Hogyan éljünk,
szeressünk, szomorkodjunk
múmin-módra
A múmin-történetek nemcsak gyerekeknek szólnak, tele vannak olyan egyszerű, húsba vágó tanácsokkal az életre, amelyeket mindenkinek érdemes ismernie.
A Buzzfeed sorra publikálja nagyszerű, az élethez szinte nélkülözhetetlen listáit. Ezúttal kedvenc mesehőseink, a múminok (vagy múmik) egyszerű, de húsba vágó életbölcsességeiből gyűjtöttek össze jó néhányat a szerkesztők. Hogyan éljünk, szeressünk és szomorkodjunk úgy, mint Múmin-völgy lakói?
Kik azok a múminok?
Múmin-völgy lakói, a múminok Tove Jansson finnországi svéd írónő és illusztrátor hősei. A múminok a svéd mitológiában szereplő trollok, de semmiképpen sem ijesztő lények – például nem kommentelnek rendszeresen a nyesten. Kinézetre hasonlítanak a vízilovakra, de nagyon is emberi tulajdonságaik vannak. A történetek központjában a múmincsalád és barátaik állnak.
Korábban már írtunk róla, hogy a múmin-könyvek magyar fordításai hagynak kivánnivalót maguk után, ugyanis nem a svéd eredetiből, hanem a finn fordításból indultak ki, a szereplők neveit pedig a különböző fordítók nem fordították következetesen, ezért lehetséges, hogy múmiknak és múminoknak is hívjuk őket, illetve a szereplők neveinek is van többféle változata. A történetek nemcsak gyerekeknek szólnak, összegyűjtöttünk néhány olyan múmin-bölcsességet, amit mindenkinek érdemes tudnia.
1. Érzelmek, szerelem, kapcsolatok
- Először is, egy múminbocsnak tudnia kell, hogyan bókoljon.
Olyan vagy, mint Diána – mondta Múmin elragadtatással.
Kicsoda ő? – kérdezte Bájocska, akinek szemlátomást hízelgett a bók.
Ő volt a vadászat istennője – magyarázta Múminbocs – Olyan gyönyörű, mint a Fa Királynő, és pont olyan okos, mint te vagy.
- Előfordul, hogy képtelenek vagyunk uralkodni az érzéseinken.
- Az érzelmek bonyolult dolgok, és nem is mindig van értelmük.
- Néhanapján egy kiadós sírás kell ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.
- De van, hogy elég, ha az ember kibeszéli a dolgot a barátaival.
2. Önismeret
- „Senki nem lehet igazán szabad, aki valaki mást túlzottan csodál.” Az idézet Vándortól, Múminbocs szűkszavú emberbarátjától származik.
- „Tudatlan voltam, de hittem sokmindenben.” Múminpapa
- Néha szükségünk van csendre és magányra, de ez nem jelenti azt, hogy bármi bajunk lenne.
A legeslegutolsó ház egymagában állt a jegenyék alkotta sötét fal alatt, és itt már valóban a vadvidék kezdődött. Vándor egyre gyorsabban és gyorsabban gyalogolt egyenesen az erdő felé. Aztán az utolsó ház ajtaja résnyire kinyílt, és egy nagyon öreg hang kiáltotta: hova mész? Nem tudom – válaszolt Vándor. Az ajtó újra becsukódott és Vándor belépett az erdőbe, ahol száz mérföldnyi csend várta.
3. Kalandozás
- „Kirándulni nap közben megy az ember, de éjszaka indul útnak.” Múminmama.
- A felfedezés a világ negyedik legjobb dolga (legalábbis Múminbocs szerint, az ő listáján 1. titokzatos utak, 2. úszás, 3. titkok)
4. Barátság
- A beilleszkedés nem a legfontosabb dolog
– Ne zavarj! Gyógynövényeket gyűjtök az újhold alatt.
– Már soha nem fogsz beilleszkedni a modern társadalomba?
- Néha csak annyit kell tennünk, hogy biztosítjuk a másikat arról, ott vagyunk vele.
Félek – suttogta a legkisebb kicsi, Vándor kabátujját húzogatva.
Ne engedj el. Minden rendben lesz – nyugtatta Vándor. – Most már vége van, Mafli. Ne sírj, kedves barátom!
Forrás
Hol szerepelnek múmintrollok "a svéd mitológiában"? Különböző trollok, manók, szellemek persze élnek évszázadok óta a népi hiedelmekben és az utóbbi időkben a gyermekmesékben, de a fehér, vízilószerű múmi(no)k tudtommal csak Tove Jansson fantáziájából születtek. Egy történet szerint (sajnos nem emlékszem már, hol olvastam) egy filozófiai vita van az egész mögött. Tove valamilyen filozófiai kérdésről vitatkozott a testvérével, aki Immanuel Kanthoz hivatkozott, és amikor Tovénak már nem jutott eszébe jó válasz, "a lehető legcsúnyább lényt próbáltam rajzolni, és a kép alá azt írtam, hogy 'Immanuel Kant'." Ez a kövér, nagyorrú lény lett volna az első múmin-képek protoformája.