Hamis barátok, csalfa rokonok
A nyaralások idején összejön a család vagy a barátok, és az összezártság bizony sok konfliktusra és félreértésre ad okot. De mi a helyzet, ha a közeli nyelvrokonok nyaralnak egymásnál? Milyen kínos nyelvi helyzetekbe kerülhet egy finn turista Észtországban?
A finnek előszeretettel nyaralnak Észtországban, és sok észt meg van győződve arról, hogy nagyon jól tud finnül kommunikálni az alkalmi szomszédokkal, nyári vendégekkel. Az észt és a finn nyelv kölcsönös érthetőségéről és közeli vagy távoli voltáról már régóta nagy viták folynak. Az átlagos beszélők is tisztában vannak bizonyos – elsősorban lexikai –különbségekkel. Érdemes megnézni, mik azok a szókincsbeli elemek, amelyek a legismertebbek, és amelyek a legnagyobb derültséget keltik. Ezek amellett, hogy a humor forrásai, még jó biznisznek is bizonyulnak, a piacon ugyanis számos hibaszótár van jelen (finn és észt egyaránt). Ezekben azoknak a szavaknak a listáját találhatjuk meg, amelyek a legtöbb tévedésre adnak okot, és kínos pillanatokat tudnak okozni a felkészületlen észt/finn beszélőnek. A legismertebb „hamis barátokkal“ általában az észtek és a finnek egyaránt tisztában vannak. Nézzük hát, milyen szavaktól illik tartózkodni, és milyenekkel válthatunk ki kacagást a másik félből.
(Forrás: Leijailla)
Hullák és drogok, vagy mégsem?
Vannak klasszikus mondatok, amelyeket rögtön idézni szokott mindenki, ha az észt-finn téma felmerül. Ezek egyike a Ruumid on koristamata, amely észtül az ártatlan ’a helyiségek nincsenek kitakarítva’ jelentéssel bír, míg finn a ’holttestek nincsenek feldíszítve’ már sokkal morbidabb asszociációkat kelt (a mondat finn helyesírással a következőképpen nézne ki: Ruumiit on koristamatta, de a két mondat kiejtése megközelítőleg azonos). A humor forrása itt az észt ruum ’helyiség’ és a finn ruumis ’holttest’, valamint az észt koristama ’takarít’ és a finn koristaa ’díszít’ jelentésének eltérése.
Ehhez hasonló általánosan is ismert kifejezések közé tartozik a pulmad, amely finnül ’problémákat’ jelent, míg észtül az ’esküvő’ jut róla mindenkinek az eszébe. Az interneten számos olyan történet terjed, amely a nyelvi különbségekből adódó valamilyen vicces szituációt örökít meg. Álljon itt néhány ezek közül.
Egy Finnországban élő észt beteg lesz, és kórházba kerül, és megkéri finn barátait, hozzanak neki valami könyvet olvasni. A barátok nagyon megijednek, attól félve, hogy az illető már a halálán van. A félreértés abból adódik, hogy a beteg az észt raamat ’könyv’ szót használta, és míg az észtben a raamat szó könyvet jelent, addig a finnben a raamattu bibliát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Daderot / CC BY-SA 1 0)
Az egyik legtöbb félreértésre adó dolog egy tipikus észt étel, a kama. Terjed egy városi legenda, miszerint a rendszerváltás utáni időkben valakit lekapcsoltak volna a vámon, aki azt állította a finn határőröknek, hogy a zacskóban levő por az kama, ami észtül ártatlan pörkölt gabonaőrlemény (rozsból, árpából, búzából és borsóból készül), finnül viszont kábítószert jelent. A kamából egyébként sok finom édesség készíthető, de a legtipikusabb felhasználási módja az, hogy kefírbe vagy aludtejbe keverik, ízlés szerint sózzák vagy cukrozzák, és nyáron üdítő italként fogyasztják. A kicsit megkésett június 29-ei Szent Iván-éji ünnepségen a szentendrei Skanzenben meg is lehet majd kóstolni.
(Forrás: Wikimedia Commons / mmh / GNU-FDL 1 2)
A másik étel, amellyel nagyot csalódhatunk mind észt, mind finn kontextusban, az az észt viiner vagy a finn viineri. A szemfülesebbek talán már rájöttek hogy a szó a német wiener ’bécsi’ melléknév átvétele. Ha ezek után bécsi szeletet várunk a tányérunkra, igen meglepődünk, ugyanis az észteknél egyszerű virslit kapnánk, míg a finneknél bécsi módra készített vaníliakrémes sütemény kerülne elénk az asztalra. De azért ne szontyolodjunk el, mert Észtországban is beülhetünk egy jó bécsire, csak viini šnitsel néven kell keresnünk.
Tipikus helyzet az is, amikor a finn turisták Észtországban boltba vagy piacra mennek, és szeretnének zacskót kérni a vásárolt termékekhez. Mivel finnül a kassi ’táska, zacskó’ szót használnánk, észtül is ezt mondják. Az észt eladó pedig csodálkozik, hogy miért szeretne a bolondos északi rokon macskát a vásárolt krumplihoz. Észtül ugyanis a ’macska’ szó, kass toldalékos alakja, kassi egybeesik a finn ’táska’ jelentésű szó alapalakjával.
Az egyik nagy finn áruházlánc kauppakassi ’bevásárlótáska’ című akcióját (a bolti termékek házhozszállítása), macskával reklámozzák, amely talán a két szó egybeesésére is utalhat, ugyanakkor lehet, hogy csak véletlen, és csak az észtül tudó vásárlókat mosolyogtatja meg. A következő videó azok számára is érdekes lehet, akik nem beszélnek finnül, de rajonganak a cicák iránt, vagy meg akarják tudni, hogyan lehet Finnországban házhoz rendelni a bevásárolnivalókat. A reklám felhívja a figyelmet arra is, milyen extrákkal kényezteti még a bolt a vevőit. Az üzlet kabalamacskája egyenesen egy kész receptet (tejszínes lazac) választ ki a honlapról, és a program automatikusan összeállítja az étel elkészítéséhez szükséges alapanyagok listáját, valamint hozzáadja azokat a bevásárlólistához.
Hogyan lett az aludtej?
A finn-észt hamis barátok nemcsak az anyanyelvi beszélőket tréfálják meg, hanem azokat is, akik mind a két nyelvet elsajátították. Kellemetlen pillanatokat okozhat, ha az egyik nyelvből kiindulva kicsit módosítva használjuk a szavakat. Bár sokszor jól működik a „finn mínusz egy” technika, vagyis, hogy lehagyjuk a finn szó alanyesetű alakjából a tővégi magánhangzót: pl. finn suuri ’nagy’ – észt suur ’nagy’ vagy finn tuuli ’szél’ – észt tuul ’szél’.
Vannak olyan esetek, amelyekben létező szót kapunk a finn tővéghangzó elhagyásával, csak a jelentés lesz részben más, pl. finn linna ’vár, (szlengben:) börtön’, észt linn ’város’; vagy finn lokki ’sirály’, észt lokk ’hajfürt’. Ezeknek a szópároknak csak egy része közös eredetű, például a linna-linn, más szavak esetében (lokki és lokk) véletlen egybeeséssel van dolgunk, de ez nem zavarja egyik népet sem, hogy vicces mondatokat és elméleteket gyártsanak arról, hogyan is alakultak ki az eltérő jelentések.
A finn piimä ’aludtej, savanyított tejtermék’ és az észt piim ’tej’ jelentéskülönbségét például azzal magyarázzák, hogy az észtek hajón vitték a tejet Finnországba, és a hosszas hajózás alatt a tej megsavanyodott. A finnek így már új termék neveként vették át az észt szót. Természetesen ezek a történetek puszta kitalációk, de mindkét nép előszeretettel gyárt hasonlókat.
(Forrás: Wikimwdia Commons / Ukko-wo / GNU-FDL 1 2)
Persze a legpikánsabb példák azok, amelyekben az egyik nyelvben valami semleges dolgot jelentő szó a másik nyelvben intim testrészre utal. Előszeretettel idézik a finnek például az észt kull madárnevet, amely ’karvaly’-t jelent észtül, finnül azonban a kulli a férfi nemi szervre utal. Megfordított eset is van, amikor a finn tyrä ’sérv’ semleges szó utal észtül valami egész másra (az észt türa a férfi nemi szervnek a nem túlságosan udvarias megnevezése).
Kellemetlen szituáció lehet abból is, ha a finn turista betér egy kozmetikumokat árusító észt boltba. Könnyen úgy járhat, mint az a húszas éveiben járó lány, akire az észt eladó kedvesen egy krémet akart rátukmálni, mondván: „fiataloknak sem árthat”. A problémát az okozta, hogy a kortsukreem észtül ugyan ’ránctalanító’-t jelent, finnül viszont a kortsu ’óvszer’-t, így a lány nagy valószínűséggel azt hihette, hogy a boltos síkosítót szeretett volna neki eladni...