hogy ez a haza boldogulását jelző
jó előjel legyen!
Az igazmondó újság
sem mondott mindig igazat
310 évvel ezelőtt, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben jelent meg latin nyelven az első magyarországi hírlap, az előbb Mercurius Hungaricus, majd Mercurius Veridicus ex Hungaria című újság. Az 1705-1710 között megjelent lapnak összesen hét száma maradt ránk nyomtatásban és kéziratban, ezek a magyar sajtótörténet felbecsülhetetlen dokumentumai.
Ha háborút közvetlenül megnyerni talán nem is lehet vele, az írott szó arra mindenféleképpen alkalmas, hogy a széles(ebb) hazai és nemzetközi közvéleményt (megfelelő módon) tájékoztassa a dolgok állásáról. Az egyes fontos(nak ítélt) eseményekről a közönség már nem sokkal a nyomtatás feltalálása után röplapokból, kiáltványokból, manifesztumokból tájékozódhatott. Európában hamarosan feltűntek az időszaki kiadványok is, a mai újságok elődei.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Szűkebb régiónkon belül először Bécsben 1703. augusztus 8-án jelent meg az első modern értelemben vett újság Wiennerisches (utóbb Wienerisches) Diarium címen. (Máig létezik Wiener Zeitung néven.) A Rákóczi-szabadságharc idején a Wiennerisches Diarium bőségesen foglalkozott a magyarországi eseményekkel: nem kifejezetten hízelgő képet festett a kurucokról, adott esetben túlzásoktól, hazugságoktól sem volt mentes. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a külvilág felé teljesen negatívan ábrázolja a császári udvarral szembeni „rebelliseket”.
A magyar Merkúr
Az árnyaltabb tájékoztatás igénye így óhatatlanul felmerül a kuruc táborban. Az ötletgazda Esterházy Antal gróf tábornagy, aki 1705. április 14-én kelt levelében egyrészt azt írja Rákóczinak, hogy szükséges lenne egy magyar hírlap létrehozása a hazai és nemzetközi közvélemény hitelesebb tájékoztatására, másrészt arról is ír, hogy ő már össze is állította és ki is nyomtatta az első számot. Sorait így zárja:
Azért jovallanám, Kegyelmes Uram, ha tovább is egy bizonyos novellista subordináltatnék [újságírót nevezenénék ki], az ki is pure et praecise [tisztán és külön] csak ebben industriálván [ügyködve], mindeneket seriesben [sorban] venne. Magam is, a mennyire lehet, abban cooperálódom [együttműködöm].
Sajnos, ebből a számból nem maradt ránk példány, de Rákóczi támogatta az ötletet. Az önmagát mintegy (fő)szerkesztőnek is beajánló Esterházy helyett azonban az ügyet Ráday Pálra bízza. Rákóczi több kiáltványát is Ráday fogalmazta.) Benda Kálmán szerint Rákóczi Rádayt azért is alkalmasabb jelöltnek tarthatta a szerkesztői feladatra, mert míg Ráday egyaránt otthon volt a magyar és a latin nyelvben, Esterházyról ez kevésbé volt elmondható.
Arról is döntés születik, hogy az újság latinul fogja szolgálni a nemzetközi közvélemény tájékoztatását. Az első szám Mercurius Hungaricus címen 1705. június 6-án jelent meg Lőcsén.
(Forrás: Wikimedia Commons / Giambologna (1529–1608))
Az újságírásnak és a szerkesztésnek hagyományai természetesen nem voltak idehaza, azok menet közben alakult ki. Az első szám így jobbára hadi jelentésekre alapuló katonai hírek egyvelege, de találunk benne egy leírást a Vág és a Duna vidékén tapasztalt meteorkőhullásról is, mely nagy riadalmat okozott, s mellyel kapcsolatban Ráday így fogalmaz:
Adja az Isten, hogy ez a haza boldogulását jelző jó előjel legyen!
Hogy az égi tünemény a haza szempontjából mennyiben volt jó előjel, más kérdés. Az újság jövője viszont némileg döcögősen alakult. Hiába fogadja ugyanis az első számot kedvezően a külföld, hiába születik fejedelmi döntés arról, hogy a lapból hetilap legyen, a következő szám csak 1705 augusztusában jelenik meg.
Az igazmondó újság
A második számmal kezdve az újság címe is változik: Mercurius Veridicus ex Hungaria (Magyarországi Igazmondó Mercurius). Az első számhoz képest ez már igazi újságírói bravúr; a hadi események mellett a kor diplomáciai tárgyalásairól is részletesen tudósít, s ami talán még fontosabb: eredeti forrásokat is közöl idézetben. Jól összefoglalja a szabadságharc okait és a magyar követeléseket is.
Bármennyire is jól fogadják ezt a számot is a külföldi diplomáciai körök, a folytatás ismét elakad. A harmadik szám is csak kéziratban maradt fenn 1706 augusztusából. Ebben már olyan híreket is olvashatunk, melyek a világpolitika tárgyköréből származnak, de a hírek közt vannak erősen túlzók is, ill. olyanok, melyekről utólag kiderült: egyáltalán nem igazak.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az újságírói visszafogottság is oda, amikor a Mercurius az erdélyi császári generális, Rabutin betegségéről tudósít:
...Rabutin generális beteges, élete végnapjához érkezett. Isten, adj neki örök nyugalmat, és tedd szabaddá minden német számára a halálba vezető utat!
Az a hír, hogy 1706-ban Rabutin generális élete végnapjához érkezett volna, kacsának bizonyult. A tábornok túlélte a Rákóczi-szabadságharcot; 1717-ben halt meg. Ahogy kacsa volt az a hír is, melyet az újság Rákóczi konstantinápolyi követének jelentése alapján közölt:
...az etiópok olyan súlyos háborúval nehezednek a törökökre, hogy úgy látszik, itt már nemcsak emberéletekről és anyagi javakról, hanem magáról az ottomán birodalomról van szó. [...] ez a háború nem kis akadályt gördít a törökök által a moszkoviták ellen indítandó hadjárat elé.
Az Ottomán Birodalom léte természetesen ekkor még nem volt végveszélyben, főleg nem az említett konfliktus miatt. Sőt: a birodalom 1711-ben még arra is képesnek mutatkozott, hogy Nagy Péter orosz cárra vereséget mérjen, és visszafoglalja Azovot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Robert Kerr Porter)
Az igazmondó lap ezek után jó két évre elnémul, ám az 1708. augusztus 3-i trencséni csatavesztés után ismét megjelenik (vélhetőleg preventív jelleggel, a külföldi sajtó ellensúlyozásaként). A Mercurius Veridicus 1708. augusztus 9-i híre nem rejti véka alá sem a vereség tényét, sem pedig az azzal kapcsolatos szerkesztői véleményt, a csatát „balszerencsés, és inkább szégyenletes, semmint veszedelmes” vereségnek minősítve.
A negyedik számot követően a lap újra csak 1710-ben jelenik meg, akkor viszont egymást követő három hónapban is: januárban, februárban és márciusban. Ezeket már nem Ráday írja és szerkeszti, hanem Bercsényi Miklós kancelláriája készíti. A romló hadi helyzet miatt a lapot már nem Lőcsén, hanem rosszabb körülmények közt és minőségben Bártfán nyomják.
1710-re egymást követő három megjelenésével a lap ugyan igazi periodikává vált, ám hírei jobbára csak az állandó kuruc vereségekkel és visszavonulással foglalkoznak.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A rossz hírek következtében a lap 1710. január 28-i híre már a csendes reménykedésnek ad csupán hangot:
De majd jobbat is ad az Isten és az idő.
A márciusi utolsó szám után alig több mint egy évvel a szabadságharc elbukik, de a magyar sajtó fejlődése sem zökkenőmentes. A második magyarországi, Nova Posoniensia című szintén latin nyelvű lap csupán 1721-1722 közt jelenhetett meg.
Forrás
Mercurius Veridicus 1705-1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével. Magyar Helikon, Budapest, 1979