Mit mondott a tovaris?
Érdemes körülnézni a padláson, mert mindenféle csemegék bukkanhatnak elő. Gondolhatja bárki is komolyan, hogy egy nyolcoldalas szójegyzék komoly gyakorlati segítséget jelenthet egymás nyelvét nem beszélők kommunikációjában? Hogyan írjuk le a szavakat, hogy a nyelvet nem ismerők is felismerjék őket? Mire veszi rá az embereket a kétségbeesés?
Korábban már A Wang folyó verseinek köszönhetően bemutattunk egy orosz–észt társalgási szótárat. Egy kedves olvasónk ennek köszönhetően egy érdekes, mindössze nyolcoldalas orosz-magyra szótárral, pontosabban szótárpótlóval lepett meg minket. A kiadvány olvasónk öregapjának padlásán, Süttör községben (ma: Fertőd) került elő.
A szótár évszám nélkül jelent meg, feltehetően közvetlenül a második világháború végén. Szerzője, Hajós Elemér ismeretlen, legalábbis a kiadvány alapján nem azonosítható, a harmincas-ötvenes években publikáló pediagógiai szakemberrel bizonyára csak névrokonok.
A fiatalabbak kedvéért elmondjuk, hogy a tovaris az oroszban ’társ, barát’ jelentéssel bír, de ez a szó a magyar elvtárs megfelelője is.
A szótár orosz felében a szavak kiejtés szerint, a magyar ábécé rendjében vannak felsorolva. Az l lágy párját az ly jelöli, ha nincs megfelelő lágy magyar mássalhangzó (gy, ny, ty), az a, e előtt és szó végén j jelöli a mássalhangzó lágyságát, i előtt a jelölés elmarad. Érdekesség, hogy az i hátrébb képzett változatát a ma szokásos i vagy ü helyett ö jelöli. (De csak akkor, ha ezt a helyesírás is jelöli, l. zsir!) A hangsúlytalan o a-ként van átírva, de a hangsúly helyét semmi nem jelöli.
A gyeny helyett szereplő gjeny bizonyára sajtóhiba, ritka kivétel a kák alakban a maánhangzó á-val való jelölése. A hangsúlytalan o kiejtés szerinti jelölésével szemben a lágy mássalhangzót követő hangsúlytalan a, illetve a hangsúlytalan e jelölése a helyesírást követi: jajco, és nem jico, jemu, és nem jimu (de: oszjiny).
Szintén a helyesírás hatását mutatja, hogy a szótár nem jelöli a szó végi zöngétlenedést sem: krofj helyett krovj, lafka helyett lavka.
A szótár valóban csak a legáltalánosabb szókincset vonultatja fel. A háborúval kapcsolatos szókincs talán kissé túlteng, de a korszak igényeinek ez éppen megfelel. A későbbi, terjedelmesebb oroszszótárakban is felülreprezentált a katonai szókincs. Annál furcsább azonban a vallásra vonatkozó szavak felbukkanása. Érdekes módon vannak jelen a népnevek is: az ’orosz’ mellett felbukkan a ’német’, sőt, a ’zsidó’ két alakban (jevrej, zsid) is, de nincs ’magyar’! Furcsa, hogy ’gyermek’ jelentésben az elavult gyitya szerepel, nem az álatánosabb rebjonok.
A szófajok lefedettsége kissé rapszodikus: szerepel a ’munka’ és a ’munkás’, de nem szerepel a ’dolgozik’ (rabotaty). Meglepően sok a kötőszó, holott ezek szerepe az olyan tört beszédben, melyhez ez a szójegyzék még úgy-ahogy haszonnal forgatható, aligha érvényesül. Az igék is főnévi igenévi alakjukban szerepelnek, pusztán ennek ismeretében pedig gyakorlatilag lehetetlen azonosítani egy ragozott orosz igealakot.
A szótárban viszonylag kevés a hiba. Az achrannaja önmagában nem lehet védlevél (ennek jelentése kb. ’védelmi’), ezt csak az achrannaja gramata jelenti. A ’tenyér’ nem dolony, hanem ladony (dolony viszont az ukránban: az, hogy egyik o helyén sem a van, arra utal, hogy az ukrán szó keveredett be az orosz szavak közé). A poszlye nem ’majd’, hanem ’után’, a praizvodsztvo pedig nem ’üzem’, hanem ’termelés’. A megadott jelentés alapján aligha válik világossá, hogy a csasz jelentése az időegység, míg a csaszöé az ’idő mérésére szolgáló eszköz’. A plurale tantumok hol egyes számban (csulok), hol többes számban (pantalonö) szerepelnek. A fentebb ismertetett átírási szabályoktól a leírt alakok több helyen is eltérnek.
A szójegyzék utolsó lapján fordulat következik be, itt a számoknál a „magyar” alak (pontosabban a számjeggyel való átírás) után jelenik meg az orosz alak.
Érdekes kérdés, hogy kik és hogyan állíthatták össze a szótárt. A leírt alakok sem a kiejtésnek, sem a helyesírásnak nem felelnek meg, átmeneti állapotot képviselnek. Aligha hihetjük komolyan, hogy a kiadványnak a gyakorlatban is hasznát látta volna bárki (kivéve persze a kiadót, ha jelentős számban sikerült eladnia), annál érdekesebb lenen tudni, miért is vették meg. Legalább azt az egy példányt, amely a padlásra jutott.
@siposdr: @El Mexicano:A cikk jelzi is, hogy az átírás nem következetes. A parozsnij és a platek viszont valóban említésre méltó lett volna. A plurale tantumok kérdése mindig kényes, mert valójában azért ritkán igaz, hogy sosem lehet egyes számú alakjuk. A szinyij csuolk viszont nem tartozik ide, mert az nem harisnyát jelent. (Az már paradoxabb, h hímnemű létére nőt.) Az ilyesfajta pl. gen. alakok viszont tudtommal teljesen bevettek a délszlávban, nem lennék meglepve, ha korábban gyakoribbak lettek volna.
@tarto: Ezt szívesen bemutatnánk.
Kicsit hasonló élmény számomra egy Green Béla nevű szerző által jegyzett, New Yorkban, a Kerekes Testvérek kiadónál először 1912-ben megjelent Amerikai nyelvmester című, összesen 53 oldalas kis nyelvkönyv. Néhány kifejezés a műből: "A főnevek ejtegetése." "Magába szálló tulajdon névmások." "Segédigék hajlítása." "Félmúlt idő (pl. I dressed myself - felöltözködém); Múlt idő (I have dressed myself - felöltözködtem);Régmúlt idő (I had dressed - felöltözködtem vala)" "Sarkszámok és Rendszámok" "you will have loved = szeretendettetek" "you had been loved = szerettettetek volt)", stb.
@siposdr: Meg pl. a 'négy'-nél "csitiri"-t ír, amikor az "csitöri" lenne, ha következetes lenne az átírás.
A bemutatott "szótárban" van még néhány további érdekesség.
Pl. a cikk szerint " az i hátrébb képzett változatát a ma szokásos i vagy ü helyett ö jelöli." Viszont Hajós Elemér (vagy a szedő?) dobrüj-t ír.
Az is érdekes, h. az üres melléknév orosz megfelelőjeként a ritkábban használt parozsnyij-t említi (amit parozsnij-nak ír) az általánosabb pusztoj helyett.
Valószínűleg szintén szedési hiba, hogy platok helyett platek-et ír (ld. zsebkendő).
A "csulok" szó egyébként egyes számban is ismert az oroszban, ld. pl. szinyij csulok, azaz: kékharisnya. Említésre érdemes még, hogy ennek a szónak a többesszám birtokos esete is csulok (nem pedig csulkov, mint azt elvárnánk egy hímnemű főnévtől), azaz: para csulok - egy pár harisnya.
@El Mexicano:
Ez a szószedet inkább vmi gyorstalpaló lehet,üzleti vállalkozásként,mint a cikk is írja, mert 1942-ben a m. kir. Honvédség kiadott ilyen szószedetet, és ott a mai helyesírásnak megfelelő orosz átírás volt, ez itt meg igencsak 'érdekes'.
Szerintem abban az időben, amikor ezt készítették, nem igazán foglalkoztak a következetességgel és a precizitással. Több mint 50 éve azért teljesen mások voltak az elvárások, mint most.
@scasc: Anyanyelvi adatközlővel ellenőriztük, szerinte a szó önmagában nem jelenthet védlevelet. Ennek ellenére persze elképzelhető, hogy rétegnyelvi alakként megvolt, talán meg is van, de ennek ellentmondani látszik, hogy azért a háborúban elég sok охранная valami lehetett, és ezeket meg kellett különböztetni...
"A szótárban viszonylag kevés a hiba. Az achrannaja önmagában nem lehet védlevél (ennek jelentése kb. ’védelmi’), ezt csak az achrannaja gramata jelenti."
Nem tudom, lehet, hogy a katonák zsargonában az охранная, elliptikusan, önmagában is a védlevelet jelentette, az állandósult összetételből elvonva. Az oroszban gyakoriak az ilyenmód főnevesült melléknévi alakok (amelyek egyébként az NP eredeti fejének nevét őrzik).