A fekete halál rejtélye
A fekete halált a Yersinia pestis bacilusnak tulajdonítják, ám a járvány terjedési tulajdonságai és tünetei ebolaszerű, vírus okozta vérzéses lázra utalnak.
Valószínűleg a XIV. századi pestisjárvány, a „fekete halál” áldozatainak egyik régóta keresett londoni temetőjére bukkantak a brit főváros legnagyobb vasúti beruházásának építői. A járvány – amelyet az általánosan elfogadott, bár egyes szakértők által vitatott tudományos nézet szerint a Yersinia pestis baktérium Ázsiából szétterjedt egyik törzse okozott – 1347-ben zúdult rá a teljesen felkészületlen, háborúktól és éhínségtől gyötört Európára, három év alatt kiirtva a földrész lakosságának legalább az egyharmadát, de nagyobb valószínűséggel inkább a felét.
A kór – amelyet a modern történetírás az egyetemes európai történelem legnagyobb természeti katasztrófájaként tart számon – 1348 őszén érte el az akkor nem egészen százezer lakosú Londont, és becslések szerint 40 ezer halottat hagyott maga után. Közülük találtak meg egyelőre tizenhármat a Crossrail városi vasútvonal építői a londoni pénzügyi központ, a City északnyugati határán, a Charterhouse Square szélén. A feltárt temető a középkori londoni városfal nyomvonalán kívül fekszik. A régészek jó ideje tudták, hogy annak idején létesült egy pestistemető a fekete halál londoni áldozatainak a City határain túl, de ennek holléte eddig ismeretlen volt.
A BBC pénteki beszámolója szerint az elhaltakat jól érzékelhető gondossággal, rendezett sírokban hantolták el, ami arra vall, hogy a temetőt a XIV. századi londoni pestis kezdeti időszakában alakították ki. Később ugyanis, amikor a járvány teljesen elborította a várost, a korabeli hatóságok már nem törődtek az ilyen formaságokkal, és az áldozatokat százával szórták a sebtében kiásott tömegsírokba.
Angliában, amelynek 1348-ban 5-6 millió lakója volt, történészek becslései szerint a lakosság felét egy év alatt elpusztította a járvány, amely valójában az 1350-es évek elején lecsengett első nagy hullámmal sem ért véget. Anglia és különösen London több mint három évszázadig szenvedett a rendszeresen visszatérő pestistől, amelynek utolsó nagy támadása 1665-ben volt: az akkori londoni pestisjárvány 75-100 ezer embert vitt el a város 460 ezresre becsült lakosságából.
Nick Elsden, a Museum of London régészeti kutatásvezetője a BBC-nek elmondta: a most feltárt pestistemető megtalálásának jelentőségét az adja, hogy a jó állapotban megmaradt maradványok korszerű eszközökkel elvégzett vizsgálatával részletes ismeretek nyerhetők a XIV. századi London lakosságának életmódjáról, általános fizikai állapotáról, és még arról is, hogy a sírokban talált emberek milyen jellegű munkát végeztek. Emellett a szakértők megpróbálják kinyerni az elhaltak földi maradványaiból annak a baktériumtörzsnek a DNS-mintáit, amely a járványt okozta.
A fekete halált az általános történészi és orvosi konszenzus a Yersinia pestis bacilusnak tulajdonítja, ám szakfolyóiratokban rendre napvilágot látnak olyan szakvélemények is, amelyek szerint az Európát végigpusztító XIV. századi járvány terjedési tulajdonságai és tünetei inkább valamilyen ebolaszerű, vírus okozta vérzéses lázra utalnak, semmint pestisre. Szakértői vélemények szerint azért nagy jelentőségű ennek tisztázása, mert mindaddig, amíg a középkori Európa legnagyobb tömeggyilkosát nem sikerül pontosan azonosítani, nem lehet kizárni visszatértét sem.