A rakoncátlan pőrekocsi és társai

Próbálta már értelmezni a titokzatos hangos utastájékoztatást? Megkísérelte megfejteni a vasutasok kézmozdulatait, miközben az állomáson várakozott? Lerántjuk a leplet a vasutasok titkos nyelvéről.

Kötött munkaidő, lakhatási támogatás, állami nyugdíj: nem csoda, hogy a vasút sokak számára a kezdetektől fogva vágyott életpályát jelentett. A vasút „állam az államban” jellegű státusát, a vasutasok presztízsét az anyagi biztonság mellett valószínűleg a munkával együtt járó díszes külsőségek is tovább növelték: a hierarchikus, katonás szerveződés, az egyenruha és nem utolsó sorban a vasutasnyelv.

Habár a vasutasnyelv nyilvánvalóan nem önálló nyelv, hanem a csoportnyelvek közé tartozó (szak)nyelvváltozat, és a külső szemlélők számára elsősorban a furcsa hangzású szakszavak révén különböztethető meg a magyar köznyelvtől, közelebbről megvizsgálva számos olyan tulajdonságát fedezhetjük fel, amelyek alapján a már-már önálló nyelvnek tekinthető.

Piros szerelvény a kanyarban?

Az élő nyelvekhez való hasonlóság már abban is tetten érhető, hogy a vasutasnyelvnek sem csak egy változata van. Ugyan a vasúti dolgozók minden országban az államnyelven kommunikálnak egymással, vagyis természetesen nem beszélhetünk egy államhatárokon átívelő, egységes vasutasnyelvről, ugyanakkor a Magyarországon használt vasutasnyelv is egynél több változatában létezik. A munkában legfontosabb szerepet játszó sztenderdizált vasutas nyelv mellett használatosak informális, már-már szlengbe hajló nyelvváltozatok is.

Az informális vasutasnyelvnek, amely például szolgálaton kívül beszélgető vasutasok beszélgetésében figyelhető meg, kevésbé kötött a struktúrája, mint a munkavégzés során, hivatalos kommunikációban használt sztenderd. Mondatszerkesztésében, diskurzusszervezesében sokkal inkább hasonlít a magyar köznyelvre, ugyanakkor jellemzően sok szakmai szlengkifejezést tartalmaz, ezek közül talán a mozdonytípusok elnevezései, becenevei a legismertebbek.

A vasutasnyelv sztenderd változatát, annak használatát a vasúti utasítások határozzák meg. A munkavégzés során használt utasítások szövegéből a vasutasoknak a képesítés megszerzésekor, majd azt követően szabályos időközönként vizsgát kell tenniük, az utasítások szövegét pedig az újabb módosítások alkalmával folyamatosan javítaniuk kell, amíg az utasítások szövege újabb kiadásban, egységes szerkezetben meg nem jelenik. (Egy rendesen karbantartott utasításkönyv ennek eredményeként idővel meglehetősen zilált külalakot is felvehet.)

Az utasítások a vasúti munkavégzés minden elképzelhető részletét szabályozzák. Definiálják a munkavégzés során felmerülő fogalmakat, például a berendezéseket, hatóságokat, járműveket, stb., leírják azok működtetésének módját, az üzemzavar esetén szükséges teendőket. Figyelembe véve, hogy az utasítások szakmai információt hordoznak, stílusukban elsősorban nem szépirodalmi változatosságra, hanem szakszerűségre és egyértelműségre törekednek. Emiatt történhet meg, hogy egy szövegkörnyezetéből kiemelt mondat az online sajtóban is nagy karriert futhat be. Ha az előjelzők csoportosítása, szabványos állásának és kezelésének leírása nem is, a pénztár mellé kifüggesztett „A menetjegy kiszolgáltatása iránt támasztható igény a vonat menetrend szerinti érkezése előtt öt perccel megszűnik” felirat valóban kelthet humoros hatást. (Bár ennek oka nem annyira a megfogalmazásban, mint a megfelelő nyelvváltozat hibás megválasztásában rejlik.)

A vasutasnyelv szaknyelv mivoltából fakad az a tulajdonsága is, hogy köznyelvi magyar szavakat a megszokott jelentésétől eltérő értelemben használ, vagy egyáltalán nem is használ. A vasutasnyelvből általában hiányzik például a piros szó (helyette a vörös használatos), a kanyarok szakszerű megnevezése pedig ív. Megfutamodottnak nevezik azt a járművet, amely a nem megfelelően behúzott kézi- vagy rögzítőfék miatt elgurul a helyéről, az ilyen megfutamodott egységet pedig a sínre helyezett féksaruval állítják meg. A szóban forgó jármű lehet például olyan vasúti teherkocsi, amit rakoncás pőrekocsinak nevezünk abban az esetben, ha a kocsi oldalán a teher rögzítésére szolgáló vasrudak állnak, míg ha a kocsin nincsenek ilyen rakoncák, rakoncátlan pőrekocsiról van szó.

Itt a megálló, hol a megálló

A vasutasnyelv természetesen nyelvtörténeti szempontból is vizsgálható. A magyar vasúti szakszavak jelentős része a nyelvújítás korát idézi, mint például a korábban már említett forgalmi szolgálattevő (’forgalmista’), vagy akár a jegyvizsgáló (’kalauz’). Szép számmal találunk ugyanakkor újabb keletkezésű szavakat (gondoljunk például a közelmúltban tárgyalt trackióra), de archaizmusokat is (a licensz például licencia alakban szerepel több mozdonytípus oldalán).

k vasutasnyelv saját toponimikával is rendelkezik, ami nem mutat száz százalékos átfedést a Magyarországon általában használatos településnevek rendszerével. Az olyan rövid nevektől, mint például Bük, egészen Salköveskút-Vassurányig terjed az állomások és megállóhelyek nevének hosszúsági skálája. Disclaimer: Salköveskút-Vassurány a szerző kedvenc megállóneve, be is nevezte az Ukkot és Bobát bemutató cikket követő viccesnév-versenybe, de nem nyert. A vasúti névadás becsapós lehet azért is, mert a település nevét viselő megállóhely akár több kilométer távolságra is lehet a névadó falutól (például Mátraverebély – Szentkút), ezen felül pedig az is megtörténtet, hogy a vasúti megálló nem ugyanazt a nevet viseli, mint a hozzá tartozó település. Például a 2012-ben megszűnt Balf-fürdő megállóhelyet annak ellenére hívták így, hogy a neki otthont adó falu a Balf nevet viselte, 1985-től pedig Sopron-Balf néven Sopronhoz csatolták, maga a megálló pedig kb. három kilométerre feküdt a fürdőtől, és alig húsz méterre a szomszéd falutól, Kópházától.

Vasúti jelnyelv

A vasúti előírások nem csak a vasutasok beszélt vagy írott nyelvhasználatát szabályozzák, hanem részletesen tárgyalják a szolgálatban használt egyéb szimbólumok és jelek rendszerét is. Jelentőségük van a színeknek – a kocsirendezők zseblámpája évtizedeken keresztül a zöld, és a már említett vörös mellett harmadikként a tolatáskor használt kék fénnyel is tudott világítani – , a hangoknak, sőt a tartásnak, mozgatás módjának is. A forgalmi utasítás értelmében „Az állomási személyzet, a pályaszemélyzet, a vonatkísérő személyzet, valamint a vonatok megfigyelésére kötelezettek a vonatok közlekedésének szabályozására, vagy ha a személy- és forgalombiztonsági ok szükségessé teszi, kézijelzéseket kötelesek adni.”

Meghatározott jelentésük és szabályozott koreográfiájuk van tehát azoknak a kézmozdulatoknak, melyeket a vonatra várakozva is bárki megtekinthet. A kocsirendező vízszintes zászlómozgással jelzi a tolató mozdony vezetőjének a „Közeledj felém!” üzenetet, majd amikor a mozdony elhalad mellette, a zászlót függőlegesen lengetve közli: „Távolodj tőlem!”. Függőleges tárcsamozgással meneszti a vonatot a forgalmi szolgálattevő, vagy személyzet nélküli állomáson, megállóhelyen a jegyvizsgáló is. A „Megállj!” utasítást a zászló, lámpa körkörös mozgatása jelzi.

Kevesen tudják, hogy vonatot civil is megállíthat, ha a „Megállj!” jelzést a mozdonyvezető számára jól láthatóan és egyértelműen adja. Sor kerülhet ilyen esetre például akkor, ha valaki balesetet kíván ilyen módon megelőzni, de épp nincs a közelben vasutas, aki ezt a szabályoknak megfelelően megtehetné helyette. Vonatot megállítani természetesen csak veszély esetén szabad, indokolatlan esetben ugyanis büntetést von maga után.

Kapcsolódó tartalmak:

• A sebes, a gyors meg az expressz
• Kalandozás a Szentpétervár–Helsinki vasútvonalon
• „A csontok vasútvonala”
• Magyarok a szlovák vasutakon
• Jön a vonat!

Hasonló tartalmak:

• A korai nyelvújítókról
• A köznyelv és az ő diadala
• Értesítjük utasainkat, hogy tájékozódjanak!
• Honnan jön a metró?
• Magyar sporthoz magyar szavakat!

Hozzászólások (8):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)