Mi is az a „finnugor kongresszus”?
Szeptember 5. és 8. között összeül a finnugor kongresszus, remélhetőleg a helyszínen lesz a Rénhírek tudósítója is. Megpróbáljuk összeszedni, mit lehet tudni erről a rejtélyes eseményről – sőt, kiderül, hogy nem csupán eseményről van szó. Kiderül az is, hogy mivel könnyű, de mégsem szabad összekeverni.
Bizonyára sok olvasónk hallhatott már arról, hogy szeptemberben Siófokon megrendezik a „finnugor kongresszust” – ám ezúttal hiába próbált barátjához, a Google-höz fordulni, sokat nem tudhatott meg, mivel a „finnugor kongresszusnak” nincs honlapja. De mi is valójában a „finnugor kongresszus” – illetve hivatalos nevén Finnugor Népek Világkongresszusa? Nos, nem is egy dolog, hanem rögtön kettő.
A szervezet
Egyfelől van egy társadalmi szervezet, mely ezt a nevet viseli. Ez 1992-ben jött létre, az alapító okiratot a három finnugor állam akkori elnökei (Göncz Árpád, Mauno Koivisto és Lennart Meri), illetve Oroszország akkori elnöke, Borisz Jelcin írta alá. Magyar részről Antall József akkori miniszterelnök aálírása is szerepel a dokumentumon. Ennek ellenére a szervezet „kormányoktól és politikai pártoktól független képviseleti fóruma”.
A szervezet végrehajtó szerve a Konzultatív Bizottság, mely 30-32 tagból áll. Elnöke a komi Valerij Petrovics Markov. A szervezet koordinátorai a finn Merja Hannus, az észt Tõnu Seilenthal, és a magyar Nanovfszky György. A bizottság tagja magyar részről Szíj Enikő is.
A Finnugor Népek Kongresszusának vannak „nemzeti szervezetei”, a Magyar Nemzeti Szervezet elnöke Rubovszky Éva, tiszteletbeli elnöke Domokos Péter, további tagjai pedig Csepregi Márta, Fodor István, Bereczki András, Kozmács István és Kerezsi Ágnes. A szervezetben jórészt szakmabelieket, az nyelvek, illetve a finnugor nyelveket beszélő népek történetének és kultúrájának kutatóit találjuk, de vannak olyanok is, akik szakmai tevékenységükkel nem kötődnek a rokon nyelvekhez vagy a nyelvrokon népekhez.
Arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet csatlakozni a szervezethez, miként lehet részt venni az ott folyó munkában, vagy kik és milyen alapon jelölik ki a tisztségviselőket, akik végső soron a magyarságot képviselik a kongresszuson, semmilyen adatot nem találtunk.
A rendezvények
Finnugor Népek Világkongresszusának hívják azokat a találkozókat is, melyeket 1992 óta négyévente rendeznek meg felváltva a három finnugor nyelvű államban, illetve, ahogy először (1992-ben Sziktivkarban) és legutóbb (2008-ban Hanti-Manszijkszkban) Oroszországban. 1996-ban Budapesten, 2000-ben Helsinkiben, 2004-ben pedig Tallinnban tartották, 2012-ben pedig ismét Magyarország, ezúttal Siófok következik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pierre Bona / GNU-FDL 1.2)
A világkongresszus nem keverendő össze a Nemzetközi Finnugor Kongresszussal (CIFU, Congressus Internationalis Finnougristarum), mely szakmai összejövetel, és ahol az uráli nyelvek, illetve az azokat beszélő népek kultúrájának, történetének kutatói találkoznak, hogy megosszák egymással kutatási eredményeiket. Ezt a rendezvényt minden ötödik évben rendezik meg, legközelebb 2015-ben Ouluban. A világkongresszuson az egyes népek szervezeteinek képviselői találkoznak – habár az nem világos, miként dől el, hogy egy-egy népet ki(k) képviselhet(nek). Hogy nagyjából mi is folyik a kongresszuson, arról a program vázlata alapján tájékozódhatunk (a siófoki kongresszus programját egy észt oldalon találjuk).
A programtervezet ugyan nem utal rá, de más forrásokból úgy értesültünk, hogy a kongresszus része lesz egy gazdasági fórum is. Arról nincs információnk, hogy ez egy párhuzamosan rendezvény lesz-e, egy hatodik szekció, vagy miként másként illeszkedik a kongresszus programjába.
Az első napon a kongresszus megnyitása után üdvözlik a résztvevőket, beszédet mond a három finnugor köztársasági elnök, Toomas Hendrik Ilves, Sauli Niinistö és persze házigazdaként Áder János. Az még nem világos, hogy az orosz küldöttségben kik lesznek jelen – az Oroszországi Föderáció elnöke csak akkor szokott részt venni a rendezvényen, amikor azt Oroszországban tartják: 1992-ben jelen volt Borisz Jelcin, négy évvel ezelőtt pedig Dmitrij Medvegyev. Megszavazzák a tisztségviselőket, köztük a szekcióvezetőket, a konzultációs bizottság pedig beszámol munkájáról. Ezután 25 nép képviselői mondanak beszédet. Siófokon az ebéd előtti egy órában hét nép képviselője fog beszédet mondani: számításaink szerint, ha levonjuk a pulpitusra való fel- és levonulás idejét, a képviselők felkonferálását stb., kb. nyolc perc jut egy-egy képviselőre. Az ebéd után három és fél órában 18 nép képviselője szólal fel: ők valamivel szerencsésebbek, rájuk akár 11 perc is jut. Nem világos, ezek a beszédek milyen terjedelműek, illetve mit tartalmaznak: az idő arra is rövidnek tűnik, hogy az elmúlt négy év az adott népet érintő eseményeit, változásait, az aktuális helyzetükre vonatkozó legfontosabb adatokat ismertessék. Azt sem tudjuk, hogy várhatóan kik fognak felszólalni: mindössze annyi ismeretes, hogy a három finnugor állam elnökei ott lesznek, és minden bizonnyal köszönteni fogják a kongresszust.
A második nap sokkal alkalmasabbnak tűnik az érdemi munkára: ekkor a képviselők szekciókban dolgoznak. Öt szekció működik: etnopolitika és jog; nyelv és oktatás; kultúra; információtechnológia és média; egészség, demográfia és ökológia. Ezek a szekciók összesen hat és fél órán át dolgoznak. A napot egy kétórás kerekasztal zárja, mely az ifjúsági problémákkal foglalkozik. Ezután még a konzultatív bizottság tart ülést.
A harmadik napon ismét plenáris ülés lesz, ekkor a szekciók mutatják be előző napi munkájukat. Ekkor határozzák el, hogy hol tartják a a következő, a hetedik kongresszust. (A választék nyilván a finnországi helyszínekre szűkül.) A konferencia végén pedig elfogadnak egy zárónyilatkozatot, a prominens vendégek ismét beszédet mondanak, majd a konferenciát bezárják.
(Forrás: Wikimedia Commons / kremlin.ru / CC BY 3.0)
A konferencia programját az első és a harmadik napon kulturális program is színesíti, és minden nap fogadással zárul. (A CIFU esetében ezeket az érintett államok nagykövetségei szokták szervezni, talán itt is így lesz.) Ebből látható, hogy a finnugor kongresszus nem a Kurultajhoz hasonló fesztivál, éppen ezért teljesen értelmetlen ahhoz hasonlítgatni.
Mire emlékezhetünk a korábbi kongresszusokról?
A legutóbbi, hanti-manszijszki kongresszus legemlékezetesebb eseménye volt, hogy Konsztantyin Koszacsov, a duma képviselője és külügyi bizottságának elnöke üdvözlő beszédében támadást intézett Toomas Hendrik Ilves észt elnök ellen, szeparatizmussal vádolva őt. (Az észt elnök semmilyen megnyilvánulást nem tett, ami ezt a támadást indokolta volna.) Ilves és az észt küldöttség elhagyta a termet, nem sokkal ezután követte őt a a finn és a magyar elnök is. A sajtó ezt a szolidaritás jeleként értelmezte, valójában előre egyeztetett programjuk miatt hagyták ott a termet.
(Forrás: Wikimedia Commons / kremlin.ru / CC BY 3.0)
A kongresszuson az is izgalmakat okozott, hogy korábban már világossá vélt: a szervezet központját Helsinkiből Oroszországba akarták áttenni. A kongresszus idejére azonban ez az álláspont enyhült, és Putyin (átmenetileg miniszterelnök) már csak azt vetette fel, hogy a központ, akárcsak a kongresszus helyszíne, rotációs rendszerben vándoroljon. Ezt a küldöttek elutasították, a központ egyelőre Helsinkiben marad.
Figyelemfelkeltő volt az is, hogy a kongresszust rendkívüli biztonsági intézkedések kísérték, bár nem világos, kiket is védtek kitől. A kongresszus résztvevői nem mozoghattak szabadon a városban. Sajnálatosnak mondható az is, hogy a városban semmi jele nem volt a kongresszusnak, azt szinte titokban szervezték.
A kongresszusról elsősorban ilyen hírek kerültek a sajtóba, arról, hogy ott milyen érdemi munka folyt, folyik, semmi nem derült ki.
A kongresszus tevékenysége
A kongresszus minden alkalommal záróhatározatokat hoz, de ezek inkább az általánosság szintjén mozognak. Az 1996-os budapesti kongresszuson például a média–informatikai szekció jelentése leszögezi:
3. A Bizottság támogatja és a finnugor népek kormányainak és társadalmi szervezeteinek megvalósításra javasolja a Puskás Tivadar Alapítvány javaslatát:
a) A finnugor népeket bemutató, népeink jobb megismerését segítő adatbázisok létrehozását, és ezek CD ROM-on, valamint az Interneten [sic] és egyéb adathálózatokon keresztül hozzáférhetővé tételét, hogy így a világ népei első kézből és a és a finnugor népek saját alkotásaiból kapjanak ismereteket, információkat.
Nos, tudtunkkal ilyen adatbázis nem jött létre. Az első olyan honlap, mely magyarul mutatta volna be a finnugor népeket, 2000-ben indult, és sosem készült el teljesen – a kongresszustól vagy annak magyar tagozatától semmilyen támogatást nem kapott. Az első két finnugor témájú blog 2008-ban indult: a Finnugorokról nem csak finnugoroknak egy éven belül befejezte működését, a Rénhírek a nyest mellékleteként a mai napig működik. Tudtunkkal egyik blog sem kapott soha semmilyen támogatást a kongresszustól – nem tudunk olyan pályázatokról sem, amelyeken támogatást kérhettünk volna.
A magyar tagozat eredményeként kell megemlítenünk a Nyelvrokonaink című kötet publikálását 2000-ben. Igaz, nem teljesen új alkotásról van szó. Az uráli népek történetét bemutató fejezetek az 1996-os Finnugorok világa című kötetből származnak, a nyelvek leírásai a 1999-es A világ nyelvei szócikkeivel azonosak, az uráli népek irodalmait bemutató fejezetek pedig a Világirodalmi lexikon szócikkei. Utóbbiak igen elavultak, az észt irodalomról szóló szócikk például 1972-ből származik! A magyar kiadásnál is jelentősebb, hogy a kötet 2000-ben oroszul is megjelent, 2004-ben pedig angol változatát adták ki.
2000-ben kiadtak egy térképet is (magyar, illetve angol és orosz nyelven), mely az uráli népek földrajzi elhelyezkedését ábrázolja. A hírek szerint a térkép aktualizált változata 2012-ben újra megjelenik. Szintén ebben az évben indult a fonyódligeti nemzetközi gyermektábor, ahol évente 60-80 finnugor diák nyaral. A Magyarországon tanuló finnugor diákoknak pedig évente autóbuszos kirándulást szerveznek. A magyar szervezet támogatja a finnugor szakos utazását az évenként megrendezett diákkonferenciára, az IFUSCO-ra.
Ezeken kívül kevés olyan eredményt tudunk megnevezni, mely a finnugor kongresszushoz kötődne. Igaz, egyáltalán nem biztos, hogy ezek Magyarországról látszanak. A fent említett 1996-os a dokumentumban szerepel javaslat arról, hogy a finnugor televíziók cseréljenek egymás között műsorokat. Nos, aligha találkozunk rendszeresen finn, észt vagy oroszországi finnugor műsorokkal akár az állami, akár a kereskedelmi televíziók csatornáin – Oroszországon belül azonban létezik ilyen együttműködés, és ebben talán része van a kongresszusnak is.
(Forrás: Wikimedia Commons / kremlin.ru / CC BY 3.0)
Kétségtelen, hogy a kongresszusoknak minden bizonnyal van nehezen kimutatható diplomáciai hasznuk: az oroszországi hivatalnokok érezhetik, hogy a finnugor államokból figyelik őket. Lehetséges, hogy egy-egy helyi projekt azért kap támogatást, mert valamelyik csinovnyik úgy gondolja, hogy legalább lesz miről beszámolnia a következő kongresszuson – kongresszus híján viszont nem valósulhatnának meg az elképzelések.
Nehéz konkrét eredményekről beszélni azért is, mert ezeket a kongresszus nem dokumentálja. Mivel nincs honlapjuk, sem rendszeres kiadványuk, nehéz követni, hogy mikor minek a megvalósítását tűzték ki – maguk vagy mások számára –, és ezekből mi valósult meg.