Beszél-e udmurtul az udmurt télapó?
Lehet-e röpke négy óra alatt múzeumot látogatni, vetélkedni, diszkózni, interaktív színielőadást nézni, fényképezkedni, szánkózni, lovagolni, motoros szánozni, kézműveskedni és uzsonnázni? Hát persze hogy lehet! Nem is akárkinél, magánál az udmurt télapónál.
A finnugoroknak eredetileg nem sok közük volna a télapózás, mikulásozás szokásához, de minthogy nyelvrokonaink általában hideg északi területeken élnek, hagyományteremtés vagy a turizmus fellendítése végett nem rossz ötlet a látogatókat színes programokkal szórakoztató „finnugor télapókat” létesíteni. Néhány éve az udmurtok is saját télapóval büszkélkedhetnek: Tol Babaj (szó szerint ’télapó’) stílszerűen az „udmurt Svájcként” emlegetett Sarkani járásban, Udmurtia legdimbes-dombosabb, turisztikailag egyik legvonzóbb vidékén lakik, és egész télen át fogadja vendégeit (bár Oroszországban a télapó igazi szezonja az újévhez és a január 7-ei ortodox karácsonyhoz köthető). Minderről persze már korábban beszámoltunk, de bizonyára azóta is furdalja az olvasók oldalát a kíváncsiság, hogy ugyan hogyan is zajlik pontosan egy látogatás Tol Babajnál, kikkel dolgozik együtt az öreg, és milyen nyelven beszél a gyerekekkel.
(Forrás: aszterik)
Tol Babaj különféle turisztikai programcsomagokkal csalogatja falujába az érdeklődőket. Legkomplettebb „package”-e – amelyet ki is próbáltunk – hosszú órákra biztosít változatos szórakozást, ami nem is a saját falujában, Tyitovóban, hanem a járásközpontban, Sarkan városában, a helyi múzeum megtekintésével indul. A túra felütése tehát udmurtos, a télapózáshoz viszont kevéssé kapcsolódik: a múzeumban az udmurtok hagyományos tárgyi kultúráját bemutató állandó néprajzi kiállítás mellett jelenleg az Alangaszar árnyéka című udmurt film készítésének körülményeiről, illetve Grigorij Verescsagin udmurt néprajztudós-költőről látható időszaki kiállítás.
Télapó falujában
Sarkantól mintegy negyedórányi buszozás után érkezik meg a látogató Tyitovóba. Télapó háza könnyen felismerhető: az udmurtul tudók számára a ház ajtaja feletti udmurt felirat – „Télapó háza” – egyértelmű eligazítást nyújt; amúgy meg a kapuzat előtt álló lila sipkás-kabátos nénékről is lehet sejteni, hogy bizonyára az öreg segítői. A nénik nem engedik be egykönnyen az embert a házba: udmurt és orosz nyelvű köszöntéseik után különféle próbatételeket kell kiállni, nemzetközi és udmurt népi játékokat játszani: kendőből emelt kapu alatt átbújni, kakasként viaskodni, hosszú madzagon pörgetett háncsbocskort átugrálni. Aki mindezen túlesett, apró farönkökön lavírozva betipeghet télapó házába.
(Forrás: aszterik)
Tol Babaj látványáért viszont továbbra is keményen meg kell dolgozni. Egy udmurt népi inges-öves, piros csizmás, mikrofonos fiatalember (Csizmás Kandúr?) bevezeti a vendégeket egy diszkófényekben villódzó, esztrádzenétől dübörgő, csillogó-villogóra díszített, pódiumos terembe, ahol egy kissé teátrálisra sikeredett darabot kell megnézni orosz nyelven: a gonosz, udmurt ruhás boszorkány az ármánykodó légyölő galócával szövetkezve elkábítja az ártatlan Lümü nült (aki minden bizonnyal az orosz Sznyegurocska, azaz Hópelyhecske udmurtosított megfelelője, neve udmurtul ’hóleány’-t jelent), majd együttesen elrabolják az ajándékokat, amelyeket télapó a jó gyerekeknek szánt. Végül hál’ Istennek minden jóra fordul, a lila kabátos Tol Babaj a turisztikai package résztvevőinek segítségével visszaszerzi az ajándékokat, Lümü nül életre kel, a gonoszok megjavulnak, télapó pedig átadja vendégeinek az ajándékokat, egy-egy Tol Babajos hűtőmágnest. A mókának ezzel azonban közel sincs vége, különféle ugrálós és futkosós körjátékokban kell még részt venni, a játék során hoppon maradtaknak produkálniuk kell magukat, énekelni, táncolni kell. A látogatás télapó botjának megérintésével zárul (közben kívánni kell valamit), és nagy közös fényképezkedés koronázza meg.
(Forrás: aszterik)
Az élménycsomag további, a testet és a fantáziát is megmozgató programpontjaiból Tol Babaj és segítői már kimaradnak. Először a télapó házához közeli kis buckára kell felmászni, hogy a látogató a sarkani tájban gyönyörködve gumifánkokkal újra és újra leszánkázhasson a domboldalon, majd – némi különdíj fizetése ellenében – lovagolni és motorosszánozni nyílik lehetőség, végül egy-egy udmurt család házában kiscsoportos kézműves-foglalkozásokon lehet részt venni. Az utóbbin – előre előkészített alapanyagokból – ki-ki egy-egy lovas faliképet készíthet magának. A foglalkozás vezetője elárulja, hogy a ló a családi béke és boldogság jelképe, arra viszont nem derül fény, hogy a ló mint motívum egyébként mennyire része az udmurt díszítőművészetnek. A programcsomag Tol Babaj házában zárul perepecsezéssel, teázással, udmurt és orosz kézműves termékek vásárlási lehetőségével.
Télapó és munkatársai – legalábbis a mi vizitünk során – néhány elejtett udmurt mondaton kívül jobbára orosz nyelven beszéltek, bár ez talán azzal a kézenfekvő indokkal magyarázható, hogy látogatócsoportunk zömét oroszok alkották, udmurtok pedig egyáltalán nem voltak közöttünk. Tol Babaj mindenesetre beszél udmurtul is, leteszteltük; reméljük, hogy az udmurt csoportokat nem restelli az anyanyelvükön megszólítani.
Az udmurt télapó programajánlata tehát mondhatni „nyomokban udmurt elemeket tartalmaz”, viszont – ha már hagyományteremtésről van szó – nem teljesen világos, hogy mi teszi kifejezetten „udmurttá”, udmurtossá a Tol Babaj-jelenséget más népek télapóival szemben. Turisztikai vonzereje viszont kétségkívül nagy, már idén is több ezren keresték fel az apót.