Télbúcsúztató Udmurtiában
Palacsinta a hét minden napján? Úgy tűnik, nem csak gyerekek számára lehet vonzó ez az opció: a nagyböjt kezdete előtti héten udmurt nyelvrokonainknak is palacsintát illett enniük hétfőtől vasárnapig. Hogy mindez ne legyen olyan egysíkú, megbolondították egy kis szalmabábu-égetéssel, szánkázással, csizmadobálással – és még a hegy szellemét is sikerült előcsalogatniuk.
Az ünnep elnevezése onnan ered, hogy a nagyböjt előtt sok vajas ételt fogyasztottak. Az orosz maszlenyica is a масло [maszlo] ’vaj’ szóból származik.
A palacsintafogyasztás szokása megvan az oroszoknál is, erre utalnak az ünnep olyan elnevezései, mint a Блинница [blinnyica], Блинщина [blinysina], Блинная неделя [blinnaja nyegyelja] ’palacsintás hét’ (блин ’palacsinta’)
Bár nyelvrokonainknál általában tovább tart és zordabb is a tél, mint mifelénk, a múlt héten azért – többek között – az udmurtok is búcsút intettek az év leghidegebb évszakának. A nagyböjt kezdete előtti utolsó hét ugyanis Oroszország-szerte az „ortodox farsang”, az ún. maszlenyica, udmurtul vöj dür ’vajidő’ vagy vöj keljan ’vajküldés’ jegyében zajlik.
A hét minden napján visszatérő motívum a palacsintaevés (meghatározott rend szerint minden nap valamelyik rokonnal kell együtt palacsintázni). Ha azonban nincs egy teljes hetünk a maszlenyica tanulmányozására, mégis szeretnénk némi képet kapni az eseményről, a falusi turizmus jegyében befizethetünk egy néhány órás „gyorsvöjdürre”, amely során hús-vér falusi udmurt néniktől leshetjük el a farsangolás, télűzés udmurtosabbik verziójának minden csínját-bínját.
Az udmurt „vöj dür package” bizonyos pontokon emlékeztethet bennünket az udmurt télapólátogatásra, ám itt a télapónál tapasztaltaknál összességében autentikusabb és udmurtosabb programkavalkádban részesülhetünk, a mókamesterek pedig – nem utolsósorban – ezen a túrán nem restellnek udmurtul beszélni.
(Forrás: aszterik)
A program Picsi Purga járásközpontban indul a helyi, udmurt mitologikus figurákat mintázó faszobrok megtekintésével. A szoborparkot egyelőre népviselet nélküli, ám az orosz mellett udmurtul is kiválóan beszélő hölgyek mutatják be, akik a látogatás végén kis szalagok fára kötözésére sarkallják a résztvevőket (kötözés közben kívánni kell valamit).
(Forrás: Kutnyánszky Áron)
Férfiaknak, fiúknak magas, sudár fára, hölgyeknek, lányoknak zömökebb, kompaktabb fára illik kötni a szalagot. Ennyiből már gyanússá válhat számunkra, hogy a keresztény nagyböjthöz kapcsolódó vöj dür, illetve maszlenyica szokása pogány eredetű elemeket is tartalmaz. A java azonban csak ezután következik: egy közeli alkotóházban ugyanis parányi szalmabábukat készíttetnek a gyanútlan turistákkal, majd szalmabábustul buszba ültetik a népeket, hogy a szomszédos Bigra faluban folytassák a falusi vigasságot.
(Forrás: Forrás: Kutnyánszky Áron)
Télűzés mesterfokon
Bigrában már udmurt népviseletbe öltözött, nemezcsizmás, daloló, izgő-mozgó udmurt nénik fogadják a busznyi turistát, hogy aztán jó két órán keresztül a legkülönfélébb népi játékokkal szórakoztassák őket a kemény mínuszokban. A vendég nem lehet rest, vízhordórúdból készített csengettyűs kapuzat alatt kell átbújnia, fellógatott nemezcsizmákat kell hógolyóval hajigálnia (közben kívánnia kell valamit, és ha eltalálja a megcélzott csizmát, teljesülni fog a kívánsága); fűrészelve, vizet hordva, nyírháncsbocskor fölött ugrálva, fatuskót vagy éppen a párját felöklelve kell vetélkednie, viaskodnia. Táncolnia, szaladgálnia kell a nénikkel; újabb szalagot kell a mintegy kéttucat, madárijesztőre emlékeztető szalmabábu közül a legszimpatikusabbra felkötnie (közben alighanem kívánnia is kell valamit).
Amikor az asszonyok megelégelik a forgatagot, egyikük „Gurezs kuzsó!” (szó szerint ’hegygazda’) kiáltást hallatva a közeli dombtetőre irányítja a figyelmet, ahol meg is jelenik Gurezs kuzsó, az udmurt mitologikus „hegyszellem”, aki aztán a részt vevők orcáját szénnel, rúzzsal jól összekenve egy kis csúszkálásra buzdítja a népet. Összekötözött szájú zsákokon szánkázhat le a domboldalról a bevállalós turista, a sík terep szerelmesei pedig lovas szánon utazhatnak néhány kört a faluban.
(Forrás: Forrás: Kutnyánszky Áron)
A délután fő attrakciója azonban csak ezután következik: a nénék a vendégekkel karöltve kört formáznak a mező közepére állított szalmabábu köré, meggyújtják a szalmabábut, és énekelve, a tűzhöz hol közeledve, hol tőle távolodva körbejárják azt. Most kerülhetnek elő az alkotóházban eszkábált szalmabábuk, hogy aztán a tűzön leljék gyors halálukat. A szalmabábuval együtt szimbolikusan minden rossz tulajdonságunkat, a tél összes nyűgét is a tűzbe hajíthatjuk.
Ezután kerül csak sor a szomszédos házban a nénik által készített palacsinták bekebelezésére. A kerek, meleg palacsinta a napot szimbolizálja és ily módon a tavasz közeledtét jelképezi – de azért a biztonság kedvéért néhány kupica udmurt házipálinkával is kedveskednek az asszonyok az átfázott népeknek.
Maszlenyica a templomban és a tereken
A maszlenyica nemcsak saját bűneink, rosszaságaink elűzésének, hanem a másoknak való megbocsátásnak is az időszaka: ezen a héten ildomos lélekben vagy akár kimondott szavakkal is megbocsátani azoknak, akikre haragszunk – ezt legkésőbb vasárnap, az ünnepkör végét jelző bűnbánati-megbocsátó istentiszteleten is meg lehet tenni.
A maszlenyica ünneplésének természetesen nemcsak falun, hanem a járásközpontokban és a városokban is megadják a módját: Picsi Purgában például többek között szalmabábu-szépségversenyt és koncerteket rendeztek a település főterén. Izsevszkben a maszlenyicához kapcsolódó szombati ünnepséget kimerítő, udmurt népdalkoncertet, oroszos táncparádét és Hópelyhecske, Napocska és Tavasztündér mesterkélt színpadi játékát is megcsillogtató produkció indította a város főterén; majd az itt is elmaradhatatlan népi játékok után az Oroszországban hagyományos póznamászó verseny tüzelte fel a kedélyeket. A versenyt egy félmeztelen fiatalember nyerte, méltó jutalma – a palacsintasütés jegyében – az olajos pózna tetejéről lehalászott serpenyő volt.
(Forrás: Kutnyánszky Áron)
A fő műsorszám persze Izsevszkben is a szalmabábu-égetés volt, és természetesen a palacsintaevés sem maradt el: a tér hátuljában felhúzott bódékban ki-ki kedvére vásárolhatott magának palacsintát, pirogot vagy akár saslikot, hogy jól felkészülhessen a közelgő nagyböjtre – vagy csak mert palacsintából sosem elég
A palatizáltságot illetően Önnek teljesen igaza van, azonban úgy vélem, hogy azon a helyen egy nem teljesen a magyar ny-nek megfelelő hang van. Mint ahogy a magyar s-nek sem felel meg a "blinysina" s-se.
Furcsa dolog ez, hiszen ebben, a magyar olvasó számára átírt formában, egyik mássalhangzó jelölés sem tükrözi a valós kiejtést. De hát erről ugyebár már olvashattunk a Nyesten...
@siposdr: Mivel az [n]-t egy [š’] követi, palatalizálódik...
Nem akarok kekeckedni, de a Блинщина kiejtése nem blinysina, hanem blinsina.