Ideglelés nyelvrokonainknál
Egy összeesküvés-elmélet is akkor igazán szép, ha legalább az ellenőrizhető tények alátámasztják. De milyen volt az orosz hatóságok és a szibériai őslakosság viszonya? Mi történhetett, és mi nem történhetett a Halálhegyen?
Hátborzongató történetet közöl a kiváló Konspirációs teóriák blog. Az Ideglelés (The Blair Witch Project) című film történetére igen sokban emlékeztet:az események rekonstruálásában itt is nagy szerepet játszanak a kirándulók által készített felvételek – még ha csak fekete-fehér képekről, és nem videóról van is szó. Ez a történet az ötvenes évek végének Szovjetuniójában játszódik, és azért foglalkozunk vele, mert finnugor vonatkozása is van. Erre a poszt szerzője, Tiboru is felhívja a figyelmet:
a kilenc főre fogyatkozott csapat pedig folytatja útját az észak-keleti hegyek felé, a bennszülött manysi vadászok (más néven vogulok, amúgy finnugor nyelvrokonaink) ösvényeit követve.
A helyszín a Yandex térképén valamivel részletesebb, mint a Google-én, de csodát ettől se várjunk.
Bár egyébként nem lenne indokolt, hogy megdicsérjük a szerzőt azért, mert helyesen írja le a nép neveit, vagy mert sikerült összepárosítani a nép külső és belső elnevezését, a magyar blogtérben, a sajtóban, sőt, iskolai tankönyvekben is találkoztunk már olyan adatokkal, hogy úgy érezzük, kár lenne fukarkodnunk a főhajtással. (Azt viszont szomorúan állapítjuk meg, hogy a szerzőnek nem sikerült megbirkóznia a történet főhősének nevével: a Дятлов helyes átírása ugyanis Gyatlov. Sajnos az orosz nevek átírásába máshol is beletört a szerző bicskája.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
Persze csak a dicséret kedvéért nem említenénk a cikket. Ami érdekes, az az, hogy az egyik verzió szerint a manysik keze is benne volt a turisták csúnya végzetében. Ezzel kapcsolatban azért lenne egy-két szavunk.
Felröppentek olyan hírek is, melyek szerint a helybéli manysi vadászok ölték volna meg a hegymászókat, mert őseik szellemének megszentségtelenítőit látták a turistákban. Igaz ugyan, hogy – amint azt említettük – a holttesteken nem voltak külsérelmi nyomok, de a manysiknak nem is volt szükségük arra, hogy lemészárolják Djatlovékat; elég, ha rájukijesztettek valamivel az éjszaka folyamás, s arra kényszerítették őket, hogy hiányos öltözékben kirohanjanak a mínusz huszonakárhány-harminc fokba, a természet elvégezte a többit.
És hogy miért nem csináltak ebből ügyet a hatóságok? Nos, abban az időben (1958-1960) nagyon komoly altalaj-feltárások folytak a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben, mert jelentős kőolaj-tartalékokra bukkantak, s a kitermelés előkészítése folyt; senkinek nem hiányzott volna nyílt konfrontációba keveredni az őslakosokkal. Lehet, hogy a háttérben még alku is köttetett a törzsi vezetőkkel: hivatalos oldalról nem forszírozzák a kilencrendbéli emberölés elkövetőinek felkutatását, a másik oldalról pedig nem gördítenek akadályokat a kőolaj/földgáz kitermelői elé.
Mivel csak egyetlen forrás említi, nem is hangsúlyozom azt az állítólagos manysi legendát, mely szerint a Halálhegy onnan kapta a nevét, hogy valamikor évszázadokkal ezelőtt kilenc (!) manysi vadász lelt furcsa, megmagyarázhatatlan halált a környéken, holmi repülő szellemek miatt. A vadászok bordái összetörtek, s megfagyott tetemeikre csak hetekkel később bukkantak a hozzátartozók...
Természetesen nem akarunk azzal előállni, hogy nem, a manysik kivétel nélkül talpig becsületes emberek, ők bizony nem csinálnak ilyesmit. Azt azonban megjegyeznénk, hogy a cikk egy halom olyan jelenséget említ, melyek aligha magyarázhatóak egyszerű manysik közreműködésével – persze ha a szellemek garázdálkodtak, az más ügy. Viszont ha egyszerű vadászok végeznek a kirándulókkal, akkor a nem túl forgalmas környéken bőven lett volna idejük úgy eltüntetni a holttesteket, hogy soha senki se akadjon rájuk. (A források szerint egyébként a környék nem számít szent helynek.)
Az azonban, ahogy a hatóságok és a manysik viszonyát bemutatja a cikk, a helyi viszonyok ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. A szovjet hatóságokról sok mindent el lehet mondani, de hogy alkudoztak volna a szibériai őslakossággal, azt nem. (Persze Moszkvában vagy Leningrádban sem a magántulajdon szentségének tiszteletben tartása jelelmezte a szovjethatalmat, és akkor a Gulágokról még ne is beszéljünk.) A szomorú tény az, hogy a bolsevik vezetés semmibe vette az őshonos népek képviselőit. A harmincas évek elején például a Kazim folyó mellett élő hantik keltek fel a kulákosítás, illetve a gyermekeik bentlakásos iskolákba hurcolása ellen. Az oroszok repülőgépekről bombázták a sátrakat, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket élelem, tüzelő és fegyver nélkül kint hagyták a tundrán. A negyvenes években szigvai manysi vadászokat vádoltak meg felkelés előkészítésével – a bizonyíték az volt, hogy fegyvereik voltak. Többszáz férfit végeztek ki (az eleve csak néhány ezer lelket számláló népből).
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ha tehát az ügyben valóban felmerült volna a manysi vadászok érintettsége, akkor a reakció várhatóan sokkal inkább a környék őslakosságának utolsó szálig való kiirtása lett volna. Ha valóban éppen ásványkincsek után kutattak a környéken, inkább azon kell csodálkoznunk, hogy hogyhogy nem ragadták meg az alkalmat, és nem semmisítették meg a tragédiát ürügyül felhasználva a környék őslakosságát. A történetben leírtak koránt sem tanúskodnak helyismeretről, sokkal inkább az őslakosság és a gyarmatosítók közötti viszonyról alkotott sematikus, kissé idealizált és általánosító elképzelésekről.
A manysi verzióval kapcsolatban még azt is érdemes megjegyezni, hogy az orosz wikipédia a bűnügyi verziók között két olyat is említ, mely a Konspirációs teóriák posztjából kimaradt:
- Felmerült, hogy a turistákkal szökött fegyencek végeztek. Mivel a Szovjetunió tele volt lágerekkel, se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amikor ezek környékének polgári lakossága szökött rabok áldozatává vált. A verzió ellen szól azonban, hogy ebből az időből nem maradt fenn szökésről szóló dokumentum, és az évszak nem is volt a legalkalmasabb a szökésre. Ráadásul a turisták felszerelése érintetlenül került elő, márpedig a fegyencek alighanem magukkal vitték volna az ételeket-italokat, pénzt, felszerelést.
- Egy másik verzió szerint fegyenceket üldöző katonák tévesztették volna össze a turistákat a szökevényekkel. Ez a verzió is valószínűtlen. (Természetesen csak akkor, ha nem a szellemekkel és ufókkal kapcsolatos találgatásokkal vetjük össze.)
Egy kis nyelvészkedés
Az Ivgyel környékén élő felső-lozvai manysik egy csoportja igen érdekes helyzetbe került. A nyolcvanas évek végi felfordulásban a hatóságok egyszerűen elfeledkeztek róluk, néhány évig szabadon, függetlenül, a külvilágtól elzárva élhették életüket. Csak közel egy évtized elteltével, amikor valamelyikük megbetegedett és orvoshoz kellett vinni, jelentek meg újra egy orosz településen, a hatóságok azt sem értették, honnan bukkantak fel hirtelen. Ez a rövid ideig tartó függetlenség kissé meghosszabbította a helyi manysi nyelv életét – eloroszosodásuk folyamatban van.
A környéken a manysi nyelv felső-lozvai nyelvjárását beszélik, mely az északi-manysi egyik (legdélebbi) változata. A Lozva folyó középső és alsó folyása mentén már a nyugati-manysit beszélték valaha. Számunkra nagy szerencs, hogy az északi-manysival van dolgunk, mert ez a legjobban dokumentált, máig is élő nyelvjárás.
A cikk máshol említi, hogy a hegyet Halat Szjalnak hívták, és ez magyarul ’a halál hegyé’-t jelenti. Az orosz wikipédia azonban Холат-Сяхыл-t ír, amit magyarra inkább Holat Sahölként (az ö helyett esetleg e-vel) írhatnánk át, fonetikus átírása pedig a leginkább elterjedt lejegyzésmódban, a Setälä-átírás modern változatában valószínűleg χolat śaχəl lenne. Pontosan azért nem lehet megállapítani, mert a cirill átírás nem jelöli a magánhangzó-hosszúságot, ami itt fontos lehetne. A másik fontos információ, hogy az orosz hangsúlytalan [a]-t а és о is jelölheti: lehet, hogy az első szó χalat, csak oroszul írják о-val (hasonlóan a korábbi cikkünben említett Vezsakari esetéhez). E lehetőség ellen szólna, hogy a manysiban, akárcsak a magyarban, első szótagi hangsúly van. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az orosz megtartotta az eredeti manysi hangsúlyt. Sőt, elképzelésünket az is alátámasztja, hogy az interneten a Халат-Сяхыл csaknem annyiszor (4470) fordul elő, mint a Холат-Сяхыл (6550).
Lássuk, mit jelenthet a kifejezés!
A második elem a kevésbé kemény dió: ez egyértelműen a śaχəl szóval azonosítható, ami viszont több dolgot is jelenthet: egyfelől ’viharfelhő’-t, másfelől magát a ’vihar’-t, illetve az azt kísérő ’mennydörgés’-t; másfelől lehet ’gomolyag, kerekded rakás’, harmadrészt ’bokor’, ’bozót’ vagy ’facsoport’. (Nyilvánvalónak tűnik, hogy a ’gomolyag’ az eredeti jelentés, a többi jelentés ebből ered.) Ezek közül leginkább a ’bozót’ vagy a ’facsoport’ jöhet számításba. Láthatjuk tehát, hogy hegyről szó sincs.
Első pillantásra úgy tűnik, a ’halál’ közelebb áll a valósághoz, mint a ’hegy’. A χōla ugyanis ’hullá’-t, ’dög’-öt jelent, így a χōlat śaχəl jelentheti azt, hogy ’hullák/dögök bozótja/ligete’. Az orosz wikipédia szócikke kifejezetten azt állítja, hogy a hely neve: ’hullák hegye’ (nem pedig ’halálhegy’)! (Más forrásokban az is előfordul, hogy a hely neve manysiul azt jelentette, hogy „ne menj oda”, illetve „a kilenc hulla hegye”.) De vajon ha valaki téved az egyik elem jelentésében, nem tévedhet-e egy másikéban is? Lehet-e valószínűbb elnevezést találni? Nos, talán igen.
Mi lehetne természetesebb alapja egy liget megnevezésének, mint az, hogy milyen fákból áll? Vajon találunk-e olyan fanevet, melyből a fenti elnevezés keletkezhetett? Nos, igen! A χāľ szó azt jelenti, ’nyírfa’, enenk többes száma χāľət ’nyírfák’. Ezt cirill betűkkel így írnánk le: хальыт. Csakhogy a ьы az oroszoknak meglehetősen szokatlan kapcsolat, és ezért a szót így is leírhatják: халят. Találunk-e erre adatot? Nos, ha Халят-Сяхыл-re nem is, de Холят-Сяхыл akad. (A találatok többségénél ugyanaz a szöveg ismétlődik, ráadásul ugyanabban a szövegben a Холат-Сяхыл is előfordul.) Természetesen akkor lehetnénk biztosak a dolgunkban, ha tudnánk, hogy ez a korábbi alak. Így azonban csak az egyik lehetséges verziónak tarthatjuk, hogy a hely neve eredetileg ’nyírfák ligete’ jelentésű volt, később aztán elferdült alakban élt, és talán már a tragédia után merült fel a kérdés, mit is jelent a hely neve, és ekkor váltották fel a hullák a nyíreket.
Ugyanakkor ez a megoldás sem egészen megnyugtató, hiszen akár hullákról, akár nyírekről van szó, nem jellemző, hogy ezek az elemek a földrajzi nevekben többes számban álljanak. Valószínűbb tehát, hogy olyan szót kelelne keresnünk, melyben a t a tő része – ilyenre azonban nem sikerült rábukkannunk.
Ezek után mondja valaki, hogy a nyelvészet nem sokkal rejtélyesebb és izgalmasabb, mint holmi halálesetek!
Irodalom
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (28):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Хōлат-Сяхл - 'гора мертвецов, holt hegy(e)'
название на картах: Холатчахль
Forrás: Т. Д. Слинкина (2011): Мансийкие оронимы Урала. Ханты-Мансийск. 247-252.
ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A5%D0%BE%D0%BB%D0%B0%D1%82%D1%87%D0%B0%D1%
vö.:
χålėt-śaχl N (hegynév | Bergname) [nincs jelentés megadva]
χå̄lėm N, LM khålėm ~ kholėm, LU kholėm ~ khōlėm, P khōlėm ~ khwåллėm, K khōlėm ~ kholėm, T khålå•m halott, döglött, romlott | verstorben, verreckt, verdorben
χåji̮li [χōjiγli] N, LM khojli fújdogál, leng (szellő) | es weht sanft
śaχl 'bokor, domb, halom, csomó'
Forrás:
www.babel.gwi.uni-muenchen.de/munka/index.php?lang=hungarian
Munkácsi B. - Kálmán B. (1986): Wogulisches Wörterbuch. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986
www.scribd.com/doc/38598230/manN-hun-0-1
Részletesebb elemzés:
gipotezi.ru/sekretnye-materialy/katastrofa-u-gory-holatchahl
@Fejes László (nyest.hu): Nem tudom, hogy jön ide Csernobil, és hogy én mi mellett érvelnék (fogalmam sincs, szerencsére te jobban tudod nálam), de az bizonyos, hogy 1953-ban drasztikus változás állt be a szovjet politikában, amit a birodalom minden szegletében lehetett érezni. A cikk példái a harmincas és negyvenes évekből ezért némileg erőltetettek.
A vogul vadász teóriát én sem tartom valószínűnek, de azért valószínűbb az ufó-elméletnél, és szerintem még a katonai kísérletnél is.
Érdeklődők számára a tiboru-cikk (én nem a linken találtam meg) kommentjei között találtam egy angol nyelvű összefoglalót:
www.aquiziam.com/dyatlov_pass_1.html
valamint a második része:
www.aquiziam.com/dyatlov_pass_2.html
@reiner Tor: Szerintem semmi értelme arról fantáziálgatni, hogy mi lett volna, ha... Ha nem lett volna csernobil, te most amellett érvelnél, hogy akkor már nem titkolták volna el az eseményeket, mert akkor már glasznoszty volt. Na persze. A csecsenek példáját elővenni akkor, amikor Nyugat-Szibériáról van szó, mintha valami következetes, jól felépített rendszer lett volna a Szu... Na jó, én ebbe nem megyek bele...
@Roland2: Nem csak szent helyen lehet vitába keveredni valakivel.
@Fejes László (nyest.hu): De nyugtalanság, lázongások voltak akkoriban is. A hatvanas évek elején Groznijban összecsapások voltak a helyi orosz lakosság és a deportálásból visszatért csecsenek között, a szovjet vezetésben pedig fel sem merült a csecsenek újradeportálása. (Vagy az oroszok deportálása, mint a huszas évek eleji kozáktalanítás idején, amikor a hatóságok a csecseneket támogatták a kozák telepesekkel szemben.)
Kicsit más példa, de jelzi a különbséget: 1946-47-ben a rossz termés miatt (a háború alatt a tartalékok nullára csökkentek) éhínség tört ki. 1961-ben (az évszámra lehet, hogy rosszul emlékszem, de kb. akkor) szintén nagyon rossz volt a termés, és óriási nyugtalanság támadt, de a politikai vezetés a szovjet valuta- és aranytartalék egyharmadából (!) vásárolt gabonát, hogy elkerülje az éhínséget.
Azt meg nem mondod komolyan, hogy az oral history ennyire hiteles forrás lenne, vagy akkor Kun Miklós a kommunizmus legfontosabb kutatója.
Nem amellett érvelek, hogy a manysi vadászok ölték meg a túrázókat, hanem hogy egyfelől nem elképzelhetetlen (nem kell ehhez szentnek lennie a hegynek, bármi, ma már kideríthetetlen okuk lehetett erre), másfelől meg hogy a hatóságoknak ezer és egy okuk lehetett rá, hogy ne bolygassák az ügyet. Ugyanis a manysik tömeges deportálása 1953 előtt még opció volt, 1959-ben már biztosan nem, Moszkva akkor engedte vissza a csecseneket, tehát teljesen szembement volna az akkori politikával egy kemény fellépés.
Mi van például, ha a diákok maguk is sárosak voltak a vadászokkal való konfliktusban? Állítólag volt két extra holttest, akik nem is lettek meg soha többé. Ha a konfliktus úgy kezdődött, hogy a diákok megöltek két manysit, majd később a két ember társai megtámadták őket másnap reggel, akkor az ügy máris három fokkal bonyolultabb, nem? Ráadásul publicitást is kapott a keresés miatt, és nyilvánvalóan nem lehetett volna eltitkolni a történteket: akármilyen ítélet is születik, kész az etnikai konfliktus, hiszen ha elítélik a tetteseket, akkor a manysik joggal mondhatják, hogy ők csak megbosszulták kettejük halálát, ha meg nem ítélik el, akkor meg az oroszok lázadoznak. Egyszerűbb volt ez így, megmagyarázhatatlannak beállítani a halált.
Nem állítom, hogy ez volt, csak hogy azért nem teljesen elképzelhetetlen.
Kicsit off, de ez is konteoblogos: ennél a cikknél konteo.blogrepublik.eu/2013/05/23/villamkonteo-18-0-az-oszodi-konteo vita alakult ki a kommenteknél ( kb. 20.-tól ) Balatonőszöd nevének írásáról és ejtéséről: valaki említette, h. eddig csak rövid ö-vel hallotta a nevet - ahogy én is, mikor 1x a tv-ben hallottam,h. a műsorvezető hosszú ő-vel ejtette, azt hittem, csak eltévesztette . Mi lehet ennek az oka, h. elterjedt - vagy esetleg túlsúlyba is került - a rövid ö-vel való ejtése a névnek ? Lehet ennek nyelvészeti oka ?
@reiner Tor: Sokkal valószínűbb - sztem -, h. a túrázók vmilyen titkos katonai kísérletbe futhattak bele, a nyest cikk is írja, h. a terület nem számít szent helynek.
@reiner Tor: Nos, annyira azért nem ég és föld... Elég a helyiek történeteit meghallgatni. Ne gyere azzal, hogy az ötvenes-hatvanas években nem irtottak ki népeket – nem volt már felkelés. Azt állítani azonban, hogy ha a Gyatlov-expedíciót valóban manysi vadászok irtották volna ki, a szovjethatalom leült volna velük a jogaikról tárgyalni... na nem szeretnék minősíteni...
@Fejes László (nyest.hu): A cikked mindenesetre összemosta a Sztálin életében történt dolgokat a halála után történtekkel, pedig a kettő ég és föld.
@Bötyi: Hogyne lennének! Nyírfák még a tundrán is vannak, igaz, elég csökevényesek. Egyébként a vegyes erdő a jellemző, különböző lombos és tűlevelű fák vannak. Persze mondjuk a tölgy nem jellemző...
@reiner Tor: „ezért inkább meghívta vodkázni a manysi törzsi vezetőket” Miféle törzsi vezetők voltak az ötvenes években? Maximum kolhozelnökök! Egyébként meg nem népek kiirtásaként vetődik fel a probléma, hanem akadékoskodnak a helyiek, hát megtörjük őket, kit érdekel, ha ezzel akár egy egész nép pusztul el...
@bloggerman77: Az orosz hatóságok az ötvenes évek legvégén már szerintem nem irtottak ki egyetlen népet sem, ennél az alkudozás reálisabb. Sztálin halála után tudtommal egyetlen népet sem irtottak ki, a sztálini népirtás puszta emléke is elég volt ahhoz, hogy az országot egyben tartsa. (Aztán a nyolcvanas évek végére a peresztrojka nyomán halványultak el ezek az emlékek.)
Szerintem simán elképzelhető, hogy a helyi párttitkár karrierjében törést okozott volna, ha lázadás tör ki a területén, és ezért inkább meghívta vodkázni a manysi törzsi vezetőket, és megbeszélte velük, hogy elsimítja ezeknek az eltűnt túrázóknak az ügyét, cserébe a manysik se mozgolódnak túlságosan.
Ugyanis kétségtelenül meg lehetett volna szervezni a manysik lebombázását, de a helyi hatóságoknak nem voltak bombázó repülőik, ehhez erősítésre lett volna szükség a légierőtől. A harmincas években ez rutin eljárás volt, az ötvenes évek végén viszont már más idők jártak, és valószínűleg rossz fényt vetett volna az ilyenfajta erősítést kérő párttitkárra/rendőrfőnökre. "Saját erőből hogyhogy nem tud rendet tartani?" Még ha a helyi párttitkárt egy ilyen eset után nem is büntetik meg, sőt akár ki is tüntetik, ez semmiképpen sem volt (nem is lehetett) előrelátható, ezért valószínűleg a helyi vezető igyekezett nem felső erőket bevonni az ügybe. Márpedig a manysik kiirtását helyi rendőrhatóságok katonai segítség nélkül valószínűleg nem tudtak volna megvalósítani.
hello
nekem csak egy olyan kérdésem lenne, hogy vannak-e egyáltalán nyírfák a könyéken? milyen erdők vannak arrafelé?
@bloggerman77: Erre nehéz válaszolni, mert nem tudjuk, milyen nyelvjárásban van, ráadásul torzulhatott is az alak. Az alábbiakban az északi-manysiból próbálok kiindulni.
Az „at” jelentése ’nem’, ez lehet az elejének a megfejtése, ellenben ez nem jelenti azt, hogy ’ne!’ – az ugyanis „ul”.
Az ’oda’ „tuw” vagy „tuwľe” (tkp. odafelé), ezt nehéz belelátni az alakba.
A ’megy’ pedig „min-”.
A ’ne menj oda!’ kb. úgy hangzana, hogy „ul tuw minen!”
Nem sikerült olyan szavakat találnom, amikből az „Otorten” összerakható lenne, de az ilyen egészmondatos helynevek amúgy sem jellemzőek a manysira.
A blog szerint az 'Otorten' jelentené azt, hogy "Ne menj oda". Van ilyen manysi kifejezés? :)
Meg van a manysi mitológiában olyan, hogy erre a helyre felmentek 9-en és nem jöttek vissza?
Az orosz nevek átírásánál azért van probléma a Konteós blogon, mert a cikk szerzője Temesvárott született, és Rom-mániában nem kellett oroszul tanulnia.
Tehát egy az egyben vette át az angol forrásaiból a neveket, ahol sejtette, hogy hogyan kell átírni magyarul, azt átírta.
A manysik és az orosz hatóságok közti viszony valóban a FU népek helyzetének nem ismeretéről tanúskodik, ezt meg is írtam a kommentek közt a Konteós blogon, de elveszett a sok UFÓ-s atombombás komment között. :))
Amúgy be akartam ide ajánlani a Konteós blogot, de látom megelőzött valaki :P
@Noori Sato: Jaja. De ott legalább vannak északi nyelvjárások, ahol a hangsúlytalan o betű is [o] :)