Kitört a merja-láz? Az Etnikai Ellenőrző Bizottság
Eltűnt egy nép, de most mégis felbukkantak utolsó beszélői, legalábbis a tőlük feljegyzett szövegek. Az orosz titkosszolgálat persze mindent megtesz, hogy eltüntesse a nyomokat, de az internet korában ez már nem lehetséges. Szenzációs felfedezés vagy ócska kis kamu? Utánajártunk.
A merják Moszkvától északkeletre, Vlagyimir, Kosztroma és Jaroszlavl városának környékén éltek. Akik annak idején tanultak oroszul, biztos emlékeznek a Zolotoje Kolcóról, azaz a városok alkotta arany gyűrűről szóló olvasmányra. Nos, az egykori merja terület a gyűrű Moszkvával átellenes felében helyezkedik el.
Ahogy a második évezred kezdetével a keleti szlávok benyomulnak a területre, a merják egyre inkább elszlávosodnak, nagyon nagy szerepük van a mai oroszok kialakulásában. A 15-16. században említik utoljára, azután eltűnnek a történelem színpadáról. Bár a legújabb források szerint a 20. században még felbukkantak, beszélték nyelvüket, ez igen kevéssé valószínű. Az igaz ugyan, hogy a krónikákban a vepszékről is a 13. században van említés, és csak a 19. században fedezték fel őket, de hatalmas különbség, hogy a 19.-20. században részletes néprajzi kutatások folytak: aligha lehet olyan nép, melynek létezése feltűnés nélkül maradhatott, vagy amelynek létét el lehetett volna titkolni.
Magáról a merja nyelvről szinte semmilyen adatunk nem maradt fenn. Korábban a népnév hasonlósága miatt feltételezték, hogy a merják tulajdonképpen marik. Az egykori merja területen az orosz nyelvjárásokban megtalálható jövevényszavak vizsgálata alapján azonban azt állapították meg, hogy a merja sokkal inkább a balti-finn nyelvekhez állt közel.
Tilosban járunk
Az állítólagos merja szövegek egy igen furcsa oldalon bukkantak fel. Az ingyenes tárhelyre feltöltött honlap kezdő oldalán egy számozott listát találunk, melyen dokumentumok vannak felsorolva. Az első sor (a lista címe?) angol nyelvű, kb. Etnikai ellenőrző bizottságnak fordítható. A lista további része orosz nyelvű. Az egyes szám rögtön hiányzik. Kettő és öt között négy nyelvi dokumentum van felsorolva: mind a négy ismeretlen finnugor nyelven (!) íródott, a 3-as számú pontosabban, ismeretlen balti-finn nyelvnek van besorolva. Az 2-es állítólag a 17., a 3-as és a 4-es a 18. századból származik, míg az 5-ös 1978-ból. A 2-es és a 3-as 2-2 oldalas, a 4-es csupán egy oldalas, míg az 5-ös 12 füzetlapot tölt meg. Mindegyik teljesen feldolgozottnak (?) van jelölve, a szakértők az inicáléjukkal vannak jelölve (az utolsó az FSZB, azaz az orosz titkosszolgálat munkatársaként van jelölve).
A lista ezen kívül egy 18-as és egy 19-es számú tételt is tartalmaz. A 18-as a Rámutatni az őrzött forrásokból a szókincs nyilvánosságra hozatalának megengedhetetlenségére, ill. a Rámutatni Z. Sz. (P) szakértőnek a szakmai konfliktusok megengedhetetlenségére. Számunkra sem világos, hogy ezek mire utalhatnak.
A lista vége már angol nyelvű, akárcsak az az oldal, amelyre a link átvezet. Az itt található írást Milovan Knezevic jegyzi. Róla semmi közelebbit nem tudunk meg, a név azonban nem orosz, hanem délszláv. Milovan Kneževićnek hívnak pl. egy népszerű sajtófotóst.
(Forrás: Wikipédia, orosz változat / Овчаренко Антон)
A rejtett könyvtár
Itt kissé furcsa angolsággal a következőkről olvashatunk. Az orosz titkosszolgálatnál van egy rendkívül titkos osztály, mely az ország etnikai kisebbségeivel, nyelveikkel, kultúrájukkal, történetükkel, régészetükkel (?), nemzeti mozgalmaikkal és pártjaikkal stb. foglalkozik. Úgy hívják, hogy Etnikai Ellenőrző Bizottság. Erről semmilyen információ sem nyilvános. Hivatalos helyiségei valahol Moszkvában vannak. Több osztálya van, néhány régióban helyi létesítményei is. Az autonóm területeken sok politikus és más jelentős személyiség is az ügynökük.
(Az eddigiek tulajdonképpen semmilyen különleges információt nem tartalmaznak. Az biztos, hogy az orosz név latin betűs átírása – Cometet etnicheskofo control in R. – nagyon furcsa: a második szó pontos átírása etnicheskogo lenne, de ez lehet elgépelés is; a control helyett viszont kontrolya lenne a helyes; a cirill к-t egyébként is k-nak, és nem c-nek kellene átírni; a vége pedig „angolul maradt”. Az állítások egyébként nem különösen meglepőek, köztudott, hogy a titkosszolgálat erőteljes belföldi tevékenységet folytat, hogy az etnikai konfliktusokat az ország destabilizációjának egy lehetséges okaként tartják számon – tehát miért ne hoznának létre egy ilyen ügyekkel foglalkozó osztályt? – , és hogy a helyi elit gyakran a titkosszolgálatnak dolgozik.)
(Forrás: Wikimedia commons)
Az EEB egyik osztálya olyan dokumentumokat őriz, melyek befolyásolhatják oroszország etnikai helyzetét. Ezeket a dokumentumokat (főként kéziratokat) egy különleges könyvtárban, a titkosszolgálatok egyik raktárában tartják. A szakértők, akik többségükben már a szovjet időktől fogva a titkosszolgálatoknak dolgoznak, itt tanulmányozzák ezeket. Jól megfizetik őket. Az egyik szakértő, N. moszkvai nyelvész finnugor kéziratokat vizsgált, később viszont Új-Zélandra költözött, és magával vitt egy halom másolatot. Ő egy Moszkva melletti titkosszolgálati könyvtárban dolgozott: itt több ezer kéziratot őriznek, de a szakértők csak egy részüket tanulmányozhatják. A kéziratok többsége nagyon régi (!). Csak egy belső, nem elektronikus katalógusuk van. N. elmondta Knezevicnek, hogy a könyvtár egyike az Orosz Állami Könyvtár (vagy Nemzeti Könyvtár – Knezevic nem emlékszik pontosan) két vagy három titkos könyvtárának. A könyvtárosnak csak a becenevét használják. A számítógépeken valamilyen Linux fut, a szövegszerkesztők orosz gyártmányúak. N. olyan régi kéziratokkal és terepfeljegyzésekkel dolgozott, melyeket nyelvészektől koboztak el. N. úgy vélte, hogy a szövegek (valószínűleg finnugorok), egy ismeretlen balti-finn nyelv és valamilyen ismeretlen finn-ugor nyelv (?). Kettő közülük még ma is (2007-ben) él, de tanulmányozásuk tilos.
(Az írásnak ez a szakasza már gyanút keltő, hiszen több, egyébként természetesnek tűnő dolgot próbál rejtélyesnek feltűntetni, miközben kevés konkrétumot mond. Mi az, hogy a kéziratok nagyon régiek? Komoly információ itt minimum a század megnevezése lenne. Ha pedig értékes kéziratokról van szó, nem csoda, ha jól őrzött könyvtárban tárolják őket. Ha annyira titkos az objektum, hogyan hozott ki N. másolatokat? A kézikatalógus inkább arra utal, hogy kevés a fejlesztési pénz. A Linux csak a kívülállók számára rejtélyes, az meg valószínűtlen, hogy a sok beszerezhető szövegszerkesztő helyett sajátot fejlesztenének. Az sem világos, hogy a legjobb esetben is néhány száz ember által beszélt nyelveket valódi veszélyforrásnak tartanak – és egyébként is: mit tanulmányozhatnak rajtuk a titkosszolgálatok?)
(Forrás: Wikimedia commons /NVO)
N. további információkkal egészítette ki mondanivalóját.
a. Az EEB csoportjai több helyen folytatnak ásatásokat, többek között a Vlagyimiri, a Volo[g]dai, a Kosztromai, a Permják és az Udmurt területen. Ha az ásatásokat az etnikai biztonság szempontjából veszélyesnek ítélik (?), leállítják őket, a leleteket elkobozzák. A leleteket egy különleges raktárban tárolják a Vlagyimiri területen.
(A szöveg írója láthatóan nincs tisztában az Oroszországi Föderáció közigazgatási egységeivel. A Permják és Udmurt terület – oroszul oblaszty – ugyanis nincs, a permjákoknak korábban autonóm körzetük – Komi-Permják Autonóm Körzet (okrug) – volt, ez most a Permi kraj egyik járása; Udmurtia viszont köztársaság. A cirill В-t hol W-nek, hol V-nek írja át, hibásan írja le Vologda nevét. Nem világos, milyen leletek veszélyeztetnék az etnikai békét, az pedig egyértelműen ködösítés, hogy a leleteket különleges raktárakban őrzik: ez ugyanis így természetes!)
b. Egy főszakértő vezeti a kutatócsoport munkáját. Rendszeresen találkozókat tartanak Moszkvában. A más városokból érkező vendégkutatók a Peking szállóban laknak.
(Ezek az információk nagyrészt értelmetlenek. Természetes dolog, hogy egy kutatócsoportnak van vezetője, mint ahogy az is, hogy a szakértők megbeszéléseket tartanak: nyilván ezek legtermészetesebb helye az ország fővárosa. A korábbi információhiánnyal szemben áll, hogy itt pontosan meg van nevezve a szálloda, ahol laknak, holott ha valóban konspirációról lenne szó, akkor nyilván mindig máshol laknának.)
(Forrás: Wikipédia, orosz változat / A.Savin)
c. Egy EEB-ügynök állítása szerint az autonóm területeken működő nacionlista csoportok és pártok élén (legalábbis a finnugor köztársaságokban) mind EEB-ügynökök állnak.
(A valóságban természetesen igaz, hogy a nemzetiségi politikusok jelentős része így vagy úgy be van szervezve. Az azonban nem állítható biztosan, sőt, kizárható, hogy minden nemzetiségi szervezet élén ügynökök álljanak. Az írás bennfentes tájékozottságot próbál sugallni, ugyanakkor a szerző azt sem tudja, hogy az autonóm területek és a köztársaságok egészen különböző kategóriák az orosz államszervezetben.)
d. N. állítása szerint a bizottság a moszkvai ABC-épületben működik.
(Ez szöges ellentétben áll azzal a korábbi állítással, hogy rejtett titkos könyvtárról van szó. Az ABC az Arhivno-bibliotecsnij centr-re, azaz az FSZB, az orosz biztonsági szolgálat központ archívumára és könyvtárára utalhat. Ez a Teplosztanszkij pereulok 1. alatt található, az információ pedig annyira nyilvános, hogy még a wikipédián is szerepel.)
(Forrás: Wikimedia commons)
Az ígéret szerint N. kéziratmásolatai nemsokára elérhetőek lesznek az oldalon, és három szövegbe valóban bele is tekinthetünk. Sorozatunk következő részében meg is vizsgáljuk őket.
Tényleg eléggé furcsa sztori, de nem szokatlan az oroszoknál a titkosszolgálati iratok kimentése magáncélra, elég csak a KGB-s Mitrohin-archivumra gondolni, vagy Ken Alibek (Gennagyij Alimbekov) szovjet biológiai fegyverkezést lebuktató gyűjtéseire.
Eleddig erősen fake gyanús, de hátha. Én szurkolok a legjobban, hogy kiderüljön valami amiről eddig nem tudhattunk...