A telefonom nélkül soha, sehova!
Internet- és okostelefon-függő gyerekek már az óvodában is vannak. Még olvasni sem tudnak, de a telefonos játékokra képesek rászokni. A függőséget pedig kezelni kell nemcsak a társadalom, hanem az egyén szintjén is. Dél-Koreában internet-tudatos viselkedésre nevelnek már az óvodában is.
A 11 esztendős Park Dzsung-in már jó ideje androidos okostelefonnal alszik éjszakánként plüssmackó helyett, és amikor reggelente a készülék ébresztőórája megszólal, a dél-koreai kislány izgatottan kapja fel a szemüvegét, hogy gyorsan átfussa a barátaitól beérkezett több tucat üzenetet. Park napközben sem válik meg telefonjától: az iskolában, a mosdóban, de még az utcán is állandóan üzeneteket vált rajta barátaival, és gondosan ügyel arra, hogy egy alkalmazás révén minden órában megetesse kedvenc virtuális hörcsögét. „Ideges leszek, ha az akkumulátor húsz százalék alá merül, és az is kiborít, ha túl sokáig vagyok Wifi-mentes övezetben” – mondta a kislány, miközben szorgosan zongorázott ujjaival a maroknyi készülék kijelzőjén.
Dél-Koreában, ahol a kormány mintegy kétmillió internetes játékfüggő embernek biztosít tanácsadási programokat és pszichológiai kezeléseket, a fiatalokat korábban nem tekintették potenciális áldozatnak. Sok más országhoz hasonlóan az internetfüggőséget hosszú ideig a keményvonalas játékosokkal hozták összefüggésbe, akik napokig képesek megállás nélkül játszatni, teljesen elszigetelődve iskolától, munkától, családtól, elmosva a határokat fantázia és valóság között. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt szomorú eset sokkolta a dél-koreaiakat: egy három hónapos kislány meghalt, miután szülei, akik épp maratoni online játékban vettek részt, naponta mindössze egyszer adtak neki enni.
Park viszont nem él számítógépes játékokkal, és az iskolában is magabiztosan jelentkezik az órákon. Remekül kijön a barátaival, és egyik legkedvesebb hobbija a sütés-főzés. Mindezek ellenére a kislány mégis elbukott egy közelmúltban végzett addikciós teszten, amelynek eredményei szerint egészségtelen mértékű függőség köti okostelefonjához. Esete nem egyedülálló, ezért a helyi kormány kötelezővé akarja tenni a fiatalok számára – már három éves kortól –, hogy tudatosabban álljanak hozzá a digitális készülékek és az internet használatához.
A nagyfokú internetes behálózottság mellékterméke
Az online jelenlét iránti megszállottság egyfajta mellékterméke annak, hogy Park a világ egyik legjobb internetes lefedettségével rendelkező országában nevelkedik. A dél-koreai háztartások 98 százaléka rendelkezik szélessávú interneteléréssel, és a lakosság majdnem kétharmada használ okostelefont. A sűrű behálózottság az egyik jelképe annak az állami irányítással zajló átalakulási folyamatnak, amelynek révén a gazdaságilag elmaradott területből mára Ázsia egyik leghaladóbb és leggazdagabb nemzete lett. A folyamatos fejlődés jegyében a helyi kormány azt tervezi, hogy 2015-től digitálisan teszi elérhetővé az összes iskolai tankönyvet, és a táblagépekre építi az oktatás egészét.
Néhányan azonban már most aggódnak amiatt, hogy az ország digitalizáltsága milyen hatással lesz, illetve van a gyerekekre: ők alkotják az első olyan nemzedéket, amelynek tagjai még azelőtt elsajátították az online játékok csínját-bínját okostelefonjaikon, táblagépeiken és egyéb mobil eszközökön, mielőtt megtanultak volna írni és olvasni. „Az ujjak legkisebb rezdülésére is reagáló mobilkészülékek miatt a gyerekek sokkal nyugtalanabbnak tűnnek és kevésbé empatikusak, mint korábban” – húzta alá az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva az óvodai tanítóként dolgozó Kim Dzsun-hi, aki nyolc hónapos tanulmányt készített az iskolás kor előtti gyerekek internetbiztonsági és -függőségi oktatásáról.
(Forrás: Wikimedia Commons / Luc Viatour / GNU-FDL 1.2)
Némi keserűséggel jegyezte meg, hogy a csecsemők okostelefon-tartóval felszerelt babakocsikban utaznak, a gyerekek mozifilmeket néznek a táblagépükön, miközben szüleik a bevásárlókocsikban tologatják őket. Kim több mint tíz éve tanít óvodákban, és tapasztalatai szerint a mai gyerekek képtelenek kontrollálni az ösztöneiket.
Az internetfüggőség mentális betegség?
A Szöultól délre fekvő Szuvonban, Han Dzsöung-hi diákjainak le kell adniuk az okostelefonjaikat, amint belépnek reggelente az iskolába. „A gyerekek elfelejtenek ebédelni, teljesen beszippantja őket a készülékük, néhányan még a testnevelés órát is kihagyják, és az osztálytermekben maradnak” – tárta fel Han, aki hatodik osztályosokat tanít a Cshilbo általános iskolában. Az okostelefonok ezért műanyagkosárba kerülnek reggelente, és a diákok csak a tanórák végén kapják vissza őket.
Az Információs Társadalom Nemzeti Ügynökségének (NIA) becslései szerint jelenleg 160 ezer, öt és kilenc éves kor közötti dél-koreai fiatalt érint az internetfüggőség az okostelefonok, táblagépek és asztali számítógépek révén. Ezek a gyerekek a különböző készülékeken való pötyögés közepette tűnnek a legélénkebbnek, ám zavarodottá és idegessé válnak, amint elszakítják őket játékszereiktől, gyakran még az evésről vagy a vécézésről is lemondanak, csak hogy folytathassák az online játszadozást.
A helyi kormány idén készített először felmérést az okostelefon-függőség mértékéről: becslései alapján a lakosság egészét tekintve 2,55 millióan küzdenek a problémával, ami azt jelenti, hogy napjában akár nyolc vagy több órán át is használják a készüléküket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nora Volkow)
A NIA szerint az okostelefonfüggők számára nehézséget jelent, hogy készülékük nélkül létezzenek, ugyanakkor a mobil állandó használata megzavarja munkájukat és társadalmi életüket: szociális érintkezéseik jelentős részét okostelefonjukon keresztül bonyolítják le. A függőséget bizonyos fizikai tünetek is kísérhetik, mint például a teknősnyak szindróma, amelyet a fej állandó előrehajlítása vált ki, vagy az ujjakban és a csuklóban jelentkező fájdalom, zsibbadtság. Világszerte egyre több egészségügyi szakember szorgalmazza, hogy szociális probléma helyett, mentális betegségként kezeljék az internetfüggőséget.
Az internet folyamatos terjedése és mobilabbá válása nyomán egyre több társadalom találja szembe magát az állandó online jelenlét hátulütőivel. „Az internethasználat szempontjából legdinamikusabban fejlődő ázsiai országok – Tajvan, Kína és Dél-Korea – szentelik a legtöbb vizsgálatot annak kiderítésére, hogy az internetfüggőséget valóban mentális rendellenességnek kellene-e minősíteni” – közölte Lee Hae-Kook, a Koreai Katolikus Egyetem orvostudományi tanszékének pszichiátria professzora.
Már az óvodában megkezdődik az internet-tudatos nemzedék kinevelése
A dél-koreai kormány már jó ideje tanácsadókat biztosít azok számára, akik nem képesek kontrollálni online játékszenvedélyüket, vagy egyéb internethasználattal összefüggő problémával küzdenek. Az a tény azonban, hogy az okostelefonok ma már a gyerekek számára is nélkülözhetetlen készülékké váltak, arra kényszeríti a kormányt, hogy puszta megfigyelés helyett megelőző intézkedésekbe kezdjen. 2013-tól a 3 és 5 éves kor közötti dél-koreai gyerekek szervezett oktatás keretében fogják megtanulni, hogy miként tudnak védekezni a digitális készülékek, illetve az internet túlhasználata ellen.
A korcsoportba tartozó gyerekek nagyjából 90 százaléka az óvodában sajátíthatja el, hogy miként tartsa kordában a digitális készülékek használatát, és hogy milyen veszélyekkel jár a hosszan tartó internetezés. A dél-koreai közigazgatási és közbiztonsági minisztérium a jelenleg hatályos törvények átdolgozásával teszi lehetővé, hogy az internethasználat veszélyeiről való felvilágosítás kötelező tananyag legyen az óvodáktól a középiskolákig.
(Forrás: Wikimedia Commons / Hugo Oehmichen)
Kim szerint a gyerekek felvilágosítását korán el kell kezdeni, mert az okostelefonok ma már átvették a hagyományos gyerekjátékok helyét. A jövőre induló program keretében az óvónő a számítógépen végezhető pozitív tevékenységekkel – például zenehallgatással – fogja megismertetni hároméveseit, míg a négy- és ötéves korosztály képviselői az internet túlhasználatának veszélyeiről tanulnak majd, illetve, hogy miként küzdhetik le a számítógépezés iránti vágyukat.
A gyerekek emellett olyan dalokkal ismerkednek majd meg, amelyek szövege a számítógépezés után ajánlott nyújtógyakorlatokról szól. A kicsik alternatív játékokat is tanulnak, amelyeket számítógép, illetve internet nélkül is játszhatnak, továbbá témába vágó történeteket hallhatnak olyan személyekről, akik az internetfüggőség áldozatává váltak. Az óvónő szerint a gyerekek felkészítésében a szülőknek is aktívan részt kell venniük.
Én alsógatya függő vagyok már kiskorom óta - most már tudom.
Reggelente ébredés után az első cselekvéseim egyike, hogy felhúzom a gatyát és estig rajtam van, még napközben sem tudom levenni. Ideges leszek ha reggel nem találok tiszta gatyát, és szabályos dührohamot kapok ha kilyukad a kedvenc alsóm.
Összehasonlítva a gatyát nem hordó, nőnemű embertársaimmal sokkal nyugtalanabb és kevésbé empatikusabb vagyok.
Kiskoromban, anyukám még pótalsónadrágokat is tett a gyerekkocsimba, hogy a tiszta alsót egy percig se tudjam nélkülözni -és így tologatott engem az áruházban.
Megfigyeltem, hogy fizikai elváltozásokat is okoz az alsógatya hordás. Legfeltűnőbb, hogy bőröm sokkal fehérebb azokon a helyeken, ahol az alsógatya van mint máshol. Egyes alsógatyák még a tökömet is nyomják.
Viccet félretéve, a gyors változás ijesztő, de csak egyszerűen átalakul a személyiségünk azzal, hogy kaptunk egy teljesen új érzékszervet. Idővel úgyis kiborgok leszünk, ez is csak egy lépés. A legelső lépés a szerszámhasználat volt és a ruházkodás kialakulása. Szerintem az akkori bölcsek akkor is ellenezték a változást - eddig jó volt pucéron, minek beöltözni -, és óvták a gyerekeket, nehogy ruha függők legyenek. Múlt héten szereltem fel egy 16-os cipőtartót otthonra, a cipők fele fel sem fért rá, és kb 10 párt leselejteztünk --- és csak hárman vagyunk!... Tudom cipő függő is vagyok.