A Finnugor Népek
VI. Világkongresszusa:
IT és média szekció
Értesülhet-e a látogató olyan újdonságról a finnugor népek informatikában és médiában elfoglalt helyzetéről egy kongresszuson, melyre korábban még nem bukkant rá az informatikában és a médiában? Bár a szekció címe széles értelmezési lehetőségeket rejt magában, a technika dinamikus fejlődésének köszönhetően pozitív válasszal távoztunk a rendezvényről.
A Finnugor Népek Világkongresszusának Információtechnológia és média címet viselő szekciója Vlagyimir Kokko elnök szavai szerint azokra a kérdésekre kereste a választ, milyen módon mutatják be a hírközlési és online kommunikációs csatornák a finnugor népek életét, hogyan segítik őket hagyományaik megőrzésében. Más szekcióhoz hasonlóan itt sem hozták nyilvánosságra előzetesen az előadók sorrendjét és az előadások témáját, nem ez volt azonban az egyetlen szokatlan jelenség, amelyet tapasztaltunk.
(Forrás: A. G. Hunter)
A szekció címét figyelembe véve némileg meglepő, hogy az előadók legnagyobb része egyáltalán nem készült sem prezentációval, sem handouttal, más bakik mellett mondanivalójuk érthetőségének rovására ment az is, hogy – valószínűleg a politikai korrektség vagy más gesztus gyakorlása kedvéért – a kongresszus két hivatalos nyelve közül azt választották munkanyelvül, amelyik kulturális beágyazottságuktól távolabb áll, és amelyet – ettől valószínűleg nem függetlenül – lényegesen rosszabbul beszéltek.
Média a folyosón innen és túl
Az informatikai-médiai szekció előadói és közönsége is jórészt az oroszországi finnugorok közül került ki. Az elhangzott előadások tematikája és színvonala kevéssé mutatott egységes képet, sok esetben nehéz volt felfedezni azt a mondanivalót, ami igazolta volna, miért éppen ebben a szekcióban kellett elhangozniuk. Oleg Kastanov mordvin küldött az ezeréves mordvin-orosz együttélés ünnepségét választotta előadása témájául, kissé propagandisztikus beszédét népviseletbe öltözött, elégedett, mosolygós mordvinokat, valamint a londoni olimpián részt vett mordóviai sportolókat ábrázoló sajtófotókkal illusztrálta. A nyenyec Angelina Andrejeva majd egyéves prezentációját használta fel újra, hosszú perceken keresztül archív és frissebb, a tundrán készült fényképeket vetített, majd végezetül röviden utalt rá, hogy ő a főszerkesztője egy újonnan indult nyenyec folyóiratnak, melynek azonban mindösszesen egy száma jelent meg eddig.
(Forrás: A. G. Hunter)
Az észt Maarja Lõhmus finnugor portál létrehozását sürgette, beszéde során azonban nem derült ki világosan, ennek a portálnak milyen tartalmat kellene megjelenítenie, kik használnák és kik hoznák létre, a szóba jöhető témák között egyebek mellett nyelvtanítási segédanyagok, múzeumi tárlatok, közösségi portálok működtetését is említette. A finnugor népek médiája sokkal inkább az előadások szüneteiben, a folyosón volt megfigyelhető, a tudósítok lelkesen interjúvolták saját delegációjuk prominenseit, és más finnugor népek tudósítóit.
Hol a web2?
A Kongresszuson való személyes részvétel nélkül is tudható volt, hogy a program előzetes ismertetésének hiánya, a szűk időkeret nem teszi lehetővé sem az érdemi tapasztalatcserét, együttműködést, sem a részletes tájékoztatást. Mégis csalódást okozott, hogy azok az előadók, akik valamennyire a megadott téma keretein belül maradtak, előadásukban főként a finnugor nyelven jelentkező papíralapú sajtótermékek és rádió-, tévéműsorok rövid ismertetésére szorítkoztak, nem beszéltek olyan tervekről, amelyek alapján a hagyományos tematika kiterjesztésére számíthatnánk. Természetesen akadtak kivételek, a karjalai Martti Penttonen például egy ígéretes kezdeményezésről számolt be, mely régi karjalai nyelvű anyagok digitalizálása és online nyelvi kurzusok mellett egy akasztófás szótanuló játékot (honlapjukon sajnos pont ez a menü elérhetetlen) is magába foglal.
(Forrás: A. G. Hunter)
Hiányoltuk viszont a közösségi oldalakon is figyelemmel kísérhető projektek részletes bemutatását, szívesen hallottunk volna többet a kisebbségi finnugor nyelvű blogokról, filmekről, online enciklopédiákról, közösségi oldalakról, az ezeket működtető csoportokról, az általuk létrehozott események, intézmények sikerességéről. Különösen lényeges lett volna ez annak fényében, mennyire fontos szerepet tölthetnének be az ilyen kezdeményezések a nyelv- és kultúracsere veszélyének leginkább kitett, nagyvárosban élő finnugor közösségek identitásának alakításában.
Számi újság iPaden
Bár a programadó beszéd csak a kulturális és nyelvi örökség minél szélesebb közönség számára elérhető közvetítését tűzte ki témául, mégsem kellett üres kézzel távoznunk, az előadók egyike az informatika nyelvi revitalizációban játszott lehetséges szerepére is mutatott példákat. Az északi számi Pirita Näkkäläjärvi a megújulás élő illusztrációjaként teljes népviseletbe öltözve, a legújabb technikai eszközöket felmutatva sorolta fel az északi számi informatikai vívmányokat, kiemelte, a média jelentősége a közösség, elsősorban a gyerekek gondolkodásmódjának, attitűdjének megformálásában érhető leginkább tetten.
(Forrás: A. G. Hunter)
A számi revitalizációs törekvések a jelek szerint az élet (és a közösségi média) majd minden színterét magukba foglalják, kiterjednek a számi nyelvű rádiócsatornára, hírportálra, online nyelviskolától kezdve egészen akár számi divattervező rajongói oldaláig. További célként pedig papíralapú napilap és online nyelvi játékok megjelentetését nevezte meg. Beszéde zárszavában megállapította: nekik (az alkalmazásokat létrehozó aktivistáknak) mindenhol jelen kell lennünk, a projektek megvalósításának pedig csak a rendelkezésre álló anyagi források szűkössége vethet gátat.
@Ed'igen: Köszönjük, tudunk róla, ismertetjük is, amint találunk szakavatott ismertetőt...
Nem tudom, hogy jó feedhez linkelem-e be, de bizonyosan érdemes a Nyest-figyelőknek tudni arról, hogy megjelent Ruttkay Miklián Eszter könyve a hantikról. Masszív, vaskos alkotás, és hát a tartalom nagyon ütős.
www.harmattan.hu//konyv_941.html