Amiről az íjászok csontvázai vallanak
A csontvázak, amelyeket VIII. Henrik hadihajója, a Mary Rose roncsai között találtak, a 16. századi férfiak életéről mesélnek. A nagyszabású biomechanikai kutatást a walesi Swansea Egyetem kutatói végzik.
A roncsok között 92, viszonylag ép csontvázat találtak. A korabeli dokumentumok szerint a hadihajón egy íjászcsoport szolgált, ezek földi maradványait kísérlik meg azonosítani a tudósok – írja a BBC.
Mint Alexandra Hildred, a Mary Rose Alapítvány kurátora kiemeli, a Tudorok korában törvényi előírás volt minden férfi számára az íjjal való bánásmód elsajátítása, az edzések kora gyermekkorban kezdődtek. A felszínre hozott csontvázak közül soknál a fizikai terhelés a vállízületen és a derékcsigolyákon hagyott nyomot.
Nick Owen, a Swansea Egyetem biomechanikusa azt emeli ki, hogy az angol hosszúíj (longbow) kezelése speciális technikát és jelentős, körülbelül 90 kilogrammos erőkifejtést kívánt.
„Az íjászok elitatléták voltak a Tudorok korában, hiszen nem akármilyen erőnlétet kívánt, hogy percenként 12 nyílvesszőt képesek legyenek kilőni úgy, hogy a nehéz íjat egy kézben tartották” – mutatott rá Nick Owen, hozzátéve: ismert tény, hogy Mary Rose fedélzetén íjászok szolgáltak. Földi maradványaikat az alkar csontjainak vizsgálatával kívánják azonosítani. Már találtak egy olyan csontvázat, amelynél 48 százalékos különbséget fedeztek fel a két kar csukló- és könyökízülete között. A vizsgálatok során virtuálisan 3D-ben „keltik életre” a csontvázakat, hogy elvégezzék a méréseket a földi maradványok károsítása nélkül. A kutatások nyáron fejeződnek be, s az így kapott adatokkal egészítik ki az ősszel nyíló új Mary Rose múzeum anyagát.
A Mary Rose korának egyik legnagyobb hadihajója volt, fegyverzete 90 ágyúból, legénysége 200 tengerészből, 185 katonából és 30 ágyúkezelőből állt. A hajó 1512-ben készült el, és szolgálatának 33 éve alatt számos háborúban harcolt Franciaország és Skócia ellen; végül 1545. július 19-én francia gályákkal harcolva süllyedt el a Wight-sziget közelében. 1836-ban helyi halászok fedezték fel a roncsot, és búvárok néhány tárgyat felhoztak róla, majd újból feledésbe merült; részletes feltárására 1967-es újrafelfedezése után került sor. 1982-es kiemelése a tengeri régészet egyik legnagyobb szabású és legdrágább vállalkozása volt; a sikeresen megmentett rész Portsmouthban tekinthető meg.
Inkább 90 fontos (kb. 45 kilós) lesz az. Egy 120 fontos hosszúíj ma is ritkán erősnek számít, és hát tudjuk, hogy régebben gyakorlatiasabbak voltak az íjak, manapság, mert SPORT, virtust űznek egyesek abból, hogy minél erősebbet kezeljenek. A 90 fontos angol hosszúíj így is sokkal nagyobb ellenállású mint a (férfiaknál) szokványos 40-60 fontos recurve (olimpiai visszacsapó).