Mire jó a nyelvrokonság?
A sorozat korábbi részeiben rámutattunk, hogy a néprokonság fogalmát csak a nyelvrokonságon keresztül lehet értelmezni, a kulturális és a genetikai rokonság fogalma nem alkalmas a népek családokba való sorolására. Kérdés azonban, hogy mi értelme van népek közötti rokonságról beszélni. Mi közünk van a rokon népekhez? Ró-e ránk valamilyen feladatot ez a rokonság?
Sorozatunk első részében rámutattunk, hogy eredetileg senki nem keresett népek között rokonságot. A népek történetének forrásául igyekeztek használni a nyelveket, és ennek során fedezék fel, hogy a nyelvek között a biológiai rokonságra emlékeztető viszonyok vannak: ezt nevezték nyelvrokonságnak. Ezt a fogalmat vitték át (legalábbis bizonyos kultúrákban) a népekre: a rokon nyelveket beszélő népeket kezdték rokon népeknek hívni.
(Forrás: iStockPhoto)
Kezdetben a kutatók fejében is élt az az elképzelés, hogy a népek nyelvileg, kulturálisan és genetikailag egységesek: ez vezetett ahhoz az előítélethez, hogy a rokon nyelvet beszélő népek kultúrája is rokon, és a nyelvek beszélői biológiailag is azonos származásúak. A részletesebb kutatások azonban inkább ennek ellenkezőjét igazolták, sőt, mint arra sorozatunk második és harmadik részében rámutattunk, az is kiderült, hogy a kulturális és a genetikai rokonság inkább csak hasonlóságot jelenthet, skaláris érték, a nyelvrokonság fogalmával szemben nem alkalmas rokon és nem rokon népek elkülönítésére.
Na de mire jó ez?
Sok laikus képzeli úgy, hogy a (nyelv)rokonság valamiféle szövetségi rendszerben helyezi el a nyelv beszélőit, azaz a rokon nyelvet beszélők között valamiféle szövetség jön létre azok ellen, akik más nyelvcsaládokba tartoznak. A finnugor rokonsággal sokan azért elégedetlenek, mert egy másik „szövetségi rendszerben” szeretnék viszontlátni a magyarságot. Ennek természetesen semmilyen alapja nincs.
Igaz ugyan, hogy a közeli rokon nyelveket beszélők akár nyelvtanulás nélkül is megértik egymást, és könnyebben megtanulják egymás nyelvét akár aktívan is használni, ennek következtében jobban belelátnak egymás kultúrájába, jobban megérthetik egymás, s így megértés, szolidaritás, szövetség jöhet létre közöttük. Ez a lehetőség azonban nem mindig válik valósággá. Az érdekkülönbségek a közeli nyelvrokonságtól függetlenül is feszültséghez, viszályhoz vezethetnek: elég, ha a délszláv háborúkra gondolunk.
A magyar nyelv esetében ilyesmiről szó sem lehet. Ha valaki nem is hisz a finnugor rokonságban, az azért belátható, hogy a magyarnak közeli rokon nyelvei nincsenek, nincs olyan nyelv, amit pusztán magyartudásunkkal többé-kevésbé megértenénk.
Persze a politika időnként igyekszik kihasználni a nyelvrokonság tényét. Az első világháború után a kisantant által elszigetelt Magyarország a távoli Észtországgal és Finnországgal (a háború győzteseivel) keresett kapcsolatot. Az 1956-ban elszigetelődött magyar vezetés többek között az 1960-ban megrendezett Nemzetközi Finnugor Kongresszus megrendezésével próbált enyhíteni a szorításon: nyugat-európai résztvevőket is meghívtak. Ennél többre azonban aligha „használható”.
Ami az övék, az a miénk is?
A félreértésekben nem kis szerepet játszanak azok a finnugristák és laikus finnugorrajongók, akik olyasmiket hirdetnek, hogy nekünk bizony közünk van más finnugor népek kultúrájához: a Kalevala, a mari népdalok, a manysi medveünnep a mieink is, a mi kultúránk része, hozzánk tartozik – és illik ismernünk. Ennek azonban így semmilyen alapja nincs.
Még ha el is fogadjuk azt a modellt, hogy a rokon nyelvek beszélőinek (akármilyen értelemben vett) ősei valaha egy népet alkottak, akkor is be kell látnunk, hogy a finnugor nyelven beszélő népek mai (ill. néhány évszázaddal ezelőtti) kultúrájának jelenségei jórészt e szétválás után jöttek létre: a magyarsághoz tehát nincs közük.
A képlet persze nem ilyen egyszerű. A nyelvrokonság tényének köszönhetően a magyarság figyelme már ráterelődött ezekre a népekre. A Kalevala nem azért része a magyar kultúrának, mert a finnek nyelvrokonaink, hanem azért, mert öt magyar fordítása van, mert hatott József Attila költészetére stb. A mari népköltészet sem azért válik a magyar kultúra részévé, mert az őshazában mormolt imákat őrzi, hanem azért, mert bekerült az István, a királyba, és még azok is szívesen énekelgetik (persze nem is tudva, mit énekelnek), akiket egyébként kiráz a finnugor rokonság gondolata.
(Forrás: Wikimedia commons / Yufereff / CC BY-SA 3.0)
Ebből persze még nem következik, hogy minden magyarnak feltétlenül ismerne kellene a finnugor (és szamojéd) kultúrákat. Ma már rendkívüli mértékben megnőtt azon kulturális értékek és ismeretek száma, melyeket ismerni érdemes: a megismerhető dolgoknak csak kis részére mondhatjuk, hogy feltétlenül ismerni illik. Az azonban jó lenne, ha még sokáig lennének közöttünk olyanok, akik tájékozottak a finnugor népekre vonatkozó kérdésekben.
A finnugrisztika: hungarikum!
Nem csak a magyar írók, költők és más művészek figyelmét keltette fel a finnugor rokonság: sok magyar kutató is foglalkozott a finnugor nyelvekkel, illetve az ezeket beszélő népek kultúrájával, történelmével. Ennek köszönhető, hogy nagyon sok kutatandó anyag Magyarországon vagy magyarul gyűlt össze. A múzeumokban ott állnak a magyar gyűjtők által felhalmozott tárgyi emlékek, a szakirodalomban pedig bizonyos adatok csak magyarul férhetőek hozzá. A legkézenfekvőbb, hogy ezeket magyar kutatók vizsgálják, dolgozzák fel, közvetítsék a nemzetközi tudományosság számára. Hasonlóan jó helyzetben legfeljebb Finnország és Észtország van. (Természetesen kedvező helyzetben van Oroszország is, ahol ezek a népek élnek, de az ő szempontjaik és lehetőségeik egészen mások.)
A múzeumokban és könyvekben fellelhető információnál is nagyobb kincs, hogy a finnugrisztikának Magyarországon kiépült intézményrendszere van: kutató- és oktatóhelyek működnek. Ezek kölcsönösen egymásra vannak utalva: az oktatóhelyek biztosítják a kutatóhelyek utánpótlását, a végzőök pedig leginkább a kutatóhelyekenk köszönhetően maradhatnak meg a szakmában. Hatalmas értéket képvisel a kutató- és oktatóhelyeken felhalmozott tudás. Hasonló tudással a világon kevés helyen rendelkeznek. Sok kritika fogalmazható meg a mai magyar finnugrisztikával szemben, de az biztos, hogy megsemmisülése így is pótolhatatlan veszteség lenne. Rajtunk, pontosabban a szakmán, illetve a tágabb értelemben vett tudománypolitikán múlik, hogy ezt az örökségünket elherdáljuk, vagy eredményesebben használjuk fel.
(Forrás: Wikimedia commons / RGTRP)
A rokonkeresésnek köszönhető, hogy Magyarországon nem csak a finnugrisztika, hanem a turkológia is magasabb szintre fejlődött, mint ahogy azt az ország geopolitikai helyzetétől várnánk. A finnugrisztikáról leírtak tehát bizonyos mértékben a turkológiára is vonatkoznak.
A magyarországi finnugrisztika olyat nyújthat a világ tudományosságának, melyre csak kevés más ország képes. Természetesen minden országban vannak ilyen kutatási területek: elsősorban az ország saját kultúrája, a területén található természeti jelenségek kutatása stb. A magyar finnugrisztikában az a különleges, hogy tőlünk távol eső népek nyelvének és kultúrájának kutatásában vívott ki vezető szerepet. Kérdés, meddig tudja ezt tartani.
Ami a miénk, az az övék is!
A magyar finnugrisztikának, s ezzel Magyarországnak nem csupán a világ tudományosságával szemben van felelőssége és kötelessége, hanem a finnugor és szamojéd népekkel szemben is. A felhalmozott tudás ugyanis e népek kulturális örökségének része, tehát illene nekik valamilyen módon visszajuttatni. Ez a feladat nem csupán önmagáért fontos, hanem azért is, mert nagy szerepet játszhat e nyelvek és népek fennmaradásában.
Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy önmagában a nyelvrokonság nem jelent semmit. Ami fontos, az az, ami e rokonság felderítése során történt. E kutatás ugyanis visszahatott a kultúránkra, és olyan kötelékeket rakott ránk, melyeket nem szabad, de legalábbis semmiképpen sem érdemes elszakítani.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (110):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
a körrajzoló
Minden a végén dől el. Eszem ágában sincs abbahagyni. Ezután jönnek az érdekességek.
Azt viszont megtehetik, hogy letiltanak, de ezt az Önök elméletében joggal kétkedők meghátrálásként könyvelik el, mivel kényelmetlenek megállapításaim, amivel nem tudnak mit kezdeni.
Egy jó példa az "amatőr délibábos" gondolkodásra:
HEINRICH SCHLIEMANN
"..doktori disszertációt írt Ithaka, a Peloponnészosz és Trója címmel.
...e munkájában azon – a kortárs tudósok által nevetségesnek tartott – elmélet mellett tört lándzsát, hogy a homéroszi eposzok valós eseményeken alapulnak, az Iliászban megörökített trójai háború tényleg megtörtént, tehát a legendás város romjai az antik szerző által megjelölt helyen várják, hogy feltárják őket."
Külföldi esemény: 1890. 12. 26. Nápolyban 68 éves korában meghalt Heinrich Schliemann német kereskedő és régész, amatőr régész, akit az ásó világhírű dilettánsaként is emlegettek. Trója felfedezője. "Profi" régészek szerint nem létezett Trója.
És ez nem egyetlen eset!
@Kolumbán Sándor: " Kiderül, hogy a mai magyar nyelv az ősnyelv egyenes ági folytatása, mivel megőrizte annak hangzástörvényeit, szóváz és nyelvszerkezetét.
Erre nem kell semmilyen különleges bizonyíték, mert erre a legerősebb bizonyíték az egész nyelv, s annak minden szava."
Feltett kérdésemre adott válaszából egyértelműen kiderül, hogy ön semmilyen kézzelfogható bizonyítékkal nem rendelkezik az " ősnyelvet" illetően, mégis tényként fogadja el annak egykori meglétét. Valószínűleg ez vezette önt a sorozatos téves következtetéseihez.
Javaslom, hogy a finnugrászat folyamatos "ekézése" helyett vonuljon vissza ettől a vitától és gondolkodjon el elméletének helyességéről.
Ahhoz, hogy az ön által kreált: "ösztöni ősgyökök " és az " értelemadó hangnyalábok" nemzetközi nyelvészeti terminussá váljanak, ahhoz ennél több higgadtságra és egzakt bizonyítékokra lesz szükség!
Végezetül feltennék még egy kérdést: Nem érzi folyamatosan azt, hogy mindenki szembemegy önnel?
Ezt az alábbi szöveget válaszul a KENYÉR cikkhez is beírtam:
Egy épület legkisebb, szabad szemmel látható alkotóeleme a porszemcse.
Porszemcsékből és más anyagokból állnak össze a kövek, a homok.
A mészkő kiégetve porlékony, amelyet pépessé oltanak.
Homokból és más adalékanyagokból gyúrják a téglát, cserepet, kavarják porított, pépesített mésszel keverve a maltert..
A cement alapanyaga, a márgakő, amelyet kiégetve porrá őrölnek.
Az üveg alapanyaga is kristályos homok.
A szakmáját tökéletesen ismerő, öntudatos, igazi komoly építészmérnök nem mondja azt, hogy a porszemcsének nincs semmilyen alapvető meghatározó szerepe egy épületben, mivel tudja, hogy az az alap.
Azt is tudja, hogy nem cserélhető fel a mész a cementtel, s ahová beton kell, oda nem tervez téglát stb.
A mai finnugrista "magyar" nyelvész azonban azt mondja, hogy a beszéd alapját képező hangnak, a belőle összeálló gyöknek nincs értelemhordozó szerepe a szóban.
Aki az ösztöni ősgyököt nemlétezőnek, kitalációnak mondja, próbálja ki: öntsön nyakon valakit váratlanul egy bögre hideg vízzel, s akkor megtudja, honnan ered az ÁZIK szavunk. Mert akit nyakon öntenek, az bizony Á-zik.
Ugyanígy született a NÉ ösztöni ősgyökből a NÉZ és még sok más szavunk.
Az ember minden hirtelen, váratlanul előálló kellemetlen –, de kellemes hatásra is – más-más ösztöni hangot hallat, amelyek a továbbiakban több gyökkel bővülve szavakat, kifejezéseket alkotnak.
De ennek ellenére a finnugrista nyelvészet nem ismeri el a beszédhangok, ősgyökök, gyökök értelemformáló szerepét a szavakban.
Hogy miért?
Mert amelyik pillanatban elismeri a hangok, gyökök értelemadó szerepét a magyar nyelv szavaiban, abban a pillanatban összeomlik az egész finnugrász tákolmány.
Kiderül, hogy az egész magyar nyelv minden szava, az érzékekre hatás nyomán képződő ősgyökök, gyökök füzéreiből állt össze, és mindannyi "saját termék", nem kölcsönöztük sehonnan,
Kiderül, hogy a mai magyar nyelv az ősnyelv egyenes ági folytatása, mivel megőrizte annak hangzástörvényeit, szóváz és nyelvszerkezetét.
Erre nem kell semmilyen különleges bizonyíték, mert erre a legerősebb bizonyíték az egész nyelv, s annak minden egyes szava.
Komoly célirányos kutatással kiderül, hogy a világ minden nyelve kizárólag az egyetlen ősnyelv gyökszavait használja, használhatja szóalkotásra, de amely gyökök értelmét csak a világ nyelvi titkainak mai napig fennmaradó MAGYARázó nyelvén lehet megfejteni.
A gyökökön keresztül vissza lehet vezetni a nyelveket az egyedüli ősnyelvig.
Ha ez napvilágra jön, akkor lehet zúzdába vinni a gyöknyelvészetet elvető, attól eltérő, tévúton bolyongó hunsdorferi-budenzi finnugrászat összes irományát.
Akkor a kb. 150 év alatt a tanulmányaikban, könyveikben, tankönyvekben összehordott temérdek, mételynek minősülő nyelvészeti SEMMIT is eldobhatják.
@a körrajzoló: Azért elég slendriánul írtam, még a "csak" (csak ragozó) is kimaradt.
Ezt én úgy gondolom, hogy a nyelvek korai életében hasonló lehetett az európai szubsztrátnyelv SZERKEZETE a valszeg tonális sumérral, az meg a kínaival. Képzéssel (a ragozás kezdete) kialakultak a 3 mássalhangzós szavak is. Ez lehetett a sémi típusú ősnyelv - és még nem ragoz (ma is nagyon keveset).
Amikor a nyelvek ragozni kezdtek, az már az archaikus nyelvtanok korszaka. Ekkor vált fontossá az első "szó" (váz) kihangsúlyozása, mert (mindmáig) az maradt hosszabb szavak "vezére" - s megjelent az előhangsúly. A sémi típus azonban nem ragozással fejlődött tovább, hanem az értelem differenciáló flektálást kezdte használni a nyevtani funkciók céljaira is. Ezeknél közömbös maradt a hansúly helye, sőt a pl. véghangsúly a szavak elkülönítését erősítette fel a beszédfolyamban. Itt váltak szét a ragozó és a sémi nyelvek. Közben újabb hangok (a régiek hangváltozásai) is beépültek az emberi beszédbe, amik gyakran hasonló értelmű tőszavakat állítottak elő, sőt egyszerűen le is cserélhették az őshangokat.
Az ősi gyökvázak gyök(tő)szavai (és azok értelme) azonban többé-kevésbé közösek maradtak. A mai napig:-).
A sokkal később kialakuló ú.n. indoeurópai nyelvek mindkét fő nyelvtípus (a ragozó és a sémi) hatása alá kerülvén kevert nyelvtani szerkezeteket fejlesztettek ki. A "tonális kezdetek" viszont csak a távolkeleti nyelvekben épültek tovább.
@Krizsa: Kedves Katalin! Záró mondatát olvasva, be kell látnom, hogy ehhez a párbeszédhez én " kevés vagyok".
A magyar nyelv először csak gyökvázakat FLEKTÁLT (de még hogy!) s csak azután vált láncRAGOZÓVÁ. Példa: a PR gyökváz valódi (a rejtett gyökszavak nélkül): pár, per, pér(hal), pír, por, pór, pör, pőre. Az 1 és 2 mássalhangzós tőszavak mennyisége tehát, csak a mai magyar beszédből ragozások nélkül, már 18oo fölött van (persze, hogy megszámoltam). S a szóbokrok majd csak ezután jönnek:-). Ezek a tőszavak 5O-8O%-ban rokoníthatók - de a még a továbbképzett szavak jó része is - a többi gyöknyelvben.
Tehát mesebeszéd az is, hogy a magyar nyelv "ragozó". Az igaz, hogy újabban már ragozó.
@Krizsa: Nem igaz! A finn nyelv sokkal fiatalabb a Magyarnál! Ön felcserélte az átadót és az átvevőt! Nem ismeri a génvándorlások irányát sem és a hús és mag népek közti jelentős különbségeket.
Akkor az elejéről.
Amit finnugor ősnépnek neveznek a nyelv alapján, az kultúrgenetikai szempontokat is figyelembe véve a Gravetti ősnép Európában.
Semmi más nép nem lehet mondom miért.
1. Genetikailag apai vonalon a finn és magyar nép nem hozható közös nevezőre, CSAK az összes többi néppel együtt amely már elhagyta Afrikát, így nincs külön finnugor ősnép. Viszont anyai ágon van! Ez a Gravetti ősnép és az U haplocsoport migrációja az 55 000 éves Kelet-Eu. őshazából északra! E migráció a mezolit időben 15 000 éve kezdődött és 10 000 éve már otthon is a finn nép! A közös szavak MINIMUM 15 000 éves múltra tekintenek vissza. Én az 55 000et preferálom, mert nem mutatható ki 55 és 15 000 év között más migráció aki nyelvet hozhatott volna! Tehát 55 000 éves ősnyelvről beszélünk, melynek kihatása volt a későbbi török nyelvekre is. Ez az ősnép cro magnonid embertani típust képviselt melynek 3 ágát Lipták Pál határozta meg. A csoport a gracil cro magnonid, B a keleteuropid, C az andronovó és a borreby. Az Andronovó érdekel minket, mert ez a turáni típus, gyenge tungid hatást elszenvedve". Az andronovó kultúra génjei és embertana megvannak a Hunoknál. Petrovski, Kim. Ugyanakkkor szibero- amerind és uráli emberek is lakták a Xiongnut. Ezeket tipizálta Kim, Petrovski és Raskó a honvisszaszerzők csontjai közt. Tat-C vagy N és Tat-T vagy Q apai hapló 7 fő esetében. De volt itt a Közel-kelettől a Volga Kámáig, a Medencétől Ordoszig tartó anyai génegyezés is.
Az imereti kultúra a Kaukázusban található a mezolittól kezdve dél felé terjedt ők a későbbi TAURID típus kialakítói többek között Szabartó és zab al Aszfal területeken! A taurid típus közös kapocs az Árpádok, a hurrik, géták, kimmerek, szkíták , szarmaták , hunok, griffesek között. Ez a királyi szkíta a Magyarság kaukázusi-jáfetita ("ismeretlen eredetű", törökkel közös, iránival közös) nyelvének hordozója. Tehát kétféle ragozó nyelv olvadt Magyarrá a Gravettiek és az Imeretiek nyelve. Mi találtuk fel a földművelést és a fémeket. Így a zab, árpa, köles, arany, vas, bronz szavaink kaukázusi-jáfetita eredetűek , melyet átvettek a Hun Birodalom területén a török és mongol népek. De az oroszlán szavunk is ilyen. Úr-os-lan. Arslan az altajiaknál. Mag népünk a Taurid szubar, bár Nimród (szemita alakban) neje Szumír volt. AN-ki-Sa. Vegyes hús és mag kultúrák a majkop és a baktriai.
@Krizsa: Kedves Katalin! A magyar nyelv egy ragozó nyelv. A szótőhöz,vagy szógyökhöz ragokat ragasztunk. Az egy tőhöz ragasztott különböző ragok által létrejött szavak összességét szóbokornak nevezzük. Ezt tanítják ma az iskolákban. Miért kellett ezt bebizonyítania? Az egy és két mássalhangzós tőszavak száma a mássalhangzók meghatározott száma miatt viszonylag kevés. A százezres nagyságrendű szavakkal rendelkező ragozó nyelvekben éppen ezért az egy és két mássalhangzós tőszavak valós jelentését a szövegkörnyezet egyértelműsíti. Észrevette ön ennek jelentőségét a magyar nyelvben?
@a körrajzoló: Azt, hogy a gyöknyelvek (=a szótáranyag nagy részét kitevő szóbokrokkal rendelkező nyelvek)
1 és 2 mássalhangzós tőszavai 5O-8O%-ban azonos, vagy kifejezetten hasonló értelműek. Ezt bizonyítottam.
Ezt a TÉNYT az IND nyelvészet úgy kerüli ki, hogy 1. a gyöknyelvek létezést sem ismeri el. 2. Csak a primitív (15O éves, teljesen elavult) német nyelvénckedés mondvacsinált nyelvcsaládjai között hajlandó bármit is összehasonlítani. Nézz utána: a sémi (és afro-sémi) nyelvekkel semmit. Pedig nemcsak a Római Birodalom szomszédságában voltak, hanem a rómaiak még gyarmatosították is a területeiket. A gyöknyelvek máig fennmaradt és a nyelvészetben is elismert "raktára" a sémi (korábban az afro-sémi) nyelvek.
A magyar (és a sokkal ősibb) finn nyelvet tehát csak a sémi nyelvek "mintájára" lehetett volna kutatni. A többi nyelvet is? Igen, még azokat is ajánlatos volna, minden lépésnél, összehasonlítani a sémi nyelvekkel.
@Krizsa: "" Az ősi egynyelvűség" mindennek ellenére nem pontosan egy ősnyelvet jelent, hanem területenként, a változó geográfiai és élővilág környezeti feltételektől függően, csak többé-kevésbé hasonló ősnyelvi variánst."" Kedves Katalin! Az emberi életre alkalmas jól elkülönülő területek száma a Földön a több ezret is eléri. Ma több ezer ismert nyelv van. Mit bizonyított ön be?
körrajzoló: „...rendelkezik-e valamilyen kézzelfogható bizonyítékkal az " ősi egynyelvűségről " Kolumbár majd jön, ha akar...
Én már többször és részletesen bebizonyítottam. De nemcsak én, hanem a neuróbiológiai kutatások is. Hallatnak valamilyen "hangutánzót" és erre a mai Homo agya úgy reagál (olyan agyterületei aktiválódnak), ahogy sok százezer évvel ezelőtt:-).
Az emberi faj kb. 2oo életfontosságú természeti hangzatot veleszületett módon ismer fel és amióta beszélni is tud (min. félmillió éve), azóta utánozza is ezeket. A 2oo körüli jelentéssel bíró hangzatból az emberi faj kb. 4-5oo olyan tőszó-vázat (1 és 2 mássalhangzós vázat) termelt ki a beszédében, amelyek minden gyöknyelvben UGYANAZOKKAL a jelentésekkel bírnak. Ismert, ma élő és jelentős gyöknyelvek: finn, magyar, akkád-arám-héber (és a sokkal későbbi arab) – plusz (a szintén későbbi) indiai szanszkrit és dravida nyelvcsaládok.
Az „ősi egynyelvűség” mindennek ellenére nem pontosan egy ősnyelvet jelent, hanem területenként, a változó geográfiai és élővilág környezeti feltételeitől függően, csak többé-kevésbé hasonló ősnyelv variánst. Alapos okunk van feltételezni, hogy a jéghatárt képező, tehát a jégkorszak-sorozatok idején is túlélhető KÁRPÁT-medence az egyik (vagy a legfőbb!) ilyen ősnyelvi centrum volt. Eurázsiában – mindenesetre.
A már-nem gyöknyelvekben (= a szótárkincsük zöme nem hatalmas szóbokrokból épül fel) a tőszavak már kevésbé viselik a 4-5oo alapvázat a beazonosítható jelentéseikkel - de azért ezekben is elég sok alapváz fellelhető.
A modern nyelvészetnek az a dogmája tehát, hogy a kül. nyelvek (aztán szépítettek: a kül. nyelvcsaládok) szókincse a jelentéstől függetlenül alakult volna ki – úgy ostobaság, ahogy van. Ez az, ami hazavágja, értéktelenné, tudománytalanná teszi az IND (és a finnugor) történeti nyelvészetet. És ez elől nincs számukra menekvés.
@Kolumbán Sándor: " az ősi egynyelvűség idején kialakult szó " Szeretném megkérdezni, hogy rendelkezik-e valamilyen kézzelfogható bizonyítékkal az " ősi egynyelvűségről " , amelyet meg is osztana velünk?
@MolnarErik: "a katonai határőrvidékben sokkal nagyobb jogaik voltak (gyakorlatilag tökéletes autonómia), erre te azt hoztad fel, h de a szerbek kegyetlenül a magyarokra támadtak 48-ban"
ők megkapták azt, amit a magyaroktól meg akarták tagadni 48-ban. ki ellen harcoltak? asse tudják ki az ellenség.
aztán belerángatott minket ez a monarchia a világháborúba, a magyar miniszterelnök egy hónappal előtte ELLENEZTE a háborút és a szerbek ellen harcolt megint a magyar, a német miatt! EGY SZABAD ORSZÁGBAN LEHET A MINISZTERELNÖK AKARATÁVAL ELLENÉBEN HÁBORÚBA INDULNI?
mi van abban az országban amelyik nem szabad? zsarnokság. zsaru törvény. zsarlatanság.
hunul tovaar volt a vásár. csak tudn hova lett
vásog, mint waahishi-gos tovaaru
árvul
a bazaar a pazar párja ja
..................
@bloggerman77: "Emellett az égbekiáltó hülyeség mellett nem tudok elmenni. :)
1.) 1867-ben a zsandárok egész pontosan 18 éve "garázdálkodtak" Magyarországon, ui. a zsandárságot 1849-ben hozták létre."
E égbekiáltó hülyeség mellett én se tudok elmenni.
már a betyárok idejében voltak a perzekútorok. a zsaruk a zseriványok, mindegy h mi volt a osztrák majomnak a titulusa.
az 1200-as évektől már belakták az országot a "lovagok" az inkvizícióval meg törvénytelenséggel. a barom állatok szintjén álló vasba bújt "művelt nyugat".
az osztrák első dolga volt a tatárjárás után, h kifosztotta nyugat-magyarországot.
a csendőrséget is azután tudták összeeszkábálni miután fondorlatosagyú cselszövéssel háborúba vittek, kivégeztek, felgyújtottak és meggyaláztak mindent amihez a mocskos kezük hozzáfért. minden törvénykezés ész nélkül állatmese. az a dolog, h országépítés, nem tudja minden hülye megcsinálni, kakukk.