0:05
Főoldal | Rénhírek
Elnemzetietlenedés

Beszél-e udmurtul az udmurt télapó?

Lehet-e röpke négy óra alatt múzeumot látogatni, vetélkedni, diszkózni, interaktív színielőadást nézni, fényképezkedni, szánkózni, lovagolni, motoros szánozni, kézműveskedni és uzsonnázni? Hát persze hogy lehet! Nem is akárkinél, magánál az udmurt télapónál.

aszterik | 2012. január 1.

A finnugoroknak eredetileg nem sok közük volna a télapózás, mikulásozás szokásához, de minthogy nyelvrokonaink általában hideg északi területeken élnek, hagyományteremtés vagy a turizmus fellendítése végett nem rossz ötlet a látogatókat színes programokkal szórakoztató „finnugor télapókat” létesíteni. Néhány éve az udmurtok is saját télapóval büszkélkedhetnek: Tol Babaj (szó szerint ’télapó’) stílszerűen az „udmurt Svájcként” emlegetett Sarkani járásban, Udmurtia legdimbes-dombosabb, turisztikailag egyik legvonzóbb vidékén lakik, és egész télen át fogadja vendégeit (bár Oroszországban a télapó igazi szezonja az újévhez és a január 7-ei ortodox karácsonyhoz köthető). Minderről persze már korábban beszámoltunk, de bizonyára azóta is furdalja az olvasók oldalát a kíváncsiság, hogy ugyan hogyan is zajlik pontosan egy látogatás Tol Babajnál, kikkel dolgozik együtt az öreg, és milyen nyelven beszél a gyerekekkel.

Sarkan, „az udmurt Svájc”
Sarkan, „az udmurt Svájc”
(Forrás: aszterik)

Tol Babaj különféle turisztikai programcsomagokkal csalogatja falujába az érdeklődőket. Legkomplettebb „package”-e – amelyet ki is próbáltunk – hosszú órákra biztosít változatos szórakozást, ami nem is a saját falujában, Tyitovóban, hanem a járásközpontban, Sarkan városában, a helyi múzeum megtekintésével indul. A túra felütése tehát udmurtos, a télapózáshoz viszont kevéssé kapcsolódik: a múzeumban az udmurtok hagyományos tárgyi kultúráját bemutató állandó néprajzi kiállítás mellett jelenleg az Alangaszar árnyéka című udmurt film készítésének körülményeiről, illetve Grigorij Verescsagin udmurt néprajztudós-költőről látható időszaki kiállítás.

Télapó falujában

Sarkantól mintegy negyedórányi buszozás után érkezik meg a látogató Tyitovóba. Télapó háza könnyen felismerhető: az udmurtul tudók számára a ház ajtaja feletti udmurt felirat – „Télapó háza” – egyértelmű eligazítást nyújt; amúgy meg a kapuzat előtt álló lila sipkás-kabátos nénékről is lehet sejteni, hogy bizonyára az öreg segítői. A nénik nem engedik be egykönnyen az embert a házba: udmurt és orosz nyelvű köszöntéseik után különféle próbatételeket kell kiállni, nemzetközi és udmurt népi játékokat játszani: kendőből emelt kapu alatt átbújni, kakasként viaskodni, hosszú madzagon pörgetett háncsbocskort átugrálni. Aki mindezen túlesett, apró farönkökön lavírozva betipeghet télapó házába.

Tol Babaj előhírnökei
Tol Babaj előhírnökei
(Forrás: aszterik)

Tol Babaj látványáért viszont továbbra is keményen meg kell dolgozni. Egy udmurt népi inges-öves, piros csizmás, mikrofonos fiatalember (Csizmás Kandúr?) bevezeti a vendégeket egy diszkófényekben villódzó, esztrádzenétől dübörgő, csillogó-villogóra díszített, pódiumos terembe, ahol egy kissé teátrálisra sikeredett darabot kell megnézni orosz nyelven: a gonosz, udmurt ruhás boszorkány az ármánykodó légyölő galócával szövetkezve elkábítja az ártatlan Lümü nült (aki minden bizonnyal az orosz Sznyegurocska, azaz Hópelyhecske udmurtosított megfelelője, neve udmurtul ’hóleány’-t jelent), majd együttesen elrabolják az ajándékokat, amelyeket télapó a jó gyerekeknek szánt. Végül hál’ Istennek minden jóra fordul, a lila kabátos Tol Babaj a turisztikai package résztvevőinek segítségével visszaszerzi az ajándékokat, Lümü nül életre kel, a gonoszok megjavulnak, télapó pedig átadja vendégeinek az ajándékokat, egy-egy Tol Babajos hűtőmágnest. A mókának ezzel azonban közel sincs vége, különféle ugrálós és futkosós körjátékokban kell még részt venni, a játék során hoppon maradtaknak produkálniuk kell magukat, énekelni, táncolni kell. A látogatás télapó botjának megérintésével zárul (közben kívánni kell valamit), és nagy közös fényképezkedés koronázza meg.

Tol Babaj és kollégái a pódiumon
Tol Babaj és kollégái a pódiumon
(Forrás: aszterik)

Az élménycsomag további, a testet és a fantáziát is megmozgató programpontjaiból Tol Babaj és segítői már kimaradnak. Először a télapó házához közeli kis buckára kell felmászni, hogy a látogató a sarkani tájban gyönyörködve gumifánkokkal újra és újra leszánkázhasson a domboldalon, majd – némi különdíj fizetése ellenében – lovagolni és motorosszánozni nyílik lehetőség, végül egy-egy udmurt család házában kiscsoportos kézműves-foglalkozásokon lehet részt venni. Az utóbbin – előre előkészített alapanyagokból – ki-ki egy-egy lovas faliképet készíthet magának. A foglalkozás vezetője elárulja, hogy a ló a családi béke és boldogság jelképe, arra viszont nem derül fény, hogy a ló mint motívum egyébként mennyire része az udmurt díszítőművészetnek. A programcsomag Tol Babaj házában zárul perepecsezéssel, teázással, udmurt és orosz kézműves termékek vásárlási lehetőségével.

Télapó és munkatársai – legalábbis a mi vizitünk során – néhány elejtett udmurt mondaton kívül jobbára orosz nyelven beszéltek, bár ez talán azzal a kézenfekvő indokkal magyarázható, hogy látogatócsoportunk zömét oroszok alkották, udmurtok pedig egyáltalán nem voltak közöttünk. Tol Babaj mindenesetre beszél udmurtul is, leteszteltük; reméljük, hogy az udmurt csoportokat nem restelli az anyanyelvükön megszólítani.

Az udmurt télapó programajánlata tehát mondhatni „nyomokban udmurt elemeket tartalmaz”, viszont – ha már hagyományteremtésről van szó – nem teljesen világos, hogy mi teszi kifejezetten „udmurttá”, udmurtossá a Tol Babaj-jelenséget más népek télapóival szemben. Turisztikai vonzereje viszont kétségkívül nagy, már idén is több ezren keresték fel az apót.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!