!ᛩᛅᛁ
Sok módja van a rongálásnak, de nem minden esetben van lehetőség feljelentést tenni.
Néhány napos a hír, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt meghekkelte az Érd határában található „rovásírásos” helységnévtáblát. Az akció célja az volt, hogy rámutassanak: ezeket a feliratokat szinte senki nem olvassa el (nem is tudja elolvasni), így kihelyezésük is felesleges. Az akció sikeresnek mondható, hiszen egy hónapnak is el kellett telnie, mire valaki észrevette a cserét.
Nem ez volt az első hasonló teszt. 2011-ben a nagykőrösi önkormányzat azért vetette el a „rovásírásos” helységnévtábla állítására vonatkozó javaslatot, mert a kihelyezését kezdeményező jobbikos képviselő sem tudta azonosítani, hogy három felirat közül melyiken szerepel Nagykörös neve.
A Rovás Alapítvány arra szólította fel az érintetteket, hogy tegyenek feljelentést rongálás miatt. Számunkra nem is ez az érdekes, hanem az a patetikus szöveg, mellyel felhívásukat bevezetik:
A rovásműveltség a magyar szellemi örökség kiemelkedő jelentőségű része, a székely-magyar rovás írásrendszer pedig a legfontosabb magyar kultúrkincs, a magyar nyelv elválaszthatatlan eleme.
A valóság ezzel szemben persze az, hogy minden írásrendszer teljesen független bármilyen nyelvtől. A legtöbb nyelvnek nincs is írásbelisége, más nyelveket többféle írásrendszerrel is írnak. Több-kevesebb sikerrel bármilyen írásrendszert bármilyen nyelvre adaptálni lehet, és teljesen új írásrendszereket is kitalálhatunk, melyeket bármilyen nyelvű szöveg írására adaptálhatunk.
A „székely-magyar rovás írásrendszer” már csak azért sem lehet a „legfontosabb magyar kultúrkincs”, mert eleve csak székely területről van hiteles és eredeti emléke. Ezek alapján úgy tűnik, hogy gyakorlati használatban sosem volt, mindig csak kuriózumként használták, ismerete egyfajta bennfentességet jelzett, mellyel dicsekedni lehetett. A „rovásműveltség” pedig azért sem lehet „a magyar szellemi örökség kiemelkedő jelentőségű része”, mert ilyesmiről nem is beszélhetünk. Mi lenne a „rovásműveltség”? „Cirillműveltség”, „dévanágariműveltség”, „hangulműveltség” talán létezik? Magukat a betűket, aki akarja, két óra alatt megtanulhatja – innentől fogva rajta múlik, hogy mennyit használja őket, mennyit gyakorol. Ez azonban lényegében nem különbözik attól, mint hogy valaki megtanulja a grúz és az örmény betűket, aztán ha akarja, magyar szövegek írására (ha partnere is akad, olvasására) használja őket. Ezt nem nevezhetjük „műveltségnek”. Műveltség olyasmi lehetne, hogy az eredeti székely írással keletkezett emlékeket olvassa és ismeri valaki. Ezek azonban olyan kevesen vannak, illetve annyira eltérnek egymástól (és még inkább a ma tanított, a táblákon is alkalmazott rendszertől), hogy a rájuk vonatkozó adatok már inkább szaktudományos ismereteknek tekinthetők, nem műveltségnek. Ráadásul e szövegek tartalma sem rejt magában semmi olyat, melynek megismerése művelődésnek lenne nevezhető. (Szemben mondjuk a gazdag latin betűs nyelvemlékkinccsel.)
Természetesen semmi baj nincs azzal, ha valaki a székely írással foglalkozik, igyekszik népszerűsíteni, székely írásos feliratokat tesz különböző helyekre attól függetlenül, hogy alig akad majd, aki el tudja olvasni. Ahogyan azzal sincs baj, hogy az eszperantisták információs táblákat helyeznek ki különböző helyekre, holott eszperantista turista nagy forgalmú helyeken is ritkán fordul meg. Az persze megkérdőjelezhető, hogy a székely írásos táblákat gyakran miért az önkormányzatok finanszírozzák, ha a lakosságnak erre nincs valós igénye – de boldogak lehetnénk, ha az önkormányzatoknál csak a tábla költsége lenne a nem közérdek céljából elköltött pénz.
Az azonban, hogy a székely írással kapcsolatban egyesek folyamatosan áltudományos nézeteket terjesztenek, a székely írás jelentőségét túldimenzionálják, nem ritkán a nemzeti felsőbbrendűségi tudat felkorbácsolására használják, a legfinomabban szólva is nemkívánatos jelenség. Ráadásul a túlpolírozott régi dicsőség fénye vakít el minket úgy, hogy nem látjuk tőle múltunk valódi értékeit és érdekességeit. Akik ebben részt vesznek, sokkal nagyobb kárt okoznak, mint azok, akik táblákkal tréfálkoznak. Igaz, ebben az ügyben nehéz lenne feljelentést tenni.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (22):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@|Emese|: www.typotex.hu/book/6130/sandor_klara_a_szekely_iras_nyomaban
@Pasinszki: „A sosemvolt hagyományok ápolása, kitalált történelem híresztelése náci jellegzetesség.” Á, sokkal szélesebb körű. www.kalligram.com/?cl=kniha&iid=885
@Pasinszki: " A sosemvolt hagyományok ápolása, kitalált történelem híresztelése náci jellegzetesség."
Minden "hagyomány" kezdődik vhol, vmikor, a "rajtkőnél" még újszülött, akkor még nem lehet hagyomány... de értem hogy a kitalált múlt a probléma.
Úgy egyébként kitalált történelmet nagyon sokan szeretnek híresztelni, nem kell a náci-kártya.
Ezek a rovásírásos táblák a sosemvolt hagyomány részei. A sosemvolt hagyományok ápolása, kitalált történelem híresztelése náci jellegzetesség.
@aphelion: " Mi az hogy székely írás? Létezik ilyen? Szerintem nem."
Szerintem meg létezik. De azért megkérdeztem a barátomat is róla...
www.google.hu/search?q=sz%C3%A9kely+%C3%...wdWYO3IOmv8we014-wBw
"Azért székely, mert korai, a tudományos használattól független emlékei csak Székelyföldről ismeretesek, és nagyon úgy tűnik, hogy eredetileg csak a székelyek használták."
innen: nepszava.hu/cikk/1024001-a-szekely-iras-nyomaban
@aphelion: nem feltétlenül kell idézgetni, elég a "székely írás" kifejezés is önmagában. Legalább oly mértékig elnagyolt fogalom mint a Róvás Alapítvány állásfoglalása. Mi az hogy székely írás? Létezik ilyen? Szerintem nem.
@sasi: Tudnál néhány példát idézni a cikkből a székely írás ostorozására?
Azért ha már megfigyelésről van szó és tudományosságról, akkor objektív megállapítást lehet azzal kapcsolatban tenni, hogy a cikk írójának a jóleső hír viszonylagos higgadt hangnemű közlése után nem egyszerűen gurult el a gyógyszere, ahogy a "székely írást" kezdte el ostorozni. Lassan a székelyeknek is szégyellni kell magukat, hogy egyáltalán náluk létezett róvásírás? Hol a higgadtság, hol az objektivitás, erről a nyelvészetileg oly tudományos cikkből és oldalról?
Ha már így a hírbe került a rovásírás, akkor meg akarom kérdezni, hogy tudnátok-e ajánlani a (székely–magyar) rovásírásról tudományos/ismeretterjesztő könyvet.
"Ahogyan azzal sincs baj, hogy az eszperantisták információs táblákat helyeznek ki különböző helyekre, holott eszperantista turista nagy forgalmú helyeken is ritkán fordul meg.": Egyébként eszperantóul tudók vannak annyian, hogy legyen ki elolvassa a kiállított táblákat. Még a legeldugottabb faluban is van ki tanulja. Az eszperantista „turisták” ritkasága valszeg azzal magyarázható, hogy nincs mindenkinek pénze és kedve turistáskodni. :-D (Én már nem is emlékszem melyik évben sikerült a Megye határain kívülre eljutnom.)
@VG: "Ráadásul e szövegek tartalma sem rejt magában semmi olyat, melynek megismerése művelődésnek lenne nevezhető."
Az alig ismert (és alig használt, és a múltból fennmaradt rovott-írott anyagok tekintetében igencsak szegényes, jelkészletében standardizált) rovásírás létjogosultságát mennyiben támasztja alá a még kevésbé ismert hieroglif írás(változata?), ami ráadásul nem is lett "szabályozva"/szabványosítva..?
" Az effajta imaszövegekből alakultak ki a magyar népdalkincs legkorábbi emlékei (azóta persze más szöveggel éneklik)."
És aminél még a "más szövegű" ima-eredetije sincs meg ott ez mennyire biztos?
Egyes (szimmetrikus...) népművészeti díszítőelemek is vszeg rovás-jelekből alakultak ki. Kb olyan régen hogy a keletkezéskori nyelvjárás ismerete nélkül a "kiolvasás" szinte lehetetlen mivel (rovásírás szempontjából) "analfabéta" másolók generációin keresztül érte el a jelent, miközben az élő nyelv változott. És ezt a változást "visszafejteni" pont azok a nyelvészek lennének a leginkább képesek akik a "gonoszellenség" mert habsburgfinnugor...stb... :)
A cikkben sok magyar- és tudományellenes butaság van. Helyszűke miatt mindegyikkel nem lehet vitába szállni, azonban egy "gyöngyszemet" meg kell válaszolni. Ezt írja a cikkíró: "Ráadásul e szövegek tartalma sem rejt magában semmi olyat, melynek megismerése művelődésnek lenne nevezhető." Ha mondjuk Csaba királyfi történetét szeretné olvasni a cikkíró és nem találja sehol sem rovásbetűkkel leírva, akkor megértem a csalódottságát. Annak azonban a hibás célkitűzése az oka és nem az írásunk. Nem valami elképzelt, de talán soha nem létezett szöveg után kell ácsingózni, hanem azt kell megérteni és elolvasni, ami létezik s az orrunk előtt hever feldolgozatlanul, elolvasatlanul. Itt van például a Karcagi csatkarika szövege. Sándor Klára (akinek a nézeteit ezen a fórumon szeretik népszerűsíteni) például valami olyasmit mondott róla, hogy a jelek szimmetrikus és ismétlődő volta miatt ez nem írás, hanem díszítés. Ezzel aztán ki is tagadtatott ez a nagyszerű írásemlékünk a székely írás köréből. Pedig egy ősvallási ima jól elolvasható szövege került elő Karcagon. Az effajta imaszövegekből alakultak ki a magyar népdalkincs legkorábbi emlékei (azóta persze más szöveggel éneklik). S ugye, hogy ennek így már lehet valami köze a művelődéshez? Annyi csak, amit hozzá kell tenni ehhez, hogy a karcagi írásemlék szójelekkel van megírva. Ha az akadémikus "tudomány" professzorai nem tagadnák ok nélkül a szójeleink létét (pedig arra Németh Gyula már közölt egy forrást is), akkor bizony a művelődésünkről való ismereteink tárháza bővülne. Bővebben: mek.oszk.hu/16100/16147/16147.pdf
@Sultanus Constantinus: "Nyelvművelőék nyilván úgy értik ezt, hogy magyar(ul beszélő) emberek voltak, akik ezt az írást kifejlesztették."
Hát ha igen akkor ők magyarul is beszélő emberek lehettek, mert a másik általuk beszélt nyelvben lehetett lényeges a kétféle "K".
@El Vaquero: 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről 12.§ (3): "A közút területén, a közút felett és mellett tilos elhelyezni olyan jelet, jelzést, egyéb tárgyat és berendezést, amely a közúti jelzésekkel - azok alakjával, színével - összetéveszthető, a láthatóságot akadályozza, alkalmas arra, hogy a közlekedők figyelmét elterelje, vagy a közlekedés biztonságát egyéb módon veszélyezteti"
A rovásos helységnév-táblák tájékoztató táblának minősülnek, és nem lehetnek összetéveszthetők a KRESZ-táblákkal. Az más kérdés, hogy hány elemű azon emberek halmaza, akik kizárólag/elsősorban/legszívesebben rovásírásból tájékozódnak (hint: 0).
Amúgy, ha belegondolunk, a patetikus szó "szánalmas" értelemben történő használata nem olyan nagy truváj, lásd az erdélyi magyarban az enervált szót.