48 év után újra magyarul olvashatók
a kortárs olasz költők
A 20. századi olasz költészetet 1965-ben mutatta be utoljára mértékadó válogatás a magyar olvasónak.
A 20. század második felének olasz költészetét mutatja be olasz és magyar nyelven a Sallay Géza és Szkárosi Endre által szerkesztett Online barokk című kötet, amelyet csütörtökön mutatnak be a Római Magyar Akadémián. Az Eötvös József Kiadónál megjelent könyvről Sárközy Péter professzor, a római La Sapienza egyetem magyar tanszékének vezetője elmondta az MTI-nek, hogy 52 modern olasz költő mintegy 200 verse olvasható két nyelven az 504 oldalas antológiában.
Sallay Géza professzor – aki tavaly augusztusban, 86 éves korában hunyt el – főként a 20. század nagy olasz poétáit, például Ungarettit és Pasolinit fordította. Szkárosi Endre költő, performer, az ELTE olasz tanszékének tanára pedig az 1960-as, 1970-es évek neoavantgárd költőit, köztük az 1963-ban alakult Gruppo 63 csoport tagjainak – Nanni Balestrininek és a csoportból kinőtt mai nemzedék poétáinak – műveit ültette át magyarra a tanszék diákjaival együtt. Emellett a fordítók között olyan nagy magyar költők vannak, mint Nemes Nagy Ágnes, Takács Zsuzsa és Baranyi Ferenc.
Az antológia bemutatóján beszélni fog Aldo Mastropasqua kritikus, ott lesz Nanni Balestrini, a neves neoavantgárd költő és Tomaso Kemény költő, aki kilencévesen Magyarországról került a szüleivel Olaszországba. Először Byron verseit fordította olaszra, majd a magyar költők műveit ültette át olaszra és maga is sok verset írt. Most a milánói Casa della Poesia (a költészet háza) vezetője.
A 20. századi olasz költészetet 1965-ben mutatta be utoljára mértékadó válogatás a magyar olvasónak Modern olasz költők címmel a Magvető Könyvkiadónál, a szerkesztő Sallay Géza és Rába György volt. Az azóta eltelt mintegy ötven évben azonban nem csupán jelentős új irányzatok, költők, művek és fórumok jelentek meg az olasz irodalomban – köztük a neoavantgárd irányzat Sanguinetivel, Balestrinivel, Portával és Pagliaranival, a kísérletező költők, mint Villa, Spatola, Niccolai, Beltrametti vagy éppen a mitomodernista Kemény és Viviani –, hanem a korábbról ismert nagyok, például Montale, Palazzeschi, Luzi is jelentékeny művekkel gazdagították ezt a képet.
Emellett olyan nagy életművek formálódtak ugyanebben az időszakban, mint Zanzottóé, Capronié, Pasolinié, Giudicié. A mostani kötet szerkesztői ezúttal a Secondo Novecento, vagyis a 20. század második felének költészetét kívánták reprezentatív antológiában megjeleníteni, mégpedig – egy régi, jeles hagyományt felelevenítve – kétnyelvű módon, azaz a műfordítások mellett a költemények eredeti szövegét is közölve – emelte ki Sárközy Péter.
Az antológiát gazdagítja még az olasz költők fényképe, rövid életrajza, legfontosabb műveik jegyzéke, a magyar műfordítók néhány életrajzi adata, valamint a kiadványban szereplő versek forrásjegyzéke.