Következmények nélkül éltették a nácikat
Finnország még csak ma kezd szembenézni azzal a ténnyel, hogy tudományos és művészeti élete tele volt náciszimpatizánsokkal.
A Lippulaulu (Zászlódal) kedvelt hazafias ének Finnországban, elsősorban a függetlenség napján és Szent Iván éjszakáján éneklik. A dal szövegét 1918-ban írta Veikko Antero Koskenniemi, de csak 1925-ben jelent meg egy napilap függetlenségnapi számában. A szöveget Yrjö Kilpinen zenésítette meg.
Azzal azonban a finnek többsége nincs tisztában, hogy Koskenniemi és Kilpinen náciszimpatizánsok voltak. Minden évben részt vettek a német nemzetisztocialista párt nürnbergi kongresszusán. Írásaikban Hitlert dicsőítették és antiszemita kijelentéseket tettek – írja a Helsingin Sanomat.
De nem ők az egyedüli művészek, akik nyiltan szimpatizáltak a nácikkal. A finn kulturális élet számos személyisége kapott magasrangú náci kitüntetést – nem egyszerűen művészi teljesítményéért. Heikki Klemetti, a finn zenei élet egyik központi alakja, aki 1930 és 1946 között a Suomen Musiikkilehti (Finn Zenei Lap) főszerkesztője volt, Finnországban szokatlanul markáns antiszemitizmusával tűnt fel, írásaiban rendszeresen gúnyolta a „nem árja” zenészeket. Nagy-Finnországról ábrándozott, mely a Kola-félszigettől a Rigai-öbölig terjed. Az erdei pinty fészke című dala a finn iskolai kórusok máig kedvelt darabja.
A náci kapcsolatokat leginkább a talán legjelentősebb finn zeneszerző, Jean Sibelius esetében tárták fel. Őt hazájában és külföldön is gyakran vádolták azzal, hogy náci és antiszemita. Tény, hogy jelentős német kapcsolatai voltak, Németországban nagyon tisztelték, sőt a nácik által alapított nemzetközi zeneszerző-szövetség elnökhelyettesének is megválasztották. Arról azonban semmilyen adat nincs, hogy a nácikért lelkesedett volna, vagy bármilyen fajelmélet híve lett volna.
A művészek mellett számos tudós, egyetemi tanár is szimpatizált a nácikkal. Politikai megnyilvánulásaik nagyrészt feledésbe merültek. A finn művészeti és tudományos élet és a nácizmus kapcsolatának kutatása még csak gyerekcipőben jár – legalábbis ha a hasonló svédországi kutatásokhoz viszonyítva. Ott számos témába vágó antológia jelent meg, illetve olyan életrajzok is, melyek a zeneszerzők politikai nézeteivel is hangsúlyosan foglalkoznak.