Az előző gyémántjubileum
Lázasan készülődik a brit nemzet II. Erzsébet trónra lépésének hatvanadik évfordulójára, ám eközben érdemes egy pillantást vetni a szigetország történetének első gyémántjubileumára: 1897-ben Viktória királynő (1819–1901) is olyan időszakban ünnepelte uralkodásának ezen különleges évét, amikor a brit uralkodóház napjainkhoz hasonló széles körű megbecsülésnek örvendett, ám az ünnepi előkészületek mégis jelentősen különböztek a mostaniaktól.
1887-ben országszerte nagyszabású ünnepségekkel tisztelegtek a királyi berkekben csak Drinának becézett uralkodó trónra lépésének ötvenedik évfordulója előtt. A tíz évvel későbbi gyémántjubileumi ünnepség – ekkor használták először a kifejezést a hatvanadik évfordulóra vonatkozóan – már egy idősebb, kevésbé robosztus királynőt köszöntött, aki inkább a háttérből figyelte a Joseph Chamberlain gyarmatügyi miniszter által megálmodott Festival of the British Empire elnevezésű parádé előkészületeit – olvasható a BBC brit közszolgálati tartalomszolgáltató internetes oldalán.
Walter Arnstein történész szerint a hatalmas össznépi ünnepségek akkor még igencsak távol álltak a lakosság ízlésétől. „A britek nem tartották magukat jónak az ilyesmiben, ez sokkal inkább a Napóleon korabeli Franciaország, vagy Oroszország specialitása volt” – mondta. Maga Viktória királynő sem rajongott az ötletért, nem tartotta helyénvalónak a dolgot, és bár végül élvezte az ünnepséget, a kezdeti fázisban igencsak megnehezítette Lord Salisbury miniszterelnök dolgát.
Brit történészek szerint a birodalom fénykorát élte 1897-ben, mintegy 450 millió lélek tartozott a fennhatósága alá. 1870-től a szigetország egyebek mellett Zanzibárral, Ciprussal és Kenyával növelte gyarmatainak számát. Az ország gazdasági versenytársai azonban a sarkában lihegtek: az Egyesült Államok már lekörözte az ipari termelés tekintetében és Németország is minden erejével erre koncentrált. Chamberlain éppen ezért a brit áruk világszerte való értékesítését sürgette.
A gyémántjubileumi parádéra keddi napon került sor, június 22-én, amikor a királynőt nem csupán Nagy-Britanniában, de gyarmatai révén szinte világszerte ünnepelték. A szigetországban, Indiában és Írországban munkaszüneti napot hirdettek. Az ünnepség fénypontja a London utcáin több kilométer hosszan végigfutó felvonulás volt, amelyben a királyi család tagjai és az indiai államok, valamint az autonóm területek vezetői is részt vettek.
(Forrás: Wikimedia Commons )
A brit hadsereg és a királyi haditengerészet szemkápráztató műsorát a gyarmati csapatok díszes felvonulása tette még látványosabbá. Az uralkodó szokásos fekete gyászruháját viselte – 1897-re két gyermekét és hat unokáját is elveszítette – és fájdalmas ízületi gyulladása miatt a királyi hintó rejtekéből követte figyelemmel az eseményeket. A Buckingham-palotától indult parádé elhaladt a parlamentnél, végigvonult a Westminster hídon, majd újra átvágott a Temzén a Szent Pál-székesegyház irányába. A díszes menetet több százezres tömeg követte figyelemmel, a résztvevők feje felett színpompás lobogók és feliratok ünnepelték a 78 esztendős uralkodót. Az ünnepi forgatag a brit főváros legszegényebbjeiről sem feledkezett meg: Sir Thomas Lipton ír teamágnás jóvoltából ingyen folyt a sör és füstölt a pipadohány a városi parádén. Este örömtüzek gyúltak szerte az országban, tűzijátékok festették be az eget, mesés fényjáték világította meg a Szent Pál-székesegyházat, a pubok pedig éjjel fél 3-ig tartottak nyitva.
A rendezvények a birodalom erejét, nagyságát és látszólagos legyőzhetetlenségét ünnepelték. „Viktória királynőt az egész nemzet tisztelte” – mondta Juliet Gardiner történész. „Az emberek egyszerűen nem tudták elképzelni az életüket nélküle. Trónra lépése előtt a monarchia igencsak népszerűtlen volt: a királynőnek azonban sikerült visszanyernie az alattvalók támogatását” – fejtette ki.