0:05
Főoldal | Rénhírek
Boros csütörtök

A bor ízét az ára határozza meg?

Régóta mondják, hogy a borleírások gyakran túlzóak, a kóstolók gyakran blöffölnek, az állítólagosan felfedezett ízek nem a hordókban, hanem a borkritikusok fejében születnek. Egy újabb tanulmány igazolni látszik ezt az állítást.

nyest.hu | 2011. március 10.

Richard E. Quandt, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora szerint a boripar eleve süketelésre hajlamos, ezért magához vonzza a süketelés művészeit. Mind az eladók, mind a borkritikusok abban érdekeltek, hogy minél érdekesebben és érdekesebbnek írják le a borokat – az olvasók, azaz a fogyasztók pedig abban, hogy minél színesebb leírásokat olvassanak, és minél különlegesebbnek tudják az általuk fogyasztott borokat. Ez vezet ahhoz az öngerjesztő folyamathoz, hogy idővel egyre különlegesebb ízeket vélnek felfedezni.

Coco Krumme borszakértő egy érdekes vizsgálatot végzett el. 3000 borleírást dolgozott fel: a borok ára 5 és 200 dollár közé esett. A szavakat aszerint súlyozta, hogy hányszor fordulnak elő olcsóbb, illetve drágább borok leírásában. Ezután az egyes borleírásokat vizsgálta meg, és az előforduló szavak alapján megpróbálta megjósolni, hogy a bor milyen árkategóriába esik. A módszer működött.

Az elemzés azt mutatta, hogy az „olcsó” szavakat gyakran használják, míg a drága borok leírásában szereplő szavak csak ritkán fordulnak elő. Ebből arra következtethetünk, hogy a kritikusok hajlamosak frissíteni a szókincsüket, új ízárnyalatokat felfedezni, amikor drága borokat kóstolnak. A drága borok leírásában szereplő tipikus szavakat négy csoportba lehet osztani:

Ezen kívül az olcsó bort tipikusan csirkéhez vagy pizzához, a drágát kagylóhoz vagy sertéshúshoz ajánlják.

Gondolhatnánk, hogy a drága borok valóban ízesebbek, vagy éppen azért adhatóak el drágábban, mert ízesek. Krumme szerint azonban az ízanyagokat a vegyészeti kutatások nem tudták kimutatni, márpedig ha az ember érzékszervei kifinomultabbak is lennének a műszereknél, az igen valószínűtlen, hogy az ember pontosan azonosítson ízeket, melyeket a műszerek durván sem tudnak kimutatni.

Krumme felhívja a figyelmet arra is, hogy a nyolcvanas években a kritikusok még csak a bor testességéről beszéltek. A bor lehetett supple 'alkalmazkodó, rugalmas, hajlékony' vagy strong 'erős', masculine 'férfias' vagy feminine 'nőies', esetleg előfordultak költői hasonlatok, mint „olyan, mint egy tizenöt éves lány nevető kék szemekkel”. Bizonyos tulajdonságokat ma is egyértelműen meg tudunk különböztetni: egy bor lehet száraz vagy édes, taninos, könnyű vagy testes. Ezek, vagy az olyanok, mint a gyümölcsös vagy telt, segíthetnek a borok kiválasztásában, megkülönböztetésében. Kezdetben az ízekről az objektivitás érdekében kezdtek írni, ám ez a folyamat túl messzire ment, s a melléknevek ma már inkább az árra utalnak, nem az ízekre – fejezi be cikkét a szakértő.

Forrás

Don't let's whine

Velvety Chocolate With a Silky Ruby Finish. Pair With Shellfish.

On Wine Bullshit: Some New Software?

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2011. március 12. 22:05
3 Pesta

Tényfeltáró riportfilm a bor ízéről:

www.bombahir.hu/bombahir-tv/melyik-a-legrosszabb-kannas-bor

Egyébként a cikk igaz. Angliában is annyiért árulnak egy palack salétromotsavat, amiért Magyarországon olyan bort kapni, hogy megszólal. [politikusok szidása a magyar bormarketing miatt öncenzúrázva]

8 éve 2011. március 10. 17:06
2 bibi

Nemcsak a borok leírása túloz el dolgokat, de maga a cikk is.

A borban található ízek inkább "nyelvi asszociációk" mint konkrét vegyületekhez köthető ízek. Tehát ha egy borról azt mondják, hogy "olyan szilva ízt is érzek benne" az nem jelenti annak a vegyületnek a jelenlétét amelyik a szilva szilva-ízét adja. Esetleg három másik vegyület együttes íze elmlékeztet a szilvára.

Ami a jelzőként használt szavak és az ár összefüggését illeti, az szerintem az autók leírásánál használatos nyelvezetre is igaz lehet - csak még senki nem vizsgálta meg statisztikai alapon.

8 éve 2011. március 10. 14:05
1 qsoe

Miért nem vagyok meglepve