Zsirinovszkij: „akkor nyelv, ha külföldi”
Vlagyimir Zsirinovszkij jelentős, de nem meghatározó tényező az orosz politikában. Az azonban mindenképpen érdekes, mi hangozhat el az orosz parlamentben más népekről, más nyelvekről. És hogy mit tapsolnak meg a Duma képviselői.
Április 15-én kedden Vlagyimir Zsirinovszkij, a se nem liberális, se nem demokrata Oroszországi Liberális-Demokrata Párt elnöke hadnagyi egyenruhában szólalt fel az orosz Állami Dumában. A felszólalás a Russia Today csatornának köszönhetően felkerült a Youtube-ra is. A videó szöveges tartalmi összefoglalója szerint
A tartalékos hadnagy Zsirinovszkij elítélte az új kijevi hatalom tevékenységét, és a saját állampolgáraik meggyilkolásával vádolta őket.
A videóban azonban sok minden másról is szó esett. Megemlékezett az űrhajózás napjáról, kiemelve, hogy autókat vagy tengeralattjárókat sokan gyárthatnak, de eljutni az űrbe, ráadásul elsőként, ez a legnagyobb dolog. (A holdutazásra külön nem tért ki.) Hosszan beszél arról, hogy Gagarin hadnagyként halt meg, és halála után sem kapta meg a tábornoki kinevezését, annak ellenére, hogy ehhez a dokumentumok már készen álltak. Ezután a csinovnyikokat vádolja, elsütve a jó uralkodó, gonosz környezet toposzát: semmiről nem az államok vezetői tehetnek.
Ezután rátér arra, hogy minden rossznak az Egyesült Államok az oka. Szerinte a japán gyerekek történelemtankönyveiben nem szerepel, ki dobta le Hirosimára és Nagaszakira az atombombát: csupán az olvasható, hogy a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, a következő mondatban pedig az áll, hogy ledobták a bombákat. Ebből szerinte a japánok azt a következtetést vonja le, hogy a szovjetek bombázták Hirosimát és Nagaszakit. (Zsirinovszkij valószínűleg annyira olvasta a japán tankönyveket, amennyire a finn tankönyveket olvasták azok, akik szerint a finnek már nem tanítják a finnugor nyelvrokonságot. Arról nem is szólva, hogy a világ értelmesebb felén nem egyféle tankönyvből tanulnak – valószínűleg Japánban sem.)
Persze nem csak a japán történelemkönyvekkel van a baj. A volt szovjet tagköztársaságokban ma azt tanítják, hogy az oroszok megszállók voltak. De ennek is a csinovnyikok az okai, mert már a szovjet időkben idézték a tankönyvek Lenint, aki Oroszországot a népek börtönének nevezte. Emiatt generációk nőttek fel, akik negatívan viszonyultak Oroszországhoz. (Zsirinovszkij arról megfeledkezik, hogy ugyanezek a tankönyvek a Szovjetuniót földi paradicsomként festették le.) Ezért kell alaposabban a csinovnyikok körmére nézni.
Ezután Arszen Avakov ukrán belügyminisztert kezdi szidalmazni, mert nem vállalja eredeti, örmény nevét. Ám hirtelen fordulattal arról kezd beszélni, hogy ezért a szovjet hatóságok felelősek, mert a nemzetiségiek nem juthattak magas posztokra, kénytelenek voltak oroszosítani a nevüket, ha karriert akartak csinálni. (Beszéd közben bizonyára eszébe jutott, hogy eredetileg őt is Ejdelstejnnek hívták. Azért a teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy Sztálin köztudottan grúz származású volt, és a Szovjetunió utolsó külügyminiszterét is Sevarnadzénak hívták.) Az igazi érdekesség azonban csak ezután kezdődik.
Zsirinovszkij szerint Ukrajna mindig is orosz volt. Azt a szót, hogy ukrán, Bécsben találták ki olyan áruló filológusok, mint Hrusevszkij. Az emberiség történelme nem ismeri az ukrán fogalmát. A történeti forrásokban sehol nem szerepel az ugr népnév. (Hogy miért ugr, és nem ukr, az nem világos. Ug(o)r mindenesetre van, bár semmi köze az ukránokhoz.) Ezután Zsirinovszkij – helyesen – azt fejtegeti, hogy az ukránok azok, akik a határvidéken élnek (у края [u kraja] ’a szélén, a határnál’). A nyelvüket pedig magukra erőltették: az alapokat a lengyelből és az oroszból vették, hozzácsapták a török majdant. (Ebből annyi igaz, hogy az ukránt valóban erős lengyel, hatás érte. A török nyelvek is hatottak rá, de az oroszra talán még erősebben. Az óoroszból pedig az ukrán egy sor olyan jellemzőt megőrzött, melyet az orosz nem.)
Ezután azon háborog, hogy az ukránok nem a приёмная [prijomnaja], hanem a приймальна [prijmaljna] szót használják ’fogadószoba, recepció’ jelentésben. (Mindkettő jól láthatóan az orosz принимать [prinyimaty], illetve ukrán приймати [prijmati] ’fogad’ igéből származik.) Zsirinovszkij azt is megkérdőjelezi, hogy az ukrán nyelv lenne. Szerinte „akkor nyelv, ha külföldi”. (Ha nem is azokra vonatkozik, e kijelentés jól tükrözi az orosz politika viszonyát az oroszországi kisebbségi nyelvekhez.) Nyelv az angol, a francia vagy a német. „Még a szerb is különbözik: ott sok szó van. De az ukrán, a belorusz és az orosz egy nyelv” – fejtegeti Zsirinovszkij. (A politikus talán arra gondol, hogy a szerbben sok olyan szó van, melyet egy orosz nem ért meg. Furcsa érv ez azonban azután, hogy éppen arról beszélt, hogy egy ukrán szót nem értett meg. Érvelésében pedig Ukrajna és Belorusszia létét kérdőjelezi meg.)
Zsirinovszkij még rájuk is hagyná, hogy tartsák magukat külön népnek, külön nyelvnek, de – teszi fel a kérdést – miért nem hagyják, hogy orosz legyen, aki orosz akar lenni. Zsirinovszkij szerint bezárják az orosz iskolákat, betiltják az orosz nyelvű lapokat és tévéadást. (Ezzel szemben az igazság az, hogy a Krím orosz megszállásáig a félszigeten 600 iskola működött, ezek közül 7 ukrán, 14 tatár nyelvű volt, a többi orosz. Az egyetlen ukrán gimnázium igazgatónőjét a megszállás után lemondásra kényszerítették, a színvonalas intézményt orosz nyelvűvé akarják tenni.)
(Forrás: Facebook)
Zsirinovszkij értesülése szerint Ukrajnában a munkahelyeken még az ebédszünetben is tilos oroszul beszélni: aki ezt megszegi, 50 dollár büntetést fizet. „Ezt még Hitler se csinálta, ez pedig a demokratikus Ukrajna. És Barack Obama ezeket védi.” (A valós helyzetről könnyű meggyőződni: az ukrajnai tudósításokban folyamatosan felbukkannak oroszul beszélők – az az érzésünk, oroszt gyakrabban hallunk, mint ukránt –, és soha semmilyen atrocitás nem éri őket.)
Zsirinovszkij szerint Belgrádot is azért bombázták, mert a szerbek szerbek és pravoszlávok akartak maradni. Amikor a szerbek Boszniában muzulmánokká váltak, békén hagyták őket. A horvátok Horvátországban katolikusokká váltak, őket is békén hagyták. Zsirinovszkij azt a képet vázolja fel, hogy a pravoszlávokat tartják rossznak. (Talán nem tud róla, hogy a szintén pravoszláv Bulgária, illetve ortodox Görögország és Románia szintén az EU része, illetve a NATO tagja?)
Beszédét azzal zárja, hogy Ukrajnában is népszavazást kell rendezni, és akkor majd Ukrajna is megszavazza, hogy Oroszország részévé akar válni. A beszéd végén már a Varsóig menetelt emlegeti, de ideje lejár – így taps kíséretében levonul a pulpitusról.
"A valós helyzetről könnyű meggyőződni: az ukrajnai tudósításokban folyamatosan felbukkannak oroszul beszélők – az az érzésünk, oroszt gyakrabban hallunk, mint ukránt –, és soha semmilyen atrocitás nem éri őket."
és az orosz tévéadók lekapcsolásáról mit lehet tudni?
csak azért mert nem lövik le rögtön azt, aki oroszul megszólal, az még nem jelenti azt, h demokrácia.
"Ezután Arszen Avakov ukrán belügyminisztert kezdi szidalmazni, mert nem vállalja eredeti, örmény nevét."
ez érdekes. a névváltók mindig valami rosszat idéztek elő, vagy valami rosszat akartak eltitkolni. lásd németek 1840-es évek, restuticio vagy mi volt a neve, Stephanus, Kun (Kohn) Béla stb..
Láttam már ennél rosszabb kabarét :DD Ezen hatalmasakat lehet röhögni