0:05
Főoldal | Rénhírek

A sumer nyelv felfedezésétől az internetig

Mikor fedezték fel a sumer nyelvet, és hogyan fejtették meg? Hogyan tanult egy sumer írnok írni? Miért nem rokonítható a sumer más nyelvekkel? Miben hasonlít a sumer a magyarra, és miben a latinra? Hol tart ma a sumerológia? Lehet-e Ön sumerológus internet nélkül?

Tanos Bálint | 2011. október 3.

Sorozatunk előző részeiben az óperzsa és akkád ékírás megfejtéséről esett szó. A XIX. század derekán Mezopotámiában zajló ásatások azonban sok olyan szöveget hoztak felszínre, amelyek valamilyen más nyelven íródtak, amelyet a kor tudósai nem tudtak összekapcsolni az akkor ismert, ékírással írt nyelvekkel.

Gudea, sumer király szobra. Megfigyelhető a szobron futó ékírásos szöveg.
Gudea, sumer király szobra. Megfigyelhető a szobron futó ékírásos szöveg.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gurdjieff / CC BY-SA 3.0)

A történet valójában 1850-ben kezdődik, amikor a már említett Hincks egy beszédében megemlítette: kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ékírást az asszír és babilóni nyelv írására hozták volna létre. A sémi nyelvekben – mondta Hincks – a magánhangzók a szóalak nyelvtani tulajdonságainak megfelelően gyakran váltakoznak, és a mássalhangzók stabilak. Az ékírásban viszont az egyes szótagjeleknél a magánhangzók nem változhatnak, ugyanakkor egy jel több mássalhangzóval alkotott szótagot is jelölhet. (Így pl. ugyanazon jel írhatja le az [usz] és [uz] szótagot.) Ebből Hincks arra következtetett, hogy az ékírást egy olyan nép hozta létre, akik nem sémi nyelvet beszéltek, és a babilóniaiak előtt éltek Mezopotámiában.

A szillabáriumok az írnokképzés segédeszközeiként szolgáló szövegek voltak, amelyek az egyes jeleket és azok kiolvasási módjait tartalmazták szótagolva. A szillabáriumokhoz később akkád fordításokat is csatoltak, hogy az egyes sumer logogrammák jelentését is rögzítsék.

Két évvel később Rawlinson az asszír szillabáriumok tanulmányozása közben arra jutott, hogy ezek kétnyelvű szövegek, amelyekben az egyik nyelv ismeretlen. Ezt a nyelvet akkádnak nevezte (mint láthattuk, ezt az elnevezést később a mezopotámiában beszélt sémi nyelvre alkalmazták), és „szkítiai” vagy „turáni” eredetűnek tartotta. Csak jóval később, 1869-ben javasolta Jules Oppert, hogy e nyelvet és népet sumernek nevezzék. Javaslatát arra alapozta, hogy a korai királyok gyakran használták a „sumer és akkád királya” címet, és úgy vélte, ebből az akkád a sémi, a sumer pedig a nem sémi elemre vonatkozik. Oppertnek úgy tűnt, a sumer a török, a finn és a magyar nyelvvel mutat hasonlóságokat, és annyiban igaza is volt, hogy e nyelvek mindegyike az ún. agglutináló típusba tartozik. Magát a felismerést, miszerint a sumer agglutináló nyelv, megint csak Hincksnek köszönhetjük.

A sumer elnevezést sokan azonban hosszú ideig nem fogadták el. Joseph Halévy, a kor egyik híres orientalistája egyenesen azt állította: ilyen nyelv és nép egyáltalán nem létezett, a sumernek nevezett szövegek a babilóniai papok titkosírásaként szolgáltak. Halévy egészen az 1900-as évek elejéig kitartott álláspontja mellett.

A bizonyítékok azonban gyorsan gyűltek: 1877-ben Ernest de Sarzec ásatásokba kezdett Tellóban, az ősi Lagas városában, ahol gazdag sumer leletanyagot talált: szobrokat és feliratok ezreit. Nem sokkal később a Pennsylvaniai Egyetem ásatásokat kezdett Nippurban, a sumer civilizáció egyik legjelentősebb központjában, amelyek során mintegy harmincezer szöveget tártak fel. Az ásatások pedig folytatódtak, újabb és újabb ősi sumer városok jelentek meg a térképen, a leletanyag pedig nőttön nőtt.

Babilónia Hammurapi korában
Babilónia Hammurapi korában
(Forrás: Wikimedia Commons / MapMaster / CC BY-SA 3.0, 2.5, 2.0, 1.0)

Ez a hatalmas szöveganyag óriási lökést adott a nyelv megfejtésének. Ahogy a szövegeket egyre jobban értették, több műfajt sikerült beazonosítani. A táblák jelentős része gazdasági feljegyzéseket tartalmazott különböző árucikkek mozgásáról, átvételéről, vagy leltározásáról. Másokon királyfeliratok találhatóak, amelyekben egyes uralkodók örökítették meg hódításaikat, vagy építkezéseiket. Előkerültek imák, mitológiai kompozíciók, templomi himnuszok, és jogi szövegek: törvénykönyvek, periratok is.

Rawlinson szillabáriumai az i.e. I. évezredből, a sumer nyelv kihalása után több mint ezer évvel későbbről származtak. Ebben a korban a sumer, a középkori latinhoz hasonlóan a műveltség nyelve volt (e szerepben is erősen visszaszorult), de anyanyelvi beszélői már régen nem voltak. Az újonnan megtalált szövegek azonban az élő sumer nyelv korából, vagy az azt közvetlenül követő időszakból – az i. e. III. évezred második feléből, és az i.e. II. évezred elejéről – kerültek elő. Emellett a kor tudósainak óriási segítséget jelentett, hogy egy részük kétnyelvű volt, sumerül és akkádul íródott. További segítséget jelentettek a megfejtéshez az ún. lexikális listák. Ezek a szövegek jórészt az írnokok képzésében voltak használatosak, és a jelformák begyakoroltatásától egészen a bonyolult szövegek megfogalmazásáig tartalmaztak feladatokat. A későbbi lexikális listák gyakran tartalmaztak akkád fordítást a sumer szavakhoz, így hatalmas jelentőségük volt a sumer szókészlet tanulmányozásában.

A rengeteg felszínre került anyagnak köszönhetően a XX. század legelején megszülettek az első jelentős sumerológiai publikációk, szövegkiadások, szótárak, és valamivel később, 1923-ban, Arno Poebel tollából az első sumer nyelvtan Grundzüge der sumerischen Grammatik címen. Nem sokkal később pedig a sumer lexikális listák kiadása is megindult a Materialen zum sumerischen Lexikon sorozatban.

A sumer nyelv és kultúra létét ekkor már senki nem vitatta. Az elkövetkezendő évtizedekben a feldolgozott szöveganyag és a kapcsolódó szakirodalom óriási mértékben bővült. A nyelvtanban is újabb és újabb felfedezések születtek, de a rokonítási kísérletek továbbra is eredménytelenek maradtak.

Egy sumer-akkád lexikális szöveg. (Louvre)
Egy sumer-akkád lexikális szöveg. (Louvre)
(Forrás: Wikimedia Commons / Marie-Lan Nguyen / CC BY 2.5 )

Azonban a sumer nyelv megfejtése majd egy évszázaddal Poebel nyelvtana után sem zárult le. Máig is vitatott például a nyelv hangzóállománya, azaz, hogy pontosan mely hangok voltak megtalálhatóak a nyelvben. Mai átírásunk jórészt az akkád nyelven alapszik, így pl. a sumer szövegekben is az akkád nyelvben megtalálható négy magánhangzót használjuk (/a/, /e/, /i/, /u/). Ma azonban már szinte biztosan tudjuk, hogy a nyelv ennél több magánhangzót tartalmazott, az viszont még viták tárgya, hogy pontosan melyeket – és a mássalhangzók azonosításával sem állunk sokkal jobban. A sumer hangzórendszerének kérdése azért is érdekes, mert a sumer nyelv rokonítási kísérletei (így pl. az utóbbi évtizedekben új erőre kapott sumer-magyar rokonításé) reménytelenek maradnak e kérdés megválaszolása nélkül.

További komoly problémát jelentett az, hogy sem egységes szótár, sem az ismert szövegek egységes és mindenki számára elérhető kiadása nem létezett. Ennek áthidalásában óriási lépést jelentett a tudomány „digitalizációja” az elmúlt mintegy másfél évtizedben. Napjainkban már elérhető egy egységes sumer szótár az interneten, amely nem csupán a szavak jelentését adja meg, hanem az összes előfordulásukat is, amelyeket aztán meg is tekinthetünk szövegkörnyezetükben. A sumer irodalmi szövegek átírásban és angol fordításban elolvashatóak az Electronic Text Corpus of Sumerian Literature honlapján, a Cuneiform Digital Library Initiative oldalon pedig ékírásos szövegek százezrei érhetőek el átírásban, és nem ritkán az eredeti tábla (vagy egyéb feliratos tárgy) fotójával együtt. A sumerológia, a legősibb írott kultúra tanulmányozása belépett a XXI. századi tudományok közé.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (27):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
6 éve 2013. február 13. 18:35
27 Krizsa

Nézegetem tovább ezt a sumer - angol - akkád szótárt, amire a cikk linket ad.

A sumer sem teljesen mentes az akkád (héber- előd) szavaktól, s természetesen vannak (ugyancsak kevés) kifejezetten "magyaros" szavai is. Persze, ha helyesen olvasták ki őket - amiben nemcsak én kételkedem.

Úgy nézem, hogy az akkádnak sem több a "héberes" szava, mint az egyharmada. A szétfolyó jelentésű angolból nagyon nehéz is megragadni a fogalmakat.

Kár, hogy más nem kukkant bele... elvitatkoznánk.

6 éve 2013. február 13. 15:27
26 Krizsa

A gyöknyelvészet nem arról szól, hogy ha az 1 vagy 2 mássalhangzóból álló vázat tovább bővítjük, még mindig fellelhetjük a váz ősi / nagyon régi közös értelmét. Sok esetben igen, de arról szó sincs, hogy ezt általában is el lehetne várni.

Sőt: a flektált (bármely magánhangzóval telített) gyök gyökszavai sem feltétlenül illenek mind bele az ősinek vélt közös értelembe. (Igaz, hogy általában csak az ö-vel, ü-vel alkotott gyökszavak szoktakilyen kivételek lenni - s miért? Mert ez a két magánhangzó még a Z hangnál is fiatalabb. Ezért az ö, ü-s gyökszavak nagyon régi értelmeket nem is hordozhatnak.

Gondolj bele: ha minden bővítmény is a gyökváz ősi értelmének "árnyékában élne", akkor valójában nem is lennének különbözőek a nyelvek.

*****

Természetesen így is elemezzük az általad megkérdezett szavakat:

melák - a héber mulke = elvert, megbüntetett (testileg)

malac - a héber male = telt, telített, m'alec = kényszerített

málha - a héber melach = só. Ez volt eredetileg a málha.

6 éve 2013. február 13. 12:02
25 Avatar

@Krizsa: >>"felolvad szétmorzsolódik, felemlekedik, megtelik vele" értelmet hordozza. Tehát az OLVADÁS, SZÉTMÁLLÁS jelenségéről van szó.<<

Biztos bennem van a hiba, de nekem a "felolvad, szétmorzsolódik" (itt érzek kapcsolatot) nem kapcsolódik össze az agyamban a "felemelkedik"-kel, sem a "megtelik"-kel. Ez most egy gyök, vagy három?

És a melák, a malac meg a málha egyik megadott értelemhez se tűnik közelinek.

6 éve 2013. február 12. 17:14
24 Krizsa

@Avatar, 18. hozzászólása:Természetesen az itt kialakult vitára reagáltam, konkrétan és utoljára erre a kérdésre:" Krizsa, te mit fejtettél meg az M-L gyök jelentéseként?"

@ügyeletes szerkesztő:

Ha Ön engem nyilvánosan figyelmeztet, hogy nem a cikkhez szóltam hozzá, hanem csak az itt kialakult társalgás menetéhez, akkor én is nyilvánosan válaszolok: a cikk tartalmától nem én tértem el.

6 éve 2013. február 12. 13:56
23 ügyeletes szerkesztő

@Krizsa: Mi köze ennek a hozzászólásnak a cikkhez? És a másik kettőnek?

A Használat feltételeiből:

"- határozott időre eltilthatja a kommenteléstől azt a személyt, aki közösségellenes magatartást tanúsít: /.../; egy cikk alá sorozatban indokolatlan módon több hozzászólást helyez el (flood); az adott cikk témájától lényegesen eltérő témájú véleményeivel rombolja a társalgást; ..."

A felhasználási feltételek mindenkire érvényesek. Ha hozzá kíván szólni valamihez, azt az adott tárgyban tegye.

Erre a kommentre ne válaszoljon, ha megjegyzése van, emailben szíveskedjen megírni.

6 éve 2013. február 12. 12:37
22 Krizsa

Na, megint hibáztam, mert már rohannom kellett volna melózni. Az ML gyökről volt szó: múló, mell, meleg, s az angolban: melt, stb...

Az MN elvont értelme ezzel szemben:

számításba vétel, indíték.

6 éve 2013. február 12. 12:28
21 Krizsa

Nem vállalom a gyöknyelvészeti konklúziók kiterjesztését az angol nyelvre, éspedig azért nem, mert az angol nyelvet nem elemeztem SZÓTÁRSZERŰ teljességgel gyöknyelvészeti szempontból. Eddig csak a két - a magyar és a héber - nyelvet dolgoztam fel.

A gyöknyelvészet arról szól, hogy a "rövid" szavak (az 1 és 2 nmássalhangzó-váz szavai) genetikusan beírt (velünk kszületett) értelmeket hordoznak. VALÓSZÍNŰLEG a világ bármely nyelvén.

Az MN gyök a magyar és a héber gyöknyelv alapján a "felolvad szétmorzsolódik, felemlekedik, megtelik vele" értelmet hordozza. Tehát az OLVADÁS, SZÉTMÁLLÁS jelenségéről van szó.

Ha azonban további mássalhangzót is kapcsolunk a gyökvázhoz, az értelem már szerteágazhat... hiszen az ember már régen nem ELŐ-ember.

Mégis, a további, bővített szóalkotásokban is valószínű, hogy megjelen(het)nek az ősi értelmek. Általában: megjelennek.

6 éve 2013. február 12. 12:03
20 Krizsa

Két héten át nem tudtam hozzászólni semmihez. Írtam a szerk.-nek és ennek következtében ma ismét hozá tudok szólni.

6 éve 2013. február 12. 08:42
19 anokó

@tenegri: Sajnálatomra csak most vettem észre, hozzászólásodat az általam ajánlott " Az első szemita csavar" című cikkhez. Elképesztő szövegértésről tesz tanúbizonyságot a hozzászólásod. Újraolvastam a cikket, mert teljesen másra emlékeztem. A cikkben le van írva, hogy ki , miért és mikor nevezi el a folyamköz ősnépét sumernek. Az is le van írva a cikkben szereplő tudósokról, hogy milyen származásúak, nemcsak a zsidókról, hanem mindegyikről. Meg van említve az írás felfedezése kapcsán az a konszenzus, hogy az írás feltalálását a szkítáknak tulajdonítják. Melyik cikkben olvastál zsidózásról és összeesküvés-elméletekről?

6 éve 2013. február 11. 19:36
18 Avatar

@pind: A "meleg" szó végi g-t leválaszthatjuk, ha nómenképzőnek vesszük (pl kéreg, lovag).

A "melt": a szavak végén megjelenő/eltűnő/megváltozó mássalhangzó nem ritkaság.

---------------------

Kicsit beszállok játszani...

A "-t"-re épp úgy rámondhatod, hogy képző, csak az angolok sem ismerik fel. Mint ahogy mi se a héber gyökeinket.

De ha már Krizsa "megengedte" hogy G helyett K is jó, hát megtaláltam: meleg -> milk, hiszen amikor frissen fejik a mellből, akkor még meleg. És ha sok milk-et iszol akkor egy nagy melák lesz belőled, aki beállhat a milíciába (innen már csak az M-L gyököt keresem), és meleg helyzetekbe kerülhet a melee (közelharc) során, amikor az ellenség mellé ér.

Vagy mile-okat (mérföldeket) kell gyalogolnia menetfelszereléssel felmálházva, és úgy megizzad, mint a malac.

De egy male-nek (férfinek) elég a női mellre gondolni, hogy melege legyen, hacsak nem mule (impotens, mulya!).

Egy szép melódia, is megmelengeti, mulattatja a szívet.

No és persze a vas melegítés hatására először mild, mellow (lágy) lesz, aztán molten (olvadt), és az ötvöző anyagok is meld-elnek (beolvadnak), ekkor már mold-ba (öntőformába) önthetjük.

A melon-nak (dinnyének) meg sok meleg és napsütés kell.

A maláriásnak meg magas láza van.

Asszem mára ennyi elég...

Krizsa, te mit fejtettél meg az M-L gyök jelentéseként?

6 éve 2013. február 4. 16:27
17 pind

Sün és a sín jelentések rokonítása a fog/fogazott jelentéssekkel egy elég távoli asszociáció. A nyelvtörténet számos példát tud hasonló, távoli jelentésváltozásokra, még magyar viszonylatban is, ezért egyből nem zárható ki egy ilyen rokonítás. De amikor sorzatban csak ilyen távoli jelentés-megfeleltetéseket látok kombinálva a mássalhangzó-változásokkal, azt nem érzem meggyőzőnek.

A FU/Uráli nyelvészet szómegfeleltetései között is akadnak jelentésben különbözők, de meggyőzően sok van olyan, ahol a jelentésváltozás minimális, a hangzóváltozások pedig következetesen jelentkeznek.

Volt olyan sumerologus, aki azt írta, hogy sokkal több sumér párhuzam mutatható ki, mint FU. Pl olyan, hogy a száj "m"-betűvel kezdődött a sumérban, ezért kezdődik a "mond" szavunk m-mel. Meggyőző? És a többi betűre is meggyőző lenne?

a - adomázik

b - beszél

c - csacsog

d - dumál

e - említ

f - fecseg

g - gagyog

h - hadovál

...

sz- szól

...

A "meleg" szó végi g-t leválaszthatjuk, ha nómenképzőnek vesszük (pl kéreg, lovag).

A "melt": a szavak végén megjelenő/eltűnő/megváltozó mássalhangzó nem ritkaság.

"Egy-az-egyhez megfelelésből ugyanis ritkán hasonlítunk."

Ez esetben a meleg-melt megfeleltetés nem elegendő. Vegyük hozzá még a mold (öntőforma), a milk (tej) és a meal (étel).

> hogy egyik nyelvből - másik nyelvből venni egy-egy szót, az sem nem tudomány,

> de nem is áltudomány. Hanem társalgás, elgondolkozás... lehet rámutatás is a

> lehetőségre, vagyis komoly, MAJD.

Még egy magamfajta laikust sem győz meg egy olyan módszer, mellyel fiktív példák is könnyen megmagyarázhatók (lásd: warm (En) - verem, vérem, varrni). Meg kellene mutatnod, hogy módszered LÉNYEGESEN különbözik azoktól a hülyeség-firkászataimtól, melyeket a magyar-angol példákra felhoztam.

6 éve 2013. január 31. 19:53
16 Krizsa

Bocs, elírtam a saját könyvem címét: nem gyökszótár, hanem GYÖKNYELVÉSZET. Ez az átdolgozott kiadás új címe. Mert egy évvel ezelőtt volt már egy kísérleti kiadás is.

6 éve 2013. január 31. 17:49
15 Krizsa

Egyébként meg az a véleményem, hogy egyik nyelvből - másik nyelvből venni egy-egy szót, az sem nem tudomány,de nem is áltudomány. Hanem társalgás, elgondolkozás... lehet rámutatás is a lehetőségre, vagyis komoly, MAJD. De csak akkor, ha valaki veszi a fáradságot és teljes szótáranyagokat hasonlít össze.

Tehát én egyelőre csak a magyar-héber összehasonlításaimat veszem komolyan.

Persze, ha olyasmira bukkanok, hogy a finnben tiede = tudomány, a héberben todaá = tudat, a magyarban tud, tudat... akkor az már elég komolyan vehető. Főleg azért, mert mind a három gyöknyelv.

6 éve 2013. január 31. 17:35
14 Krizsa

Nyugodtan tegezzél, mert itt Izraelben csak tegezés van és én 30 éve ehhez vagyok szokva. Ha megpróbálok is magyarosan "udvariaskodni", ált. hamar elfeledkezem róla.

Kivetted az ML gyököt és hol a G (vagy esetleg H, K?), mert az angolban MLT van!

Még MLD lehetne esetleg a párhuzamba vont szó...de csak akkor, figyelj! ha mindkét nyelvben találok még néhány, vagy akár egy tucat hasonlóképpen rokonítható szót, ugyanazzal a gyökkel. Mint a héber sén = fog és a magyar sín, sün esetében.

Egy-az-egyhez megfelelésből ugyanis ritkán hasonlítunk. S ha mégis (adjunk neki esélyt), akkor a szakember nyugodtan értékelheti azt úgy, hogy nem biztos. Mert én magam is úgy értékelem.

Mindehhez azonban át kellene nézzed a GYÖKSZÓTÁR című 1084 oldalas könyvemet, amelynek 6 példánya: ISBN: 978-965-91839-1-3

már az OSZK-ban van és onnan lesz hamarosan szétküldve a négy nagy egyetem könyvtárába - plusz a Statisztikai nem tudom milyen intézetbe.

6 éve 2013. január 31. 16:38
13 pind

A "sün" elemzésének emléke még élénken él bennem:

Vettük a szót, kiszedtük belőle a S*N gyököt, majd a héber nyelvben találtunk egy S*N mintát tartalmazó szót, melynek jelentése "fogazott", és a dolog ezzel be volt bizonyítva.

Én is vettem egy szót: "meleg". Kivettem belőle a M*L gyököt, és találtam hozzá egy angol szót (olvad - melt), mely értelmileg rokonítható. A többi példa is ezt a receptet követte.

Persze, hogy hülyeség. Csakúgy mint a "sün"-elemzés, meg sok más.