Müteferrika
Miért ír valaki latin szöveget arab betűkkel egy török kéziratba? Lehet-e valaki az iszlám meggyőződéses híve, ugyanakkor nagy felvilágosító? Hogyan lehetséges, hogy a 18. század elejéig nem nyomtattak török nyelvű könyveket? Thököly és Rákóczi tolmácsa az isztambuli Nagy Bazárban...
Az isztambuli nagy bazár antikvárius udvarában, ahol fekete dzsinnek ütik tüzes pöröllyel belülről a fájó fogat az oszmán orvosi kéziratok miniatúráin, és megsárgult füzetenként még össze lehet gyűjteni Reşat Ekrem Koçu legendás İstanbul Ansiklopedisi-jét, egy turbános férfi mellszobra áll, talapzatának felirata szerint Ibrahim Müteferrikáé.
Aki a régi török könyvek kedvéért keresi fel az antikváriusok boltjait, az azt is tudja, hogy a név alatt tizenhét pontba szedett felirat a tizenhét első török nyomtatott könyv címe, amelyek Müteferrika, az első török nyomdász műhelyéből kerültek ki. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy Müteferrika – magyar volt.
Nem tudjuk, mi volt Ibrahim Müteferrika eredeti neve, hogyan került Isztambulba, miért tért át iszlám hitre, s miképpen nyerte el a müteferrika – a szultán személye körüli különleges szolgálattevő – tisztséget. Kortársai, a Rákóczi-szabadságharc törökországi emigránsai szerint Kolozsváron született, s az unitárius kollégiumban szerezte a teológiában és az európai nyelvekben való jártasságát. Valószínűleg már Thököly Imrének is török tolmácsa volt, de Rákóczinak egészen biztosan ő volt az összekötője a Portánál, s eközben tolmácsolt a szultáni követségek és Savoyai Jenő, vagy a Belgrádnál gyülekező kurucok között. César de Saussure, Rákóczi svájci származású udvari embere szerint az 1600-as évek végén, Erdélyben esett török fogságba, s a rabszolgasorsból való menekülésként tért át muszlim hitre. Nem tudni, mennyi ebből az igazság, de az tény, hogy Müteferrika komolyan gondolta az áttérést. Kéziratban maradt 1710-es teológiai munkája, a Risâle-i İslâmîye, amelyben sűrűn idéz a Biblia protestáns (Béza- ill. Junius-féle) latin fordításából (a latin szöveget arab betűkkel írva át), az iszlám hit átgondolt és meggyőződéses apológiája a kereszténységgel szemben. A szerző magyar származását elárulja, hogy a latin nyelv [sz] hangértékű végződéseit (pl. -us), amelyeket arabul ﺱ-szel kellene átírnia, következetesen a korabeli magyar kiejtésre jellemző [s]-sel (ﺶ) adja vissza.
(Forrás: A Wang folyó versei)
A nyomtatás ekkoriban már nem volt már ismeretlen az Oszmán Birodalomban. A szefárd zsidók 1493-ban, az örmények 1567-ben, a görögök 1627-ben adták ki az első nyomtatott könyvet, s a 18. század elejére több tucatnyi nyomdájuk működött, főleg Konstantinápolyban, Szalonikában és Szmirnában. De léteztek már arab nyelvű nyomtatott könyvek is (igaz, főleg a libanoni keresztény arabok számára), sőt még Müteferrikától is ismerünk nem könyv formátumú nyomtatott kiadványt közvetlenül az első általa kiadott könyvek előttről: egy perzsa nyelvű Irán-térképet.
Vitatott kérdés, hogy ennyi nyomda között miért váratott magára ilyen hosszan a török nyelvű könyvnyomtatás megjelenése. Az egyik álláspont szerint a korabeli iszlám írástudók az isteni kinyilatkoztatás meggyalázását látták az azt hordozó és általa megszentelt kurzív arab írás „feldarabolásában”, amely nemcsak szedés közben volt nyilvánvaló, de a nyomtatott szövegben is meglátszott a betűközök apró hiátusain. Egy másik vélemény szerint a könyvnyomtatás olyan konkurrenciát jelentett volna a fővárosban nagy számban működő és igen befolyásos könyvmásolóknak, amit ezek egyszerűen nem engedhettek meg.
(Forrás: A Wang folyó versei)
Csak a III. Ahmed szultán (1673-1736) alatt felvirágzó Tulipán-korszak (1718-1730), a reformok és a Nyugat felé való nyitás rövid időszaka volt kedvező egy ilyen technikai újítás befogadására. Rendkívüli történelmi véletlen, hogy épp ekkor volt Isztambulban olyan befolyásos udvari ember, akinek iszlám hithűségéhez nem férhetett kétség, ugyanakkor még erdélyi korszakából jól ismerte a könyvnyomtatás mesterségét, és azt is, hogy ez milyen hatalmas kulturális fellendülést eredményezhet. Mivel pedig őszintén törekedett új hazája javára, ezért a szultán és a főmufti engedélyével 1728-ban megalapította az első török nyomdát, ahol 1729 és 1742 között 17 könyvet adtak ki. Mégpedig csupa olyan könyvet, amely a társadalom- és politikatudományi gondolkodás elmélyülését és a nyugati tudományok megismerését szolgálta: történetírásokat, földrajzkönyveket, Amerika-leírást, fizikakönyvet, nyelvtant és szótárakat.
(Forrás: A Wang folyó versei)
Ezek az ötszáz és ezer közötti példányszámban megjelent török nyomtatványok manapság rendkívüli ritkaságnak számítanak. A 19. század végén, a magyar orientalisztika nagy fellendülése idején azonban még olcsón kaphatóak voltak Isztambulban, éppen ott, ahol ma Müteferrika szobra áll. Ezért aztán a magyar orientalisták hagyatékából szinte az összes megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében.
(Forrás: A Wang folyó versei)
A cikk eredetileg A Wang folyó versein jelent meg, ugyanitt megtekinthetőek további illusztrációk, illetve olvashatunk Müteferrika műveinek modern kiadásáról.
További, hasonló témájú posztok A Wang folyó versein:
Nagyon köszönöm a Nyest világhírt jelentő deszkáit. Csak egy apróság, amire a Wang folyón utaltam: hogy Müteferrika török nyomtatványait folyamatosan tesszük közzé teljes elektronikus facsimile formájában a MTAK portálján.
Még egy apróság, hogy aki a Wang folyón 18. századi "török ősnyomtatványokról" olvas, ne lepődjön meg: noha az európai könyvtörténetben csak az 1501 előtti nyomtatványokat nevezik ősnyomtatványoknak, az orientalisták a keleti országok legelső nyomtatványaira is használják a kifejezést – amelyek Törökországban éppen a Müteferrika által kiadott könyvek voltak.