Zsebkendők, vírusok, Monty Python
Zsebkendőt használna, de fogalma sincs, hogy a kockázatok és mellékhatások tekintetében orvoshoz forduljon, gyógyszerészhez, esetleg a jóízléshez? Influenzavírus idején könnyen megeshet, hogy a zsebükbe hajtogatott rongydarabon hemzsegnek a bacilusok, elővéve pedig nem győzzük állni a furcsálló tekinteteket: Ez meg vajon melyik századból érkezett? Orrfújás helyett inkább kommunikációs célokra ajánlanánk az ódivatú textilzsebkendőt.
A közelmúltban a legyezőnyelvről íródott cikkünkben lehetőségek egész tárházát mutattuk be arra vonatkozóan, hogy a legyező bizony a hűsítésen túl, kommunikációs célokra is felhasználható. Nem lövünk le óriási poént már az elején, ha azt mondjuk, a zsebkendőnyelv, a legyezőnyelvhez hasonlatosan nem mostanság éli fénykorát, így felesleges is a négyes-hatos villamoson ekképpen jelelni kiszemeltünknek. Ez viszont nem volt mindig így.
A négyszögletű kerek zsebkendő
Tegyük fel, hogy Ön egy szuperexkluzív lakomán ejtőzik az ókori Rómában, és épp nincs a közelben egyetlen rabszolgafiú sem, akinek hajában megtörölhetné a lakomától maszatos kezeit. Felállni és elsétálni az első kútig eléggé körülményes, és hát kicsit sem rómaias, ezért inkább egy fehér vászondarabot használ tisztálkodásra. Hogy szalvéta ez, vagy inkább zsebkendő, nehéz megállapítani, annyi biztos, hogy az időszámításunk szerinti II. században a rómaiak ismerték és használták a zsebkendőt. Bár az ókori feljegyzések nem tobzódnak a zsebkendős sztorikban, feltehető, hogy az egyszerű vászondarab a férfiak és nők állandó kelléke volt, amit arctörlésre, orrfújásra, sőt integetésre is használtak.
A későbbiekben a zsebkendő elvesztette eredeti funkcióját, és a gazdagság, valamint a jólét szimbóluma lett. A XV. Században a szimpla vászondarabok helyett egyre inkább divatba jöttek a nemes anyagokból készült, díszes zsebkendők, amik nem hiányozhattak egyetlen hölgy kezéből vagy táskájából sem. És máris feltárhatjuk a zsebkendő- illetve a legyezőnyelv közötti alapvető párhuzamot: az arisztokrácia körében igen népszerűnek számító kellékek könnyedén váltak a kommunikáció rejtett eszközeivé, hiszen szó szerint kéznél voltak. „Kalácsos” Marie Antoinette-nek köszönhetjük a négyzet alakú zsebkendők elterjedését: egy anekdota szerint borzasztóan zavarta a textilek változatos formavilága. Férje, XVI. Lajos király törvénybe iktatta, hogy a zsebkendő csakis négyzet alakú lehet. Felesleges lenne azt gondolnunk, hogy a zsebkendő csakis a hölgyek kiváltsága volt, hiszen a nemes férfiak a nőkhöz hasonlóan rajongtak a díszes, mesterien megmunkált zsebkendőkért, melyekbe gyakran saját monogramjukat is belehímeztették.
„Lehelete a lobbant keszkenő”
A keszkenő eredete
A keszkenő eredetileg összetett szó. Előtagjaja, a kesz- a kéz szóval azonos: rövid magánhangzója a szó eredeti, tővéghangzós alakjából származik (vö. keze-k), de ez a tővéghangzó kiesésekor nem nyúlt meg. A kenő viszont nem a kendő szó rövidült alakja, hanem a ken ige folyamatos melléknévi igenévi alakja: ez a ken azóta elveszett 'töröl' jelentéséből ered, a keszkenő tehát eredetileg 'kéztörlő'-t jelentett. A ken gének volt kend alakja is, ebből lett a kendő, azaz 'törlő'.
Nem kell túl sokáig keresgélnünk a magyar népdalokban, hogy rábukkanjunk a keszkenő szóra. A kézbevaló kendő, vagyis a keszkenő fontosságát remekül példázza, hogy a népművészetben és az irodalomban is rendszeresen feltűnik. Ez nem meglepő, hiszen a keszkenő mind az élethez, mind pedig a halálhoz hozzátartozott. Csak úgy, mint Európa más részein, a díszzsebkendő megjelenésével a zsebkendőnyelv is kialakult. Mivel mindkét nem tagjai tartottak maguknál zsebkendőt, így semmi nem nehezítette a kölcsönös kommunikációt, bár feltételezzük, hogy a zsebkendőnyelv kialakulásában a nők jóval nagyobb szerepet játszottak. A bálok és táncmulatságok mellett a zsebkendők a halállal és a gyásszal is párhuzamba hozhatóak. A gyászoló úgynevezett gyászzsebkendőt használt, melynek fekete szegélye mutatta, hogy a zsebkendő tulajdonosa gyászidőszakot él. Népdalok, versek és modern dalok zöme említi a keszkenőt, a műköltészetből többek közt József Attila Óh szív! Nyugodj! című versének sorainak köszönhetően lehet ismerős („Lehelete a lobbant keszkenő”) .
A zsebkendő természetesen nemcsak szomorú dolgokhoz, gyászhoz és elmúláshoz köthető, elég a zsidó esküvők hagyományos táncára, a horára gondolnunk. Ez nem más, mint a híres széktánc, amikor is az egybegyűltek maguk fölé emelik a széken ülő ifjú párt, akik egy zsebkendő két végét fogva próbálják túlélni a rázós „megpróbáltatást”.
Hűsítő és undorító megoldás
Mielőtt azt hinnénk, hogy a zsebkendő csakis arisztokratikus, patetikus kontextusban jelenhet meg, muszáj megemlítenünk a rigolyás japánokat, akik számára igen gusztustalan a mi zsebkendőnk. Aki Japánba utazik, vagy japánokkal találkozik, nem árt, ha tudja, hogy kultúrájukban az orrfújás undorító, elfoghatatlan magatartás. Ne lepődjünk meg, ha egy frissen telefújt, majd a zsebbe tett kendő láttán egy japán furcsán néz ránk, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy testünk ezen váladékát magukkal cipeljék. Mindezek fényében nem meglepő hát, hogy a papírzsebkendő japán találmány.
A retró balatoni és tengerparti strandolós életkép elhagyhatatlan velejárója a fejen viselt, négy sarkánál összecsomózott zsebkendő. Ez a viselet nem csupán Magyarországon ismert, amint ezt az alábbi filmbejátszás is igazolja.
„Óhajtanék találkozni veled!”
Az angol humor, és az orrváladékkal teletöltött zsebkendők után természetesen következzenek a zsebkendőnyelv mozdulatai és azok jelentései, a teljesség igénye nélkül. (Megtartottuk az eredeti írásmódot.)
Szeretlek! Jobb kézzel a szivre helyezzük.
Mikor látlak? A zsebkendő a jobb kéz csuklója körül csavarjuk.
Birod a rokonszenvemet! A váll alatt tartjuk.
Egyedül leszek! A zsebkendőt a szemeink elé tartjuk.
Valakitől üzenetem van számodra. A zsebkendőt a bal fülre tesszük.
Gyülöllek! A zsebkendőt a jobb kézből a balba vesszük.
Óhajtanék találkozni veled! A zsebkendő egyik sarkára csomót kötünk.
A századokkal ezelőtti titkos zsebkendőnyelv napjainkra eltűnt, de egy új formája alakult ki. Meleg közösségekben manapság is használatos a farzsebből kilógó kendővel való közvetett kommunikáció, mellyel meglepően sok tulajdonságot képesek továbbítani szexuális preferenciáikról a homoszexuálisok. A Wikipedia vonatkozó szócikke hosszan taglalja, hogy mely szín mit jelent, mindemellett az is jelentéstartalommal bír, hogy a kendőt melyik zsebben viseli a tulajdonosa. A bal zsebben hordott világoskék kendő például azt jelenti, hogy tulajdonosa domináns/adó fél a kapcsolatban, akinek kedvence az orális szex. Jobb zsebébe az helyez kendőt, aki a homoszexuális kapcsolatban a passzív/befogadó szerepét tölti be. Az efféle „zsebkendőnyelv” elsajátítása nem kis memóriát igényel, hiszen több mint negyven különböző színhez és formához társítható rejtett jelentést tartunk számon. Szerencsére mindenkinek elég a saját preferenciáinak megfelelő jeleket észben tartania.
Források
http://www.luxemag.org/fashion-history/handkerchief-history.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Handkerchief
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-431.html
Mehner Vilmos: Legujabb és Legteljesebb legyező-, kesztyű-, zsebkendő- és színnyelv