A magyar megnyitás
A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket. Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné.
Több nyelven olvasok blogokat és fórumokat, mind közül messze a magyar kommenteket találom a leginkább agresszívnak. Az elmúlt években minden egyes nyelvnek kialakult a maga határozott komment-stílusa, s természetesen ezeknek is megvannak a maguk mélypontjai és krakélerei, de a társalgás hangneme mindegyiken összehasonlíthatatlanul magasröptűbb, hidegvérűbb, és civilizáltabb, mint a magyar neten.
Nem is csak a köztudomásúlag tapintatos brit modorra gondolok itt, hanem a spanyoloknak még a ledorongolásban is megnyilvánuló udvariasságára, az olaszok cinizmusban is mértéktartására, vagy a görög kifinomultságra, amelyen még az elutasítást is elbűvölve olvassa az ember. S még az olyan szókimondó netes kultúrák is, mint az amerikai vagy a német, pontosak, a tárgyra koncentrálnak, és tiszteletben tartják vitapartnereiket. És ez nemcsak a „fejlett európai demokráciák” jellemzője. A török kommentekből süt a jóindulat, a perzsákból az empátia, és még a vagdalkozásban ránk leginkább hasonlító oroszokat (ahol a kommentelés szinte egyenletesen sziporkázó, és ahol még az ellenfelet is kötelező szellemesen elküldeni) is sokkal inkább a tárgy, és az információ megosztása érdekli, mint az, hogy ki kerekedik fölül a másikon.
A kommentelés a mindennapos társalgás meghosszabbítása, ugyanannyi tisztelettel és empátiával egymás iránt, amennyit egy valódi társaságban is elvárnak a résztvevőktől. Ezért élvezetes olvasni őket.
Magyar kommenteket olvasni viszont a legritkábban élvezetes. A magyar kommentelők nagy része mintha a valódi társaságtól különböző közegnek tekintené az internetest, s úgy lép fel, ahogy egy valóságosban sosem tenné, vagy ha igen, rövid úton kigolyóznák belőle. Az agresszió és az ostobaság nem magyar specifikum: ami inkább magyar sajátosság, az a kommentelés stratégiáinak egyfajta inherens agresszivitása, amitől a jóindulatú kommentek is gyakran kapnak agresszív színezetet. Nem száll bele, hanem fensőbbséges kívülállóként odamondogat, nem megérteni és kommunikálni akar, hanem kinyilatkoztatni és kioktatni. S amelyik fórumon ez lesz a norma, ott az ember nem tehet mást, mint amit hasonló körülmények között egy valódi társaságban tenne – otthagyja.
Most a kommenteknek csak egyetlen technikai összetevőjéről akarok írni: az ellenvéleményt bejelentő felütésről.
A magyar ellenvélemény-kommentek – a legtöbb általam ismert nyelvvel szemben – nem azzal kezdődnek, hogy a bejegyzés szerzőjének vagy az előző hozzászólónak egy konkrét állításával nem értenek egyet, és miért nem. Hanem az elhangzottak alapján megkonstruálják magukban a szerző személyiségképét, és a továbbiakban már ezt támadják. Olyannyira, hogy a hozzászólás elején ezt szükségesnek tartják egy-egy tételmondatban is leszögezni.
Téves elképzelésetek van a gettóról
Katalán nacionalista elfogultságot érzek a cikkben
Gyanítom azonban, hogy itt több egyoldalúsággal is dolgunk van
Ezeket a felütéseket a Wang folyó kommentjeiből merítettem, amelyek még mindig igen magas színvonalon állnak a magyar blogok átlagához képest. Az alábbi bevezető mondatokat pedig a Río Wang angol nyelvű kommentjeiből idézem, olykor ugyanazon bejegyzés angol nyelvű változatához:
Pontatlannak érzem az „egy kevés” megjelölést
Nagyon érdekes bejegyzés, de nem lenne szabad megbíznod abban, amit Geisel ír
Azt hiszem, nem kell külön megkérnem olvasóinkat, hogy találják meg a tíz apró különbséget. A magyar kommentek, mielőtt rátérnének a konkrét problémára, először leszögezik, miért hiteltelen a szerző. Az angol nyelvű kommentek – a három közül az egyik szerzője belga, a másiké ausztrál, a harmadiké orosz – a problémára koncentrálnak, és ráérnek még nyilatkozni a szerző erkölcsi bizonyítványáról.
A pszichológia, mondja a pszichológus, amikor megemlítem neki a dolgot, „te-közlésnek” és „én-közlésnek” nevezi a kétféle reakciót. Te-közlés a „mert te egy ilyen vagy”, én-közlés a „nekem ez a problémám”. Te-közlés a „ki vagy te, hogy”, én-közlés az „én ezt nem így látom”. A te-közlés címkézés, az én-közlés problémafelvetés. A te-közlés ellencsapásra, az én-közlés empátiára készteti a hallgatót. A pszichológus szerint magyar pácienseinek többsége egyszerűen nem látja a kettő közötti különbséget, és hónapokba telik, míg felfogja, mennyi problémájának oka ez, milyen sok konfliktusnak veheti elejét, és mennyi mindent tud gördülékenyen elintézni, ha szisztematikusan átáll a te-közlésekről az én-közlésekre.
Amelyhez hasonló jókat kívánunk minden hozzászólónknak.
Források
A cikk A Wang folyó versein megjelent két cikkből született:
(Érdemes elolvasni a posztokhoz írt kommenteket is!)
Hasonló témájú posztok A Wang folyó versein
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (23):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Göblyös: "Kíváncsi lennék a definíciódra..., hogy miért is finnugor?... mármint hogy a nyelvünk. Az hogy már a honfoglalók is csak 3:7 arányban voltak genetikailag finnugorok, több kutatás is bizonyította."
nyelv, genetika... külön szál. KÜLÖN. Tehát bármilyen genetikai összetételű népesség, egyén és a kettő közötti létszámú csoport beszélhet bármilyen nyelven, a nyelv és a genetikai állomány NEM determinálja egymást.
Persze hogy nem harcolsz... csak ezer neved van ha úgy akarod és nincs menekvés...
Azért észrevetted hogy amit itt most művelünk az merő önirónia? Akármit is írunk... :)
Te is írhatsz politikai véleménycikkeket, indíts blogot. Csak ahogyan téged se kényszerít senki hogy olvasd az itteni írásokat, úgy te sem tudsz másokat kényszeríteni hogy téged olvassanak. Félelmetes belegondolni a lehetőségbe hogy ez esetben nyilvánvaló és tagadhatatlan kudarc... jobb meg sem próbálni
@Untermensch4:
Én nem "harcolok"... ez tévedés.
A @zegernyei az utóbbi időben a kizárólag erősen politikai véleménycikkeiben a felhasznált adatokat sajátos módon kezeli, sok téves információt közöl, ezzel félrevezeti az olvasókat. Erre sokszor maguk a szerkesztők is kénytelenek felhívni az olvasók figyelmét. Én is.
A hozzászólásaim törlésével pedig túlterjeszkedik a hatáskörén. Ez nem jogi kategória - csak tisztességtelen módszer. Ráadásul azokat a bejegyzéseit, amelyekben engem "frocliz" azt persze benhagyja ...ez különösen aljas módszer. Legutóbb nem átallott a Fejesre is ráförmedni, hogy ne beszélgessen velem!?
Nem hiszem, hogy azért lenne több joga itt lenni, mert hamarabb érkezett... gondolom ezt te sem gondoltad komolyan...
@Untermensch4:
"Az hogy a nyelvünk finnugor..."
Kíváncsi lennék a definíciódra..., hogy miért is finnugor?... mármint hogy a nyelvünk. Az hogy már a honfoglalók is csak 3:7 arányban voltak genetikailag finnugorok, több kutatás is bizonyította. Ráadásul az ősmagyar nyelv is hasonló arányokat mutathatott, a finnugrisztika szerint is, 500 uráli 400 iráni-török és kb 300 ismeretlen szótő alkothatta.
Kíváncsian várom a válaszod.
@Göblyös: "Ez is „atipikus”… aki rámutat a hibáinkra és bírálni merészel, az menjen el innen, töröljük a hozzászólásait, még a nevét is … ( a szólásszabadság és a liberális eszmék szent nevében)… hogy „szabadon” terjeszthessük a magunk kis belterjes ökörségeinket… és akkor majd eljön végre a „világbéke” és még az is lehet, hogy a magyarok végre „finnugorok” lesznek! Csodás eszmék"
A bírálat és a letámadásos harc nem ugyanaz. Te felvállaltan egy harcot folytatsz, olyan módon ahogyan a fekete mamba... csak annyiból fordított a helyzet hogy az többnyire a saját élőhelyén vele összeakadó "betolakodót" üldözi, míg itt ha jól látom a helyzetet, te jöttél zegernyei "élőhelyére". A szólásszabadság nem azt jelenti hogy kötelező lenne mindenkinek meghallgatni a véleményét, sőt a blog műfaja olyan hogy vannak törvényileg előírt és (a blogtulajdonos által) szabadon választható opciók. De annyiban él a demokrácia (és így értettem az "atipikus" beszólásomat) hogy akár minden egyes nyest-cikkhez írhatsz saját blogodon egy vélemény-cikket...
Az hogy a nyelvünk finnugor, a kultúránk meg kevésbé, két külön téma. A magam részéről nagyon ironikusnak találom hogy akik hozzád hasonlóan a 19.században rugóznak ("halszagú rokonság" ugyebár), nem veszik észre hogy az egyik, azóta kifejlődött kulturális szegmensben (oroszok elleni küzdelem), pont a finnek és az észtek túlszárnyaltak bennünket, nyelvektől függetlenül. Így aztán a bizonyos mértékű "törökségünk" mellé nem ártana némi "finnugorságot" is bevennünk a repertoárunkba, gondolkodásmód szempontjából. Nem is annyira újat kellene tanulnunk hiszen a magyaros "agresszív kismalac rokona az észt sünnek...
@Fülig J.:
"Érdemes persze a nyelvészet szemszögéből boncolgatni, és a cikk végén felvetett pszichológiai megközelítés több mint gondolatébresztő (!).
Nade ..."
Annak a bizonyos - az előbb említett - „bírálatnak” a címe egyébként „Jelentés…” – aki ilyen címet használ egy tudományos szaklap hasábjain megjelenő tanulmányhoz - amelyben egy másik ember munkájáról van szó - az nyilván hozzá van szokva ennek a szónak a használatához… ( Freud… pszichológia...sicc! )
@Untermensch4:
"Az általánosan agresszív komment-kultúránál..."
Pont ez az, ami szerintem nincs. Mindegy, hogy mi a szakmád, mivel használod a számítógépet, érteni fogod, hogy más helyeken az egyik legprovokatívabb téma, hogy windows - vagy nem. Vannak, akik utálják és kontra, de a legritkább esetben - a bulvárt most tegyük félre - esnek egymásnak vagy törölgetik ki egymás "beszólásait".
A Nyest nyíltan felvállalja, hogy egy bizonyos tudományág népszerűsítése a célja. Egy olyan tudományé, amely az un. "ugor-török háborúban" született, ezeknek a „győztes” mondatoknak kíséretében:
„Esőt adál uram, de nincs köszönet benne!" — mondhatnám e jelentésemet befejezvén, én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, „magyar és török-tatár szóegyezések" czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyújtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy amint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.”
Ezek a szavak hangzottak el a 19. században, egy olyan korban, amikor társaságban még egy hangosabb szó is sértésnek számított – nem hogy egy olyan bírálat, amelyben a másik fél munkájára a „összehányva” és a „semmi hasznát nem vehetjük” kijelentések hangzanak el.
Úgyhogy nagyon jó a cikk meglátása, csak megint beigazolódott az a magyar közmondás, hogy „más szemében a szálkát is, míg a magadéban a gerendát sem”.
@Untermensch4:
„Indíts saját blogot…”
Ez is „atipikus”… aki rámutat a hibáinkra és bírálni merészel, az menjen el innen, töröljük a hozzászólásait, még a nevét is … ( a szólásszabadság és a liberális eszmék szent nevében)… hogy „szabadon” terjeszthessük a magunk kis belterjes ökörségeinket… és akkor majd eljön végre a „világbéke” és még az is lehet, hogy a magyarok végre „finnugorok” lesznek! Csodás eszmék.
@Göblyös: Indíts saját blogot és ne élj vissza a lehetőségeiddel. Az általánosan agresszív komment-kultúránál biztos hogy mindenkinek megvan az első esete amikor "kiprovokálták"... aztán úgy maradt. Kész csoda hogy ekkora és ennyi provokációtól nem kapnak sokan agyvérzést.
A téma ... régóta az utcán hever. Érdemes persze a nyelvészet szemszögéből boncolgatni, és a cikk végén felvetett pszichológiai megközelítés több mint gondolatébresztő (!).
Nade ...
meglep még valakit az, hogy a kommentelést pont annyira lehet tömegmanipulációra használni, mint a hírgyártást? A fenti "Az oroszok ..." című 2014-es cikkből egyedi esetként kezeli a Guardiannel kapcsolatos sztorit, de nem hinném, hogy Anglia lenne csak célország (és a trollok sem mindig oroszok). Szerintem Mo. nagyon is célország, ahol könnyen két profi troll közé keveredhetsz. Talán a troll szó nem is megfelelő az ilyen helyzetre, hiszen az ilyen manipuláció már egyáltalán nem öncélú ... Szegény magyarokat nem kell - aktuálisan - a stílusuk miatt kárhoztatni, amikor épp egy komment- manipuláció áldozataként végül 'beszólnak egyet.
Szóval ez nyelvészeti problematika ... is.
A téma ... régóta az utcán hever. Érdemes persze a nyelvészet szemszögéből boncolgatni, és a cikk végén felvetett pszichológiai megközelítés több mint gondolatébresztő (!).
Nade ...
meglep még valakit az, hogy a kommentelést pont annyira lehet tömegmanipulációra használni, mint a hírgyártást? A fenti "Az oroszok ..." című 2014-es cikkből egyedi esetként kezeli a Guardiannel kapcsolatos sztorit, de nem hinném, hogy Anglia lenne csak célország (és a trollok sem mindig oroszok). Szerintem Mo. nagyon is célország, ahol könnyen két profi troll közé keveredhetsz. Talán a troll szó nem is megfelelő az ilyen helyzetre, hiszen az ilyen manipuláció már egyáltalán nem öncélú ... Szegény magyarokat nem kell - aktuálisan - a stílusuk miatt kárhoztatni, amikor épp egy komment- manipuláció áldozataként végül 'beszólnak egyet.
Szóval ez nyelvészeti problematika ... is.
@Fromm:
"Nem ártott volna valamilyen objektív mércén keresztül megvizsgálni a témát"
Sőt nem ártott volna azt is megvizsgálni, hogy más oldalakon, a szerkesztők és a cikk szerzők, maguk mennyire provokálják a kommentelőket. Itt a "Nyesten" - ez volt a legelső észrevételem. A kommentelőket maguk a szerkesztők és a cikk szerzői provokálják és ők maguk gerjesztik a legdurvább indulatokat. Erről már máskor is írtam.
Visszaélnek a lehetőségeikkel, törlik a kommenteket, mert megtehetik.
Persze tudjuk, hogy fejétől bűzlik a hal. Mit várunk egy olyan közösségtől, ahol a legprominensebb személyek olyan könyvet írnak amitől még egy szakmabéli is kénytelen volt elhatárolódni:
renhirek.blogspot.hu/2010/07/placeborol-2.html
Az szerző így fogalmaz:
„Ez a kötet semmilyen szerepet nem játszhat a finnugorellenes elméletek visszaszorításában, … A szakmának viszont nagy vesztesége, hogy mostantól kezdve nem mondhatjuk, hogy csak a finnugorellenes oldal gyalázkodik."
Lehet, hogy a magyar kommentelők olyanok mint ahogyan a cikk azt állítja, de sajnos ehhez a magyar "kommentelendők" is méltó társaik ebben... így kerek az állítás.
Így már lehet vita, hogy egyáltalán igaz - e a cikk állítása.
Szerintem nem - ez is csak egy hangulatkeltés - és csak a szokásos Nyestes provokáció, vagy egy felületes nagyotmondás.
@Törzsmókus: Nem hiszem, hogy ez anonimitáshoz köthető, szerintem egyszerűen olyan fórumokon, blogokon, amelyeknek van forgalmuk (és nem csak egy szűk réteg jár oda).
@Fromm:
„általában olyan internetes fórumokon, blogokon, egyéb oldalakon lehet indulatos, oda nem illő, esetleg trágár vagy diszkriminatív kommenteket olvasni, ahol a kommentelők anoním módon, esetleg akár regisztráció nélkül is beírhatják véleményeiket.”
érdekes, én azt tapasztalom, hogy mostanában rengetegen a (facebookos) teljes nevüket és identitásukat vállalva anyáznak ezerrel :(
Ez tényleg így van, én is tapasztalom elég régóta, szinte mindegyik oldalon, ahol hozzá lehet szólni. Legutóbb pont ma egy YouTube videó alatt. A magyar kommentekben/között több az agresszivitás. Persze, néha elszabadulnak az indulatok más nemzetek kommentelői között is, de ott kisebb arányban alakul ki vérmes harc, illetve általában kevesebb kommentet/előt érint, hamarabb elcsitulnak az indulatok nagy átlagban.
@Studiolum: Elnézést, újdonság tekintetében valóban mondhat újat a cikk, mint ahogy számomra is mondott.
@Fromm: A bejegyzés szándékosan csupán egy véleményt tükröz (bár elég széles empirikus alapon), ami egyébként nem látom, miért zárná ki, hogy újdonságot mondjon. Ha valakinek van kedve statisztikai módszerekkel is megvizsgálni a dolgot, az is egy lehetőség, s ha más eredményt hoz ki, hát isten neki.
Egykor olvastam hasonló témában egy cikket. Ott az volt a következtetés, hogy általában olyan internetes fórumokon, blogokon, egyéb oldalakon lehet indulatos, oda nem illő, esetleg trágár vagy diszkriminatív kommenteket olvasni, ahol a kommentelők anoním módon, esetleg akár regisztráció nélkül is beírhatják véleményeiket.
Az a cikk azonban nem volt kihegyezve a magyarokra, hanem általános megállapításokat tartalmazott. Persze nem mondanám, hogy nem lehetnek igazak a cikkben állítottak, vagyis hogy mi vagyunk a "legrosszabb" kommentelők. DE: Nem ártott volna valamilyen objektív mércén keresztül megvizsgálni a témát. Esetleg valamilyen módszertan alapján, például statisztikai módszerekkel kimutatni, hogy a cikkben állított dolgok a valóságot tükrözik. Mert e nélkül a cikk tartalma csupán egy véleményt tükröz és nem mondhat sok újdonságot.
Viszont azt is olvastam máshol, hogy bizony mi magyarok nagyon trágárul beszélünk. Pedig a középkor tájékán még az "ördög vigye" kifejezés használata is általános megbotránkozást keltett.