A villámcsapás és a mosás
Nagypéntek napjához számos tilalom kapcsolódott a magyar néphagyományban. Volt, ahol be sem gyújtották a kemencét, másutt direkt kenyeret sütöttek. Mi mit tegyünk?
Nagypéntek a keresztények számára a legnagyobb gyász és a legszigorúbb böjt napja. Ezen a napon fogták el, ítélték el és feszítették meg Jézust, ezért igen szerencsétlen napnak számított. Így nagypénteken mindenféle munka végzését is tiltották, nehogy szerencsétlenség jöjjön a házra. Milyen munkáktól kellene nagypénteken tartózkodnunk?
Jézus kereszthalálának napján főként a nők mentesültek a napi feladtok elvégzése alól, bár szántóföldi munkákat sem volt tanácsos végezni. Sütni-főzni is bajos volt ezen a napon, hiszen egyes vidékeken tiltották a tűzgyújtást. Ennek következtében kenyeret sem lehetett sütni. Szeged környékén azonban egy libatojásnyi kenyértésztát mégis csak összegyúrtak, de ezt sütés nélkül megszárították. A kis szárított cipónak akkor vették hasznát, ha valaki a Tiszába fulladt. A cipócskába fúrt lukba szentelt gyertyát tettek, és ezt bocsátották vízre. Ahol a gyertya beleborult a vízbe, ott volt a hagyomány szerint a holttest.
A hazai németek azonban ezen a napon szándékosan sütöttek egyetlen kenyeret. Azt tartották, hogy a sülő kenyér illata megkönnyíti Jézus szenvedését, illetve segíti a feltámadást. Így sokszor még a kiskaput is kinyitották, hogy a finom illatok könnyebben áradjanak Jézus felé.
Nagypénteken mosni azért nem lehetett, mert attól tartottak, hogy az ilyenkor kimosott ruha viselőjét villámcsapás fogja érni. A szövést és fonást ugyancsak tiltották. Állatokkal sem volt szabad foglalkozni, szárnyasokat levágni pedig azért nem lehetett, mert ez dögvészt okozhatott. Ha sem a földeken, sem az állatok körül, sem a konyhában, sem a pataknál nem lehetett dolgozni, mit csináltak eleink ezen a szomorú napon?
Ez volt a körmenetek, passiójátékok ideje, illetve a kálvária meglátogatásáé. Az emberek nem dolgoztak, nem ettek, hanem befelé fordultak, befelé figyeltek, elcsendesedtek Krisztus kereszthalálának napján.
Források
Tátrai – Karácsony-Molnár: Jeles napok, ünnepi szokások
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd