melynek könnyen megfejthetőnek tűnnek. Az például mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy a bicsaklik a bicsakból, a bicska ritkábban használt alakjából származik. Az is érthető, miért: a bicsaklás mindig valaminek a behajlását, összecsuklását jelenti, márpedig a bicska összecsukható.  A magyar nyelv etimológiai szótára (TESz.) szerint azonban ez az elgondolás téves.

Bicsakló bicsak
Bicsakló bicsak
(Forrás: Wikimedia Commons / Junkyardsparkle)

Kezdjük a bicsakkal és a bicskával. Ezek eredete eleve nem világos. A bicsak esetében az egyik lehetőség, hogy török jövevényszó (a töve a török bič- [bics] ’vág’), ám az egyáltalán nem világos, hogy mikor került a magyarba. Nincs olyan hangtani kritérium, ami egyértelműen arra utalna, hogy ótörök jövevény, de mivel már a 15. század elején felbukkan, az is valószínűtlen, hogy az oszmán-törökből származna. Az első adat ideje alapján talán kun-besenyő jövevény lehet, de az is elképzelhető, hogy délszláv közvetítéssel került az oszmán-törökből a magyarba.

Ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy a bicska a bicsakból jött létre a magyarban (ilyesmire van példa: csutak ~ csutka). Az is elképzelhető, hogy az alak ingadozásában közrejátszott a mára már feledésbe merült bicskia, mely egyértelműen a délszláv közvetítéssel került a törökből a magyarba. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a bicska oszmán-török jövevényszó is lehet, ám mivel a török szó biçki [bicski] alakú, a szóvégi magánhangzó magyarázata problémás.

Kinyílik a bicska
Kinyílik a bicska
(Forrás: Wikimedia Commons / MatthewVanitas / GNU-FDL 1.2)

A képbe csupán az zavar bele, hogy jelentéstani problémák vannak vele. A bicsak a 15. században ’tőr, egyenes kard’ jelentésben bukkan fel, és csak a 18. század elején bukkan fel az ’összecsukható kés’ jelentése. A bicska első, 16. századi előfordulásakor szintén ’tőr’ jelentésben jelenik meg, a 18. században ’cipészkés’ jelentésben is felbukkan, és csak a 19. század közepén fordul elő először ’zsebkés’ jelentésben. A bicskia, mely csupán a 18. század legelején jelenik meg, a ’bőrszabó varga- ill. csizmadiakés’ jelentésben bukkan fel, igaz, hamarosan  felbukkan ’zsebkés’ jelentésben is. Ezzel szemben az eredeti török szavak eleve ’kés’ jelentésűek – a biçki kifejezetten ’cipészkés’, de van ’(deszka, fa vágására használatos)  kétélű lapos fűrész’ jelentése is –, ez a jelentés azonban a magyarban viszonylag későn bukkan fel.

E problémák áthidalására született egy másik magyarázat is. Eszerint a bicsak az olasz bicciacuto [biccsakuto] ’kétélű kard’ szóból származhat, melyet a magyar az északolaszból *bicsakut alakban vehetett át, majd a szóvéget tárgyragnak értelmezve bicsakra rövidítette. A helyzet azonban jelentéstanilag itt is problémás, mivel a szó jelentése az olaszban ’kétélű bárd, fejsze’ (bīs + acutus ’kétélű’).

Bicska, bicsak, bicsaklik
Forrás: Wikimedia Commons / Alf van Beem

A bicsaklik ige azonban a TESz. szerint hangfestő eredetű, a bicsakhoz semmi köze. A szótár sajnos nem fejti ki, hogy miért zárja ki ezt a lehetőséget, de ha belegondolunk, lenne mit leírnia. A 18. század vége felé ’ficamodik’, ’rogy’, a 19. században ’sántikál’ jelentésben bukkan fel. A bicsak ’összecsukható kés, zsebkés’ jelentése nem sokkal korábban bukkan fel, feltételezhető, hogy a szó által jelzett tárgyak még nem voltak mind összecsukhatóak, a bicsak fogalmához nem kötődött olyan egyértelműen az összecsukhatóság. Ráadásul a szó egyértelműen élőlényekre vonatkozott, a tárgyakkal kapcsolatos használata ma is ritka, metaforikus. Mindemellett ha a szó a bicsakból keletkezett volna, akkor várhatnánk egy kauzatív igét is, amely az fejezi ki, hogy valaminek behajlítását, összecsukását fejezi ki (nem csupán spontán behajlását, összecsuklását), hiszen a bicskát leginkább tudatosan csukjuk össze.

Ezzel azonban még mindig nem értünk az érdekességek végére. A bicsaklik szó ugyanis először jóval korábban bukkan fel, a 16. század közepén, méghozzá ’közösül’ jelentésben! Ez azonban nagyon nem illik a képbe, hiszen itt aligha hangfestő, és jelentéstanilag is nehezen hozható összefüggésbe a későbbi jelentésekkel. Ez azonban magyarázható azzal is, hogy eufemisztikus használatban szerepel (bizonyára egy másik „b betűs” szó helyett) – de az sem kizárható, hogy a kétszáz éves elszigeteltségben álló szó csupán véletlenül esik egybe a későbbi, ma is ismert szóval. A ’közösül’ jelentésben a szó egy korabeli Viagra receptjében bukkan fel:

Ki nem bicsakolhat: kilencz dühös bogarat fa olajba tegyél...

Dühös-, avagy kőrisbogár
Dühös-, avagy kőrisbogár
(Forrás: Wikimedia Commons / Siga / GNU-FDL 1.2)

Sajnos azonban a TESz. a receptből csak ennyit idéz, így nem derül ki, mit is kell csinálni a faolajba áztatott dühösbogarakkal, melyek egyébként onnan kapták nevüket, hogy veszettség elleni gyógyszerként is használták őket.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (11):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2014. július 26. 14:24
11 El Vaquero

Francba, pont meg akartam dicsérni, hogy bicskanyitogató cikk, erre látom, hogy már a cikkíró elsütötte ezt a poént.

5 éve 2014. július 26. 11:41
10 hun

@mederi:

biceg biccen biccent bicereg

bigyeg fityeg

billeg billen billent

biling (szőlőfürt) persául birigh (racemus uvae). böng filleng beleck bingó bingyó benge bogyó

bilingérez bengéz böngéz

5 éve 2014. július 26. 11:16
9 hun

@Janika:

BUCS

Jelent valami domborodottat. Rokon bucz gyökkel,

melyből buczkó származott.

BUCSAK, Csomós,

zömök tuskó, átvetve : buczkó, (mint: csutak csutkó,

tusak tuskó), székely szó. V. ö. BUCS, BUCZKÓ.

BUCSÉR, BUCSÍR

Sopron- és Vas vármegyékben, am. szalmából

vagy vesszőből font hátus kosár, melyben almát,

tojást hordanak a piaczra. V. ö. BUCS, gyök.

BUCSKA

Vasban és Szalában am. kis hordócska,

melyben pálinkát tartogatnak. Gyöke bucz vagy bocs

fordítva megvan a csubolyó, csobány edények neveiben.

BUCZ, régi elavult fn. annyit tett, mint: czomb.

Általán kidudorodott valami,

honnan: buczka, buczkó. Azonban a székelyeknél még

itt-ott hallható. Fordítva: czub, honnan: czubák,czu-

bók — czomb, madárczomb. Változattal v. ö. BÖCZ,

BÖCZEK, BOCZ, BOCZKÓ.

BUCZKA, Domborún

emelkedő torlás, különösen homoktorlás, homokdomb,

szélhordta homokhát, homokbuczkó.

bucskázik buckázik botlik botladozik botorkál

BOTKÓ, Csomós, bogos

kinövés, kiforradás az állati vagy növényi testeken,

furkó, bütyk, fütyk, butikó, boczkó, buczkó.

BOTKOS,

Csomós, buczkós, bunkós, bütykös, furkós.

Botkos láb, melynek alsó részén csomós kinövés vagyon.

Botkos lábú ló, am. inpókos, vagy hinpókos.

Botkos somfa.

BÖTKE,

am. kemény csomós kinövés, kidudorodás,

pl. tölgyfa, fűzfa bötkéje. 2) Némely növények

csomós gyökere, hajmája. Györgyike bötkéje.

botkos bötkös bütykös bog botikó bötke bütyök

5 éve 2014. július 26. 10:05
8 Krizsa

@Janika: Bocsika, sok mindent jól gondolsz...

de amíg nem mentek le a mássalhangzó vázakig, addig ezek csak "érzelmi", meg "úgy látszik" hasonlítgatások. S ebben semmi különbség nincs a hivatalos nyelvészet, és az ú.n. amatőrök között.

5 éve 2014. július 26. 09:54
7 mederi

Szerintem a szótő "bí" vagy "bi" lehet.. Az "i" hang úgy tűnik, hogy eleve bizonytalanságot fejez ki..

(bír, bízik, billeg/ billog, biceg, bicska, bika (bökő, (angol big)), biztos, bízik, bili (borulós)..stb.)

A "cs" hang a "bi" után gondolom a "ds, vagy ts" együtthangzásából jön..

-A késztetés eredmény pár, ami feltehetően létezett:

*biszt/ *bid(t) volt.

A németben maradt meg valószínűleg a "bitte" szóban a kérés forma:

késztetés: biztat, bízik/ eredmény: bitte ((tessék) kérem)..

-A *bids(t)- vagy *bits(t)- újrakésztetés a "bics-" "másodlagos szótövet", míg a *bidsz(t) a "bic-" tipusú "másodlagos szótövet" magyarázhatná meg szerintem..

-Talán az angol "lenni vagy nem lenni" színpadi bizonytalansága is az eredeti szótő nemzetközi létét támasztja alá..

-A bibis gyermek "sérülése" sem biztos, de a puszi mindenképpen jár a helyre ahová mutat..:)

5 éve 2014. július 26. 07:21
6 Janika

Most nem értem a nyest magyarázatát. Ahogy

@Sultanus Constantinus: is mondta, csak a jelentésbeli különbség nem lehet kizáró ok. (az abrosz-köszörű örök kedvencem marad)

Egy kétélű kés átkerül a magyarba, ahol már van egy hasonló hangzású ige összecsuk értelemben. Szerintem adja magát, hogy az összecsukható kés a kettő vegyítéséből is létrejöhetett.

Az miért elképzelhetetlen, hogy az elnevezésben mindkét forrás benne van?

Ja hogy az már nem kétélű? Na bumm. Amikor tollal írunk, akkor sem gondolja senki, hogy madártollt használunk.

Van mégegy nagyon hasonló, a bucskázik. (megbotlik és elesik).

Simán lehet hogy aki bucskázik annak bicsaklik ki a bokája.

Ezt a kapcsolatot is meg lehetne vizsgálni.

Ráadásul a bucska önmagában fahordót jelent.

5 éve 2014. július 26. 06:08
5 siposdr
5 éve 2014. július 25. 21:36
4 hun

bökő csök → bicsak bicska

bikacsol makacskodik

bicsakol rosszul metsz vág öl (és akkor úgy néz ki, h az ómagyarban: töcsköl)

bökkenő meg a megbicsaklás

döccenő meg a ficam

Török nyelvben bicsak (bycsak), máskép csoky másnemű kést

is jelent, pL kolembycsak tollkés, szakalbycsak borotva,

bycsokcsi késcsináló. Ugyanezen nyelvben bics-mek ige

ám. rágni, kaszálni. Az uigur nyelvben szintén előfordul

bicsak. A magyar bök is kétségtelenül rokon a mélyhangú

vág szóval, azonban mindig figyelmet érdemlő

marad az, hogy a magyar bicsak nem akárminő, hanem

csak becsukó kést jelent. Különbözik: bicskia.

5 éve 2014. július 25. 20:50
3 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Tudom, mit jelent, pont ezért írtam: a piskótát sem kétszer sütik, a forrása viszont ezt jelenti. Ezért nem látnék én problémát a 'kétélű fejsze' > 'bicska' jelentésátvitelnél sem, ha valóban az olaszból származna. Na, ez megint egy olyan eset, amikor túl sok jelentőség lenne tulajdonítva a jelentéseknek. A múltkor kérdezted, mondjak egy példát, amikor csak a jelentés alapján zárnád ki egy szó eredetét. Íme.

5 éve 2014. július 25. 20:22
2 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: Nem. Azért, mert a szó ezt jelenti. Ezen nincs mit vitatkozni.

5 éve 2014. július 25. 19:08
1 Sultanus Constantinus

"A helyzet azonban jelentéstanilag itt is problémás, mivel a szó jelentése az olaszban ’kétélű bárd, fejsze’ (bīs + acutus ’kétélű’)."

Miért, a "piskóta" (< lat. bis coctus) talán kétszer sült?