Lovagok és futók
Kolbász, korsó sörök, vurstli. Vagy inkább gyümölcs, futás és vízpart? Milyen május elsejét álmodott magának idén? Sok észt már 85 éve az utóbbi mellett voksol. A munka ünnepe kicsit másképp.
Bár május elseje az észt diákok számára főleg a józanodás napja a fergeteges volbriöö (azaz Walpurgis-éj) után, sokan a közeli Viljandi felé veszik az irányt, ahol Észtország legrégibb sportrendezvénye várja őket, vagyis a vijandi tófutás. 2014-ben már 85. alkalommal rendezik meg a versenyt. A 12 km-es futás nem nagyon megterhelő, minden korosztály részt vehet rajta. Vannak olyan családok, ahol már sokadik generáció futja minden évben körbe a viljandi tavat. Egy kisváros, ami a sport, a színház és a szellemi örökség fellegvára, gazdag lovagkori történelemmel, Hansa-múlttal és modern kulturális élettel.
(Forrás: Tulikas)
A viljandi lovagok
A város története igazi lovagokkal és lovagias történetekkel van tele. A mai napig a város fölé magasodnak, és a tó felől is jól láthatók a Kardtestvérek lovagvárának romjai. Az egykori Livóniában a viljandi vár Riga után a második legnagyobb erődítménynek számított. 1600-ban elfoglalták a svédek, és a lengyel-svéd küzdelmekben egyre rosszabb állapotba került, már a 17. században omladozni kezdett. A 19. században kiásták a megmaradt részeket, és a várat körülvevő romantikus parkkal együtt a romok a kisváros lakosságának kedvenc pihenőhelyévé váltak, manapság pedig koncertek helyszínéül is szolgálnak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Otoomet)
A lovagvilág azonban nem tűnt el nyomtalanul, még ha a városka egyik leghíresebb lakosa a középkori értelemben nem is volt igazi lovag. Nem is élő ember, csak egy kitalált alak, akit eredetileg a lettek ötlöttek ki. Ha az észteknek megemlítjük Viljandi városát, az egyik első dolog, ami eszükbe jut, egy romantikus és lovagias csónakos története, aki átvitt ladikján egy lányt a tavon, és akit úgy elbűvölt a lány tekintete, hogy örökre szerelmes lett belé. A népies műdal, amelyet az Untsakad együttes is feldolgozott, ma leginkább a Viljandi paadimees (Viljandi csónakos) címen ismert, bár a karrierjét Gaujas laivinieks (A Gauja folyó csónakosa) címen kezdte. Az eredeti változat tehát nem is egy tóról, hanem egy folyóról íródott, méghozzá Lettország leghosszabb és „leglettebb” folyójához kapcsolódott. Az eredeti verziót alább meg is hallgathatjuk Ilmārs Dzenis előadásában.
A híres karmester, Johannes Pori (eredeti nevén Johannes Porisammul) fordította le észtre a dalt. Az ő nevéhez fűződik egyébként annak a nótának az észtesítése is, amelyet – német eredete ellenére – az észtek abszolút a magukénak éreznek. Ez talán az egyetlen olyan dal, amelynek segítségével rövid idő alatt elérhetjük, hogy higgadt észt barátaink a székre, majd az asztalra ugrálva telekurjongassák, vagy az észt csujogatóval élve, telehõissázzák a termet. Akinek ilyen ambíciói vannak, annak ajánljuk tehát Wilhelm Gabriel In München steht ein Hofbräuhaus (Münchenben áll egy sörfőzde) című dalát, amelyet az észtek Lõbus õllepruulija (Vidám sörfőző) néven ismernek. Pori nemcsak a nótát honosította meg az észtek körében, hanem a hozzá kapcsolódó sörivójátékot is. Az első fázisban mindenki csak összefogódzkodva dülöngél, aztán ezt a padra állva kell megismételni, majd a következő refrénnel már az asztalra állva illik folytatni a mulatozást. A nosztalgiát kedvelőknek a 1937-es gramofonos változatot ajánljuk, amelyet a következő videón meg is hallgathatunk.
A Viljandi csónakos sokkal visszafogottabb dal, inkább a reménytelenül szerelmesek romantikus nótája, amelynek sikere azonban vetekszik a sörös himnuszéval. A dalnak észtre ültetése óta több változata is született, szövege azonban nem módosult az idők során:
Viljandi paadimees Viljandi csónakos käe ulatab noor paadimees nii lahkelt neiule, kes aralt seisab tema ees, et sõita üle vee
a fiatal csónakos oly kedvesen nyújtja a kezét a lánynak, aki félénken áll előtte, hogy átmehessen a túlsó partra
refr: ah, silmad ei iial unune,
need ilusad sinised silmad mult võitsid südame
refr: a szemét sose felejtem,
ezek a szép kék szemek elrabolták a szívemet
kui neiu paadis, algab sõit, täis õnne kõik maailm. ja neiu palgel punab koit ning rõõmust särab silm.
amikor a lány már a csónakban, elindulnak, boldogsággal tele a világ. és a lány arcán a hajnal virít és örömtől sugárzik a szem
refr. refr. ta kaela neiu langeb siis ja kingib suudluse, silm särab rõõmupisarais, arm tungib südame
a lány aztán a nyakába borul és csókot ajándékoz neki a szemekben örömkönnyek ragyoknak, és szerelem árasztja el a szívet
refr. refr. hulk aastaid läind ja viljandi järv ikka kohiseb hall paadimees veel ikkagi neid silmi igatseb.
jó pár év eltelt, és a viljandi tó még most is csobog az ősz hajú csónakos még mindig azok után a szemek után vágyakozik
refr. refr.
Egyik modern feldolgozása az Untsakad együtteshez fűződik.
A sport és a kultúra fellegvára
A 2014-ben immár 85. alkalommal megrendezendő futóverseny az egyik legfontosabb sportrendezvény Észtországban. Bár a táv mindössze 12-13 kilométer, a verseny jelentős társadalmi rendezvény is. A táv azért nem fix, mert minden induló maga választhatja meg az útvonalat, csak két ellenőrző pontot kell mindenképpen érintenie. A választásnak akkor van nagy jelentősége, ha a verseny előtt esett az eső, ugyanis a barátságos terep könnyen mocsarassá változhat. (Aki szereti a sportközvetítéseket, az 1969-es és az 1979-es futásról készült rádióadást meg is hallgathatja.)
A futóverseny olyan fontos eseménnyé nőtte ki magát, hogy a résztvevőknek szobrot is állítottak. Riho Kuld szobrász és Ülo Stöör építész készítették el a rendezvény emlékművet 1990-ben. A szobor azonban nem csupán egy stilizált sportoló alakját mutatja, Hubert Pärnakiviről mintázták, aki 1952–1962 között 11 éven át egyhuzamban minden évben megnyerte a futóversenyt. Pärnakivi nemcsak kiváló sportoló, hanem sikeres állatorvos is volt. Az utánpótlást is fontosnak tartotta, 1982-ben egykori középiskolájában elindította a diákok futóversenyének hagyományát.
(Forrás: Viljandi Jakobsoni Kool)
Viljandiban azonban nemcsak a futás tekint nagy múltra vissza. A dél-észtországi város a 2014-es örökségév egyik legfontosabb központja. Ez többek között annak köszönhető, hogy itt található a népi kultúra továbbörökítéséért és fejlesztéséért felelős Viljandi Kultúrakadémia. A város legfőbb turistacsalogató eseménye a minden évben, július utolsó hetében megrendezett folkfesztivál. A résztvevők között vannak észtek és külföldiek is, a szervezők olyan zenészeket igyekeznek meghívni, akik nemzetük zenei örökségének megőrzését tűzték ki célul. A kezdetben alig száz fős rendezvény mára többezres fesztivállá nőtte ki magát. Sokan fanyalognak is, hogy tömegeseménnyé vált, így akik nyugodtabb környezetre vágynak, inkább a Hiiu Folkon vagy a Viru Folkon vesznek részt.
Ahogy általában az észtekre sem jellemző, az alig több mint húszezer lakosú Viljandi városa sem ül bele a sikerbe, igyekeznek újabb és újabb programokat kitalálni. 2015-re nemzetközi Hansa-fesztivált szerveznek. Talán meglepő, de Viljandi (vagy régi német nevén Fellinn) fontos Hansa-város volt, amíg el nem vesztette a vízi összeköttetést a Balti-tengerrel. A jégkorszak után a jég alól felszabaduló földfelszín lassú emelkedésnek indult, ennek következtében egyre alacsonyabb lett a vízszint, és végül hajózhatatlanná vált a korábban a tengerparti Pärnut Viljandin át egészen a Peipus-tóig tartó vízrendszer. Az egykori élénk kereskedelemre visszaemlékezve Viljandi minden évben megrendezi a Hansa-napokat, 2015-ben azonban más Hansa-városok képviselőit is vendégül látja, az ünnepségsorozat észtországi központja lesz.
Akiknek tehát most nincs lehetősége ellátogatni Viljandiba, 2015-ben is jócskán talál majd programot a hangulatos dél-észt városban.
Források