A legjobb férfiíró valójában nő
Sokan az egekbe magasztalták James Tiptree, Jr. macsó és férfias prózáját, mígnem egyszer csak kiderült, hogy a novellákat nő írta. Alice Sheldon hírszerzői múltjára hivatkozva sikeresen félrevezette olvasóközönségét, de egy gyászhír miatt fény derült a titokra...
El lehet-e dönteni egy szövegről, hogy férfi vagy nő írta? Sokan állítják, hogy képesek erre. A közelmúltban éppen V. S. Naipaul Nobel-díjas író kavart vihart azzal a kijelentésével, hogy két bekezdés alapján képes megállapítani, ha valamit női szerző alkotott, mert a nők „zagyvaságokról írnak”. Azonban több női író is hosszú ideig publikált férfi álnéven, sikeresen titkolva valódi személyazonosságát. A legextrémebb talán James Tiptree, Jr. esete, akit kortársai nemcsak hogy férfinak gondoltak, de igazi maszkulinistának neveztek!
(Forrás: http://davidlavery.net/)
Az amerikai szerző az 1960-as évek végén futott be egyedi hangvételű tudományos-fantasztikus novelláival – főhősei macsó kalandorok voltak, akik kocsmáztak, nőkre és egzotikus állatokra vadásztak (gyakran meglepően hasonló módszerekkel), vagy éppen földönkívüliekkel kerültek bensőséges kapcsolatba. Hatalmas meglepetést okozott, amikor 1976-ban kiderült, hogy a lendületes és agresszív stílusú férfiíró valójában nő, és Alice Sheldonnak hívják...
Izmos próza
A James Tiptree nevet Sheldon egy Tiptree Jam feliratú lekváros üveg címkéjéről vette, a Jr. ('ifj.') pedig férje ötlete volt. Ez utóbbi a magyar fordításokban gyakran lemarad, de ne aggódjon senki amiatt, hogy így esetleg összekeverne két szerzőt: idősb Tiptree nem létezik.
Tiptree sosem titkolta, hogy neve pusztán írói álnév. Azért nem a saját neve alatt írt, mert korábban egy ideig hírszerzőként dolgozott: a második világháború folyamán a légierőnél volt elemző, majd a CIA munkatársa lett. (Néhány év múlva azonban visszavonult, és pszichológiai kutatással kezdett foglalkozni.) Az általa betöltött pozíciókkal indokolta, hogy miért nem közli a valódi személyazonosságát. Ráadásul döntésével nem volt egyedül: Cordwainer Smith (eredeti nevén Paul Linebarger), az ekkoriban népszerű fantasztikus novellista is hírszerzői múltja miatt választott magának írói álnevet. Így a kortársak elfogadták Tiptree magyarázatát és tudomásul vették, hogy nem mutatkozik nyilvánosan – nem vesz részt például nagy sci-fi rendezvényeken, olvasótalálkozókon.
(Forrás: http://www.redmoped.co.uk/)
Azt azonban senki sem tudta, hogy James valójában nő! Alice Sheldon azért választott magának férfi álnevet, mert pályafutása során több alkalommal is ő volt az egyetlen nő munkahelyén, és ez kimondottan feszélyezte. Nem szerette volna, hogy kellemetlen élményei sci-fi íróként is újra megismétlődjenek. Azonban rövidesen még kellemetlenebb helyzetbe került: kortársai kikiáltották a férfiszerzők legférfiasabbjának. Robert Silverberg egyenesen „izmos és ruganyos próza”-ként méltatta novelláit!
(Forrás: Wikimedia commons)
Volt mit megbánniuk
Silverberg csak a közvélekedést fejezte ki, amikor Tiptreet Hemingwayhez hasonlította. A következő rengeteget idézett, habár kissé nyakatekert sorokat írta róluk: „Mindkettejük munkásságában egyeduralkodó a maszkulinitás – a bátorság és az abszolút értékek mibenlétével foglalkoznak, az élet és halál rejtélyeit, szenvedélyét pedig szélsőséges fizikai próbatételeken, fájdalmon, szenvedésen és veszteségeken keresztül mutatják be.”
Ez már csak azért is meglepő, mert mai szemmel olvasva Tiptree gyakran egyértelműen ironikusan írt a férfiakról. Silverberg kedvenc példája a magyarul is hozzáférhető Nők, akiket nem értenek a férfiak című novella volt: ennek szalonrasszista és macsó főhőse Kolumbiába utazik, majd egy légibaleset után módszeresen hülyét csinál magából. Talán az egyes szám első személyű elbeszélésmód téveszthette meg Silverberget...
(Forrás: Wikimedia commons)
Tiptree mai kritikusai gyakran vetik szemére vélt férfiellenességét, de műveinek többsége rokonszenves fényben láttatja a férfiakat. A Sugározzanak haza című novella fiúból felnőtté érő főhősére egyszerre volt jellemző az elvágyódás és a tettrekészség, A halott zátonyon túl világcsavargó főszereplőjét pedig a szerző minden iróniától mentesen mutatta be. (Mindkettő magyarul is hozzáférhető.) Mindeközben Tiptree a női szereplőknek is teret adott, olyannyira, hogy a korabeli feminista sci-fi-írók őt tekintették szinte egyetlen férfi szövetségesüknek.
Ajándék az olvasóknak?
Tiptree személyazonosságára akkor derült fény, amikor 1976-ban megemlítette, hogy édesanyja meghalt. Mivel már korábban közölte, hogy világutazó édesanyja chicagói lakos, a kíváncsi rajongók a halálozási rovatot böngészve megtalálták, és kiderült, hogy Tiptree igazából Alice Sheldon. Már ezelőtt is többen gyanakodtak: Harlan Ellison sci-fi író, forgatókönyvíró például azután vette fejébe, hogy Tiptree nő, miután kinyomozta a zárkózott szerző lakcímét, de odalátogatva egy középkorú hölgy fogadta azzal, hogy valószínűleg eltévesztette az utcanevet. (Sheldon – a középkorú hölgy – ezután nyomban bérelt magának egy postafiókot.)
(Forrás: Wikimedia commons / David Dyer-Bennet / CC BY-SA 2.5)
Sheldon nagyon nehezen viselte a lelepleződést. Többen kiálltak mellette, mind nyilvánosan, mind magánlevélben – Ursula K. Le Guin baráti levelében egyenesen karácsonyi ajándékhoz hasonlította a váratlan fejleményeket. De akik Sheldon pártját fogták, rendszerint maguk is nők voltak. A férfiak éreztették a neheztelésüket, vagy egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a hírrel.
Sheldon nem adta fel és több különböző álnéven tovább írt, de inkognitóját nem őrizte tovább. Egyik, Raccoona Sheldonként jegyzett kisregénye a rákövetkező évben Nebula-díjat kapott, és a szerzőnek a nyolcvanas években, jóval lelepleződése után is több neves díjat sikerült elnyernie.
De Sheldon a szakmai siker ellenére boldogtalan volt – már gyerekkorától fogva hajlama volt a depresszióra, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Szexuális gondokkal is küszködött. Habár kétszer is férjhez ment, saját bevallása szerint a nők iránt vonzódott jobban. Második férjével, a nála tizenhárom évvel idősebb Huntington Sheldonnal közeli barátságban, de házasélet nélkül élt együtt évtizedekig. Amikor férje egészsége látványosan romlani kezdett, Sheldon megrettent, hogy végleg egyedül marad. Megegyeztek, hogy ha a helyzet nem javul, közös öngyilkosságot hajtanak végre. Alice Sheldon 1987-ben szánta el magát a döntő lépésre: végzett nyolcvannégy éves házastársával, majd magával is.
(Forrás: Wikimedia commons)
Újító szellem
Tiptree hatása a sci-fiben mind a mai napig érződik. A magyarul sajnos még nem hozzáférhető The Girl Who Was Plugged In című Hugo-díjas kisregénye egyenesen a kiberpunk stílus előfutára korrupt cégbirodalmakkal, ember-gép kapcsolattal, klóncelebekkel reklámozott termékekkel.
Díjat is alapítottak az emlékére: a Tiptree-díjat minden évben azok a művek nyerhetik el, amelyek a társadalmi nemek témájával újító szellemben foglalkoznak. Néhány kitüntetett alkotás magyarul is hozzáférhető, például ilyen M. John Harrison Fény című regénye, vagy Kelly Link Utazások a hókirálynővel című novellája.
Tiptree magyarul olvasható írásai
A férfi, aki hazaindult (Galaktika 118.)
A halott zátonyon túl (Galaktika 64.)
Dr. Ain utolsó útja (Galaktika 190.)
És így tovább, és így tovább (Galaktika 153.)
Második menet (Galaktika 123.)
Nők, akiket nem értenek a férfiak (Metagalaktika 3.)
Sugározzanak haza (Galaktika 198.)
Források
* Phillips, J. (2006): James Tiptree, Jr.: The Double Life of Alice B. Sheldon. New York: St. Martin's Press.
@Sigmoid: a japán Ki-no-Curajuki ezt már 1000 éve eljátszotta :)
www.terebess.hu/keletkultinfo/parna2.html
Vajon a fordítottjának milyen lenne a társadalmi megítélése? Én már elgondolkodtam hogy női álnéven kéne romantikus fantasyt írni. :)
@prezzey: Ez tetszik ez a "semleges nemű név" :)
@lhi: igen, sőt van egy harmadik eset is, a semleges nemű néven író nőké. Például a közelmúltban (1986) Celia S. Friedman könyveit adták ki eleinte C. S. Friedman néven, mert "senki sem vesz meg olyan űroperát, amit nő írt", viszont az emberek rövidítésnél alapból férfira tippelnek. Csak az elmúlt néhány évben jelentek meg olyan utánnyomások a regényeiből, amiknek már Celia Friedman van a borítóján. (Amúgy Friedman maga sose titkolta, hogy nő lenne, ez tiszta kiadói üzletpolitika volt.) C. J. Cherryh ugyanez, ráadásul őt még át is nevezték az eredeti Cherryről, mert az "túl nőies vezetéknév" (!).
A Wikipédián van egy jó kategória, de az ilyen listákat mindig hamar törölni szokták, úgyhogy érdemes gyorsan megnézni...
en.wikipedia.org/wiki/Category:Female_authors_who_wrote_under_male_o
Több kilométeres sor van férfi álnéven író nőkből.
Pl. George Elioton kívül pl. a Bronte-nővérek (mind a 3), de a magyar irodalomban is volt pár. A Bronte-nővéreknél ki is mutatható pl., mennyire másként írt a könyvekről a kritika, miután kiderült, hogy nők írták.
Sajátos eset a 19. sz. közepi magyar költők, akik keresztnéven publikáltak.
Szerintem a legdurvább: Colette! Az ő első könyveit a férje nyúlta le és saját neve alatt publikálta, csak később jelentek meg Colette saját nevén. És a közönség csont nélkül bevette, hogy ezeket férfi írta, miközben később Gyergyai Albert pl. kimondottan a Colette-regények nőiességén nyáladzott.
Azt hiszem nemcsak ő volt az egyetlen ilyen. Volt egy George Eliot nevezetű író is, aki férfinek gondoltak, valójában azonban nő volt. Sőt B. Travenről, a mindmáig ismeretlen bestseller íróról is volt, hogy gondolták valójában nő.