Szélsőjobbos olvasókra vadászik a Népszabi?
A Népszabadság cikkírója megállapítja, hogy a szélsőjobb körül gyülekezik egy bizonyos ízlésű réteg, s olyan cikket kerít megállapítása köré, mely pont ezen körök ízlését szolgálja. Érdekes piaci-ideológiai kísérlet tanúi lehetünk.
2010. január 19-én cikket közölt a Népszabadság Finnugor elmélet: Halzsírszagú rokonság? címmel, Újra és újra fellobban a finnugor elmélet iránti ellenszenv alcímmel Papp Sándor Zsigmond tollából. A cikk bevezetője szerint darázsfészekbe nyúlnak: úgy tűnik azonban, inkább csak darázsfészekben kotorásznak.
A cikk először Szőcs Géza nyári kijelentéseit idézi fel: említi, hogy a kulturális államtitkár által meghirdetett „program keretében [...]genetikai vizsgálatokkal kutatnák a magyarság eredetét, így „tesztelve” a finnugor elméletet”. Azt a nem elhanyagolható tényt azonban, hogy a nyelvrokonságot semmiféle genetikai kutatással nem lehet „tesztelni” még idézőjelesen sem, itt nem említi. A cikk egy későbbi részében ugyan azt olvashatjuk, hogy a „DNS-vizsgálatok pedig nem alkalmasak arra, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák a kérdést”, ám ez a megfogalmazás is éppen a lényeget takarja, hiszen nemhogy „egyszer s mindenkorra” nem tisztázhatják a genetikai kutatások a nyelvrokonság kérdését, hanem egy másodpercre és egy hajszálnyit sem befolyásolhatják. A zavart csak növeli, hogy ezek után a következő áll: „Talán csak Raskó István genetikus vizsgálódásai vezethetnek eredményre, aki a honfoglaló magyarok csontjaiból nyer ki DNS-mintákat. Ezeket kellene összevetni a korabeli népek maradványaival, csakhogy az ilyen leletek nagyon ritkák, és a művelet roppant költséges.” Ezzel az újságíró azt a benyomást kelti, hogy ezeknek a kutatásoknak akár elméletben lehet befolyásuk a nyelvrokonság kérdésére: ez pedig az olvasó megtévesztése.
A szerző két nyelvészt, Honti Lászlót és Fodor Istvánt is felkereste, és arról kérdezgette őket, hogy milyen okai lehetnek a finnugorsággal szembeni ellenérzéseknek. Csakhogy ez egyik kutatónak sem szakterülete, legfeljebb benyomásaik lehetnek: arról azonban, amiről valóban szakértőként nyilatkozhattak volna, azaz hogy miért is tartjuk a magyart finnugor (pontosabban uráli) nyelvnek, a Népszabadság nem ír.
Ezzel szemben a cikk említ egy, a Népszabadság szerkesztőségébe érkezett levelet, mely szerint Kijevben 9000, rovásírással teleírt pergamenpapírt (!!! – a pergamen bőr, nem papír) találtak. Állítólag a felfedező régész meg is küldte a leletet a Magyar Tudományos Akadémiának, ám azok eltűntek, a tudóst pedig Szibériába száműzték. A cikk hallgat arról, hogy az ilyen történeteknek se szeri, se száma, és hogy már ez a zanzásított változat is egy halom gyanús elemet tartalmaz: értékes leleteket nem szoktak csak úgy küldözgetni, a rovásírásos emlékek tipikusan nem pergamenen vagy papíron szoktak előfordulni stb.
A cikk végén Czakó Gábor író szólal meg. Állításai olyanok, melyek nemhogy nem állják meg a helyüket, de tudományos szemszögből nem is értelmezhetőek: „az elmélet nem foglalkozik a magyar nyelv eredeti természetével, vagy ha igen, akkor nem megfelelően”, „nem magyarázza meg kimerítően a magyar nyelv belső szerkezetét”, „a némiképp eltorzult finnugor elmélet [...] nem egyezik [a tanulók] ösztönös nyelvérzékével” stb. Czakó szerint a négyévente (valójában ötévente) megrendezett finnugor kongresszusok „belterjes”-ek, illetve „Hunfalvy Bach-huszárként tevékenykedett”. A cikkíró azonban véletlenül sem teszi hozzá, hogy a kifogások tudománytalanok, sem azt nem jegyzi meg, hogy szakmai rendezvényeken a szakemberek nem laikusok kósza ötleteivel szoktak foglalkozni, és azt a tényt sem közli, hogy Hunfalvy nemhogy Bach-huszár nem volt, de 1849-ben a debreceni országgyűlés jegyzőjeként dolgozott Magyarországért. A kérdésben tájékozatlan olvasó számára tehát a cikk azt sugallja, hogy a finnugor nyelvrokonság körül mégis bűzlik valami...
Papp Sándor Zsigmond szerint „a szélsőjobb tereli egy akolba a minél dicsőségesebb múlt után »kutatókat«” – úgy tűnik, a Népszabadság most megirigyelte ezt a nyájat, és saját karámjába kívánja terelni.
@Fejes László (nyest.hu):
Czakó nem ezt sérelmezi, hanem azt a felfogást: a komoly kutatók megmondják mindenhol, hogy ki a „laikus” meg „délibábos” és ki a „komoly kutató”. Ezzel valameddig nincs is baj, mert a magyar írók és költők alkotásait úgyis többen olvassák, mint a komoly szaklapok műveit. Sajnos az iskolában a komoly kutatók művies megállapításai (nyelvről-nyelvtörténetről-nyelvhasználatról-nyelvtanról) erős befolyással bírnak, ezeket verik belénk, gondoljunk csak a bemagolandó műelemzésre, ami egy életre képes megutáltatni az olvasást.
Szerencsére lassan, de biztosan van már változás, ezért is tetszik a Nyest, hogy nem a vaskalapos-odamondós felfogást tükrözi. :)
@elhe taifin: Nézze meg a teljes előadást! A 20-23 perc közötti időben T.GY. kifejti, hogy ő nem vallja a 345 év eltolódást, mindössze csak 38 évet tart indokoltnak ebből. A középkorban a különböző naptári időszámítások összehangolása következtében keletkezett "időeltolódás".Ezt a hiányzó űrt töltötték fel fiktív eseményekkel akkoriban, majd mikor a ma is használt naptárunk véglegesült az időeltolódás is" megszűnt", de ettől függetlenül a betoldott események a kronológiákban benne maradtak.
" Ebből pedig nem feltétlenül következik az, hogy effektív évtöbblettel kellene számolnunk időszalagunkon! Szélsőséges esetben akár effektív évtöbblet keletkezése nélkül is meg lehet lovagolni az eltérő időszámítási rendszerek közötti különbségeket!
Például minden különösebb probléma nélkül megtehetné valaki, hogy történelemben járatlan emberekkel elhiteti, hogy az I. Világháború vége és a II. Világháború kezdete között valójában nem húsz év, hanem harminc év telt el. De vajon becsempészett-e ezzel a művelettel fiktív éveket az időszalagra? Nos, ha érintetlenül hagyja az éppen aktuális dátumot, akkor nem! Persze ehhez az is szükséges, hogy a hidegháború éveit egy kissé rövidebbre szabja, s talán még az I. Világháborút megelőző boldog békeévekből is elcsippenthet egy keveset! Ehhez még az sem szükséges, hogy lényeges eseményeket kihagyjon a történelemkönyvek lapjairól, az is bőven elegendő, ha a lassú, vontatott eseményeket egy kissé gyorsabbá, pörgősebbé teszi! Attól tehát, hogy összetartozó eseményeket időben szétválasztottak egymástól, még nem feltétlenül csempésztek tényleges évtöbbletet az időszámításunkba!" (Tóth Gyula):
www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/a-kitalalt-kozepkor/4140
@feri:
Köszönöm, elolvastam. De a Távol-keleti időszámítással kapcsolatban semmit sem ír. Szóval utána lehet számolni, hogy valóban kamu-e az a 345 év vagy sem. Ugye erre a "kitalált" időszakra esik Kínában a Tang-dinasztia, rengeteg írott emlékkel stb, ott van a talaszi csata, ott van Tibet stb.
Ezt kéne először megmagyarázni.
@elhe taifin: rekreator.hu/kovacs-jozsef-a-kitalalt-kozepkor-magyar-vonatkozasai/
@elhe taifin:
Ami az időszámítást illeti, mi a helyzet pl a Távol-Kelettel? Ott is volt (van) időszámítás, amit szépen vissza lehet követni, arról nem is beszélve, hogy régészeti leletek és írott emlékek is vannak.
A videó második része is tanulságos, szépen keveri a nép történetét a nyelv eredetével...
aztán az a gyütt/gyött = gót, jütland fejtegetés is "érdekes", de azért nem ártott volna utánaolvasni pl a gótok önelnevezésének és annak etimológiájának.
Biztos jóindulatú a srác, de elég felületes.
@feri:
Belenéztem a videóba, aminek elején bizony Tóth Gyula is kijelenti, hogy amatőr és nem történész.
Mindegy. A krónikákhoz nem sokat értek, de amikor elkezdi a magyarokat ,magyarábokat meg Maghrebet emlegetni, felkaptam a fejem.
Ha Gyula kinyitott volna egy arab szótárt, ezt látta volna:
غرب (ġarb): nyugat
ebből képezve : مغرب (maġrib): nyugat, napnyugta； kora esti ima.
És ebből jön a المغرب szó, ami a nyugati arab világot jelöli. (és nem a magyar áb szóból).
www.magyarvagyok.com/index.php?page=videos&sub=search&q=t%C3%B3th+gy
Tóth Gyula előadását ajánlom. Ő a Krónikáink adatolásának hitelességét bizonyítva egyszer s mindenkorra helyre teszi a származásunk kérdését.
@Pesta:
Számomra nem világos, mit kellene újravizsgálni. A tudomány folyamatosan újravizsgálja magát, újra és újra feldolgozza saját történetét, és ezek során újra- és újravizsgálja a korábbi műveket, nem egy ilyen kötetet mi is ismertettünk, l.
renhirek.blogspot.com/2008/12/hiedelem-s-hit-1.html
renhirek.blogspot.com/2010/06/mikortol-halszagu-rokonsag.html
renhirek.blogspot.com/2010/06/jo-es-rossz-harca.html
renhirek.blogspot.com/2010/06/mit-is-jelent-rokonsag.html
renhirek.blogspot.com/2009/01/komorczy-gza-sumer-s-magyar.html
renhirek.blogspot.com/2009/06/rona-tas-andras-nyelvrokonsag.html
Czakónak azonban nem ez a baja, hanem az, hogy laikusok hol naiv, hol egészen eszement ötleteivel nem foglalkoznak komoly kutatók. De még ha azt az elvárását fogalmazná meg, hogy a szakembereknek legalább azt el kellene magyarázniuk, hogy ezek miért nem tarthatóak, az is hagyján lenne. (Bár én ezzel sem értenék egyet.) Csakhogy ezek színtere semmiképpen nem lehetne egy tudományos konferencia.
Sajnos azt is el kell ismernem, hogy a riportalanyok szájába sem mindig azt adják, amit valójában mondanak...
@Kőrös László: Lehetőleg őrizzük meg a komoly párbeszéd lehetőségét.
Abcúg Sajnovics, a magyar a szumírból, az meg a Szíriuszból jön.
„Czakó szerint a négyévente (valójában ötévente) megrendezett finnugor kongresszusok „belterjes”-ek”
„szakmai rendezvényeken a szakemberek nem laikusok kósza ötleteivel szoktak foglalkozni”
Nem Czakó védelmében írom, nincs szüksége rá, de épp ezt érti a belterjesen. Nem kell ahhoz kőművesnek lenni, hogy meglássuk a ház falában a derékszöget. Nem „kósza ötletekről” ír ugyanis, hanem azt veti fel, hogy újra kéne vizsgálni a finnugor elmélet születése előtti nyelvtudományi műveket - mint ahogy a régészet is újra és újra megvizsgál és elemez egy-egy régi leletet, hogy új eredményekre és következtetésekre jusson.
Egyébként meg erős fenntartásokkal kell fogadni mindent, amit ez a magát hírlapnak nevező fikciógyűjtemény tálal, mert közel sem biztos, hogy tényleg megszólaltatták a riportalanyokat.