A szerencse tudománya
Hogyan lehetünk szerencsések? Ezt vizsgálta meg Richard Wiseman, aki szerint négy egyszerű alapelv szerint élnek mindazok, akik szerencsésebbek az életben. Van egy jó hírünk: úgy tűnik, a szerencse tanulható!
Hogyan lehetünk szerencsésebbek? – Azt hihetnénk, hogy komolyan ez csak a babonásokat érdekelheti. Valójában azonban a tudomány oldaláról is megközelíthető ez a kérdés. A The Week összeállítása Richard Wiseman The Luck Factor (A szerencsefaktor) című könyvében említett négy alapelvet idézi. Wiseman különösen szerencsésnek mondott embereket tanulmányozott, hogy kiderítse, van-e bennük valami közös. Az alábbi négy alapelvet találta. Ha ezeket követni tudjuk, mi is szerencsésebbek lehetünk...
1. Használjunk ki minden lehetőséget!
Ha bezárkózunk a négy fal közé a saját kis világunkba, mennyi izgalmas, érdekfeszítő, váratlan dolog történhet velünk? – Nem túl sok. Ez első hallásra is elég intuitívnek tűnik. A szerencsés emberek élnek az élet adta lehetőségekkel. Az persze a személyiségtípustól is függ, hogy ki milyen mértékben képes kiaknázni a lehetőségeket, de az biztos, hogy aki megpróbálja, annak nagyobb eséllyel jön össze. Kik a szerencsés típusok?
- Azok, akik extravertáltak, sok időt töltenek más emberek társaságában, nekik érdekesebb lehetőségeik vannak.
- Azok, akik nem hajlamosak a neurózisra: a feszült, szorongó emberek kevésbé képesek észrevenni a lehetőségekben rejlő előnyöket.
- Azok, akik nyitottak az új tapasztalatokra; ha ellenállunk az újnak, akkor valószínűleg nem érnek majd izgalmas ingerek.
A személyiség persze csak adottság, valójában a viselkedésünk számít abban, hogy mennyire tudjuk megcsinálni a szerencsénket.
2. Hallgassunk az ösztöneinkre!
A szerencsés emberek – írja Wiseman – az életük sok területén hallgatnak a saját intuíciójukra. És a megérzéseikre alapozva sikeres döntéseket is hoznak. A megkérdezett szerencsések majdnem 90 százaléka mondta azt, hogy megbízik a saját intiíciójában – ami a személyes viszonyokat illeti. És közel 80 százalékuk vallotta azt, hogy a megérzéseik meghatározó szerepet töltöttek be a karrierjük alakításában. Azok közül, akik inkább szerencsések, mint szerencsétlen, körülbelül 20 százalék vallotta azt, hogy az anyagi döntések meghozatalában hallgatnak az intuíciójukra.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a szerencsés emberek többet tesznek azért is, hogy az intuíciójukat fejlesszék. Őrájuk jellemzőbb az, hogy egy probléma megoldása során előbb kitisztítják a fejüket, elcsöndesednek, meditálnak, hagynak időt maguknak, és csak később térnek vissza a probléma megoldására. Ez a fajta viselkedés szintén tanulható, fejleszthető. Tehát magunk lehetünk a saját szerencsénk kovácsai.
3. Várjuk, hogy jöjjön a jó szerencse
A szerencséhez nem árt az úgynevezett optimizmus. Általában akkor kezdünk bele valami újba, akkor próbálunk ki eddig ismeretlen dolgokat, ha bízunk abban, hogy azok jól sülhetnek el. A szerencsés emberek körülbelül 90 százaléka gondolja úgy, hogy jól fog sikerülni a következő nyaralása, és 84 százalékuk hisz abban, hogy el fogja érni legalább az egyik életcélját.
A szerencsés emberek magabiztosak: megpróbálják megvalósítani a céljaikat akkor is, ha ezek elérésére kevés esély mutatkozik. Közös bennük, hogy kitartanak a céljaik mellett még akkor is, ha kudarc éri őket. És ehhez nem is kell sokkal több annál, mint hogy képesek legyünk optimistán szemlélni a világot. Viccesen hangzik, de igaz: ha hiszünk abban, hogy szerencsések lehetünk, akkor valószínűbb, hogy valóban szerencsések leszünk.
4. Változtassuk a balszerencsét jóra
A szerencsések sem mindig szerencsések, az viszont közös bennük, hogy másképp tudják kezelni a szerencsétlenségeiket, mint a szerencsétlen emberek:
- Képesek meglátni a balszerencséjük pozitív hozadékát.
- Meg vannak győződve róla, hogy az összes balszerencse, ami őket éri, hosszú távon mégis valami jóra vezet.
- Nem ragadnak le a balszerencsés tapasztalataiknál.
- Törekednek arra, hogy elkerüljék a jövőben a balszerencsét.
Hogyan kezeljük tehát a csalódásainkat? – Wiseman könyvéből az derül ki, hogy az nem megoldás, ha sebeinket nyalogatva egyre inkább bezárkózunk a saját, biztonságosnak vélt világunkba. Ez elég szerencsétlen dolog. Ha el akarjuk kerülni, hogy szerencsétlenné váljunk, fontoljuk meg a fenti négy alapelvet.
Forrás
Nagyjából egyetértek a leírtakkal. Csak annyiban vitatkoznék, hogy ez azért mégsem csak az egyéntől függ, hanem a környezetétől, a közösségtől is, amely körülveszi. Hiába is próbál így viselkedni valaki, ha mások nem értékelik vagy magasról tesznek rá, és ezért folyamatosan csak kudarcok érik, egy idő után meg fogja unni az egészet és elszáll az optimizmusa.
Sajnos saját magamon is egyre inkább ezt tapasztalom. Egészen a diplomám megszerzéséig szerencsés embernek mondhattam magam, szorgalmas és (pro)aktív voltam, csak aztán amikor időről időre bebizonyosodott, hogy az embereknek soha semmi sem jó, akármit is csinálok, akkor kezdtem úgy lenni vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nekem ezt a hozzáállást tovább kellene erőltetni. Így aztán inkább maradtam "háttérmunkás" és utolsó beosztott. Végül rájöttem, hogy nekem így a legjobb.