Új hírnökök a Mercurius nyomában
Az első igazi hazai sajtótermék, a Rákóczi-szabadságharcban 1705-1710 közt megjelent Mercurius Hungaricus összesen hét, nyomtatásban és kéziratban fennmaradt lapszáma maradt ránk. A 18. század Mercuriust követő, évtizedeken át csupán latin és német nyelvű hazai sajtótörténete fordulatokkal teli folytatást hozott; a hazai sajtó palettája egyre bővült.
A Rákóczi-szabadságharc bukásával a korai magyar sajtótörténet első fejezete is lezárul: a szabadságharc sajtóterméke, a Mercurius Hungaricus (majd Mercurius Veridicus ex Hungaria) című újság is eltűnik. Egy évtizedet kell várni, míg újabb hazai újság jelenik meg a színen: ez a Mercurius Hungaricushoz hasonlóan latin nyelven megjelenő Nova Posoniensia (Pozsonyi Hírek), Bél Mátyás (1684-1749) szerkesztésében.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Latin folytatás
Az evangélikus családból származó Bél Mátyás a németországi Halléban végzett tanulmányai során megismerkedik Comenius azon, iskolai oktatásban használatos gyakorlatával, mely szerint a földrajzi és történelmi ismeretek latin elnevezéseinek jobb elsajátítása érdekében a tanulóknak az órákon (külhoni) latin újságokból olvasnak fel. Bél Mátyás Magyarországon a besztercebányai és pozsonyi evangélikus iskolákban be is vezeti ezt a gyakorlatot; ennek hatására juthat el arra a gondolatra, hogy hasonló, iskolai oktatást szolgáló célzattal maga is kiad egy latin nyelvű újságot. Az újság nyelve Bél Mátyás koncepciója szerint azért is a latin, hogy a pozsonyi magyar, német és szlovák nyelvű diákságnak egyaránt szolgálatára lehessen.
1721 márciusában jelenik meg a Nova Posoniensia első száma, majd ezt követően hetente egyszer. Az újság hírei rövid, tudósító jellegűek: többségük külföldi hír. A hazai (így pozsonyi) hírek a lapszámok utolsó hírei között szerepelnek. A heti számok mellett havonta megjelent az újság melléklete is Syllabus rerum memorabilium címmel: ebben a szerkesztő a nebulók számára a fontosabb és esetleg ismeretlennek tűnő latin kifejezéseket magyarázza el és foglalja össze.
(Forrás: mek.oszk.hu / A magyar sajtó története I. 1705–1848)
Az oktatási célzattal latin nyelven megjelenő evangélikus szerkesztésű lap azonban nem lehetett hosszú életű. Külső nyomásra mind híreiben, mind külső megjelenésében egyre konzervatívabb lett. Az újság címlapján eredetileg egy angyal szerepelt, mely a magyar és a császári címert tartotta; az angyal helyét hamarosan felváltotta a császári sas: ennek testén szerepelt a magyar címer.
Ami biztosan tudható, hogy a lap cenzújárát III. Károly a jezsuiták kezébe adta, ők hamarosan rá is tették kezüket az addig evangélikus lapra. A tulajdonosváltás pontos okai ismeretlenek. Az immár jezsuita kézen levő lapot azonban maguk a jezsuiták nem tudták beilleszteni saját iskolarendszerükbe – ezért sorvadhatott el gyorsan. A Nova Posoniensia a tulajdonosváltást követően, alig egy éves működés után, 1722 szeptemberében meg is szűnik.
Német lapok
A Nova Posoniensia elsorvasztását követően ismét kisebb szünet áll be a hazai sajtótörténelemben. A következő hazai újság az erősödő budai német polgárság sajtó iránti igényét kielégítendő jelleggel immáron Budán és német nyelven jelenik meg:. A Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius. Die sowohl in-als ausser Europa neu-eingeloffene Affairen und Begebenheiten in sich enthaltend (Hetente kétszer megjelenő Mercurius, mely tartalmazza mind az Európán belüli és azon kívüli új, beérkező ügyeket és eseményeket) című sajtótermék 1730-ban jelenik meg először. A heti kétszer megjelenő, röviden csak Ofnerischer Mercurius (Budai Mercurius ) néven is emlegetett lap jobbára a bécsi Wienerisches Diarium híreit vette át és közölte le – azét az újságét, melynek ellensúlyozására a Rákóczi-szabadságharc idején a Mercurius Hungaricus létrejött. Újdonsága, hogy az utolsó oldalon rendszeresen közölt hirdetéseket és az újságot kiadó Landerer-nyomda által kiadott könyvekről szóló recenziókat is. A lapot kiadó és szerkesztő nyomdatulajdonos, Nottenstein János György (Johann Georg Nottenstein) 39 évesen elhunyt: 1737-es halálát követően az újságot özvegye vitte tovább egy darabig: a lap utolsó fennmaradt példányai 1739-ből maradtak ránk.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Bél Mátyás rövid életű lapját követően négy évtizeddel Budáról ismét Pozsonyba tevődik át a hazai sajtó központja: 1764. július 14-én megjelenik a német nyelvű Pressburger Zeitung (Pozsonyi Újság), mely egészen 1929-ig működött. A lapot először minden valószínűség szerint Windisch Károly Gottlieb (Karl Gottlieb Windisch; 1725-1793), szepesi lutheránus családból származó magántudós szerkesztette. Windisch számos más újság és több tudományos társaság tevékenységében is részt vett. A német mellett egyebek közt tudott szlovákul és magyarul is, de érdeklődésének homlokterében a német tudományos élet és a német nyelv állt. A szintén a Wienerishces Diarium szerkezetét és híreit felhasználó Pressburger Zeitungot egészen 1773-ig szerkesztette: a központi és ilyen értelemben irányadó bécsi lap híreit helyi és tudományos hírekkel próbálta feldobni. Mindennek ellenére elmondható, hogy a Pressburger Zeitung fennállásának első évtizedei alatt igen kevés előfizetővel rendelkezett.
(Forrás: mek.oszk.hu / A magyar sajtó története I. 1705–1848)
Bár Bécsben jelent meg, meg kell említenünk itt a besztercebányai születésű Kollár Ádám Ferenc (1718-1783) irányítasa mellett napvilágot látott Allergnädigst privilegierte Anzeigen aus sämmtlichen kaiserl. königl. Erbländern (Kegyes és kiváltságos hirdetések minden cs[ászári és] k[irályi] örökös tartományból ) című német nyelvű lapot is, mely bevallottan honismereti és ismeretterjesztési céllal született. A benne megjelenő földrajzi, történelmi, gazdasági cikkek mellett könyvismertetések is szerepeltek a lapban. Az első igazi, magyar vonatkozású folyóirat alig öt évet élt. Külön érdekessége, hogy a magyar szépirodalommal is foglalkozik (szintén könyvismertetés formájában): Báróczi Sándor Cassandra-fordításáról találhatunk benne egy recenziót. A folyóirat (melybe Windisch is publikál), 1776 nyarán váratlanul megszűnik, de helyét azonnal (még 1776 nyarán) átveszi a latin nyelven megjelenő Ephemerides Vindobonenses (Bécsi Naplók). content A latin ephemeris ’napló’ szó (többes száma ephemerides) és a magyarba is bekerült efemer ’röpke, tiszavirágéletű, átmeneti’ ugyanarra az ógörög ἐφήμερος ’egy napig (élő, tartó), napi; rövid életű’ melléknévre vezethetőek vissza.Nomen est omen: a német nyelvű újságok között kis intermezzo, efemer jelenség az ismét latin nyelvet használó Ephemerides Vindobonenses. Az újságot alapító, muraközi születési Keresztúry József (1739-1794) bécsi udvari ágens és ügyvéd egyebek közt azzal indokolja, hogy lapját latinul jelenteti meg, mert olvasóközönségként a magyarokon kívül a művelt lengyel, horvát, szlavón, dalmát stb. emberfőkben jelöli meg, kiknek – úgymond – második anyanyelve a latin.
(Forrás: mek.oszk.hu / A magyar sajtó története I. 1705–1848)
A lap a felvilágosult abszolutizmus eszmeiségét képviseli: heti kétszeri megjelenésével jobbára külföldi eseményekről tudósít, ám vannak benne magyarországi tudósítások is. Olvashatunk benne pl. Tessedik Sámuel gazdasági iskolájáról és a Ratio Educationisról is. S bár a Ratio Educationis maga is kiállt az iskolai újságolvasás mellett, mivel a lap (Bél Mátyás nyomdokain haladva) egyik feladatául a latin nyelv tanulóifjúság körében történő minél jobb elsajátítását tűzte ki célul, az Ephemerides is a felvilágosult abszolutizmusnak áldozatává válik. II. József nyelvrendeletében a német nyelvet helyezte előtérbe, a latin nyelvű Ephemerides Vindobonenses ezzel háttérbe szorul: 1785-ben meg is szűnik.
Forrás
A magyar sajtó története I. 1705-1848
Kapronczay Katalin: Egy bécsi tudós társaság és folyóirata az 1770-es években
Kókay György: Az Ephemerides Vindobonenses (1776-1785)
Fehér Katalin: Sajtó és iskola a 18. századi Magyarországon