Veszélyben a mandzsu nyelv
Kevesebb mint százan beszélik ma Kínában a mandzsu nyelvet, amelyet emiatt a kihalás veszélye fenyeget – figyelmeztetnek kínai nyelvészek.
Ugyan a hivatalos statisztikák szerint a mandzsu kisebbséghez csaknem 10,7 millió fő sorolható ma a kelet-ázsiai országban, a kínai sajtóbeszámolók szerint mindössze egyetlen falucska van, amelynek tagjai a mai napig a mandzsu nyelvet használják egymás közt. A korábban főképp az északkelet-kínai Hejlungcsiang, Csilin és Liaoning tartományokban elterjedt nyelvet ma kevesebb, mint száz ember beszéli, az azt felsőfokon használók száma pedig a tízet sem éri el – becslik a nyelvészek.
A helyzet az elmúlt években csak romlott, kihalásának elkerüléséhez a közvélemény figyelme és segítsége szükséges – idézi a Liaoningi Társadalomtudományi Akadémia jelentésében Cao Menget, az Észak-Kínai Etnikai Kisebbségek Kulturális Kutatóintézetének igazgatóját.
Az altaji nyelvcsaládon belül a mandzsu-tunguz nyelvek családjába tartozó mandzsu egykoron az azonos nevű kisebbség által alapított Csing-dinasztia (1644-1911) hivatalos nyelveinek egyike volt, a 19. század végén, a sztenderd kínai térnyerésével ugyanakkor használata fokozatosan háttérbe szorult. A kulturális forradalom ideje alatt (1966-1976) a mandzsukat „titokzatos, érthetetlen” nyelvük használata miatt kémeknek bélyegezték, és gyakran kifejezetten emiatt börtönbe zárták. A megtorlásokat elkerülendő sok kisebbségbeli han kínai nevet vett fel és teljes egészében elhagyta anyanyelvének használatát.
Az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Nevelésügyi-, Tudományos- és Kulturális Szervezete (UNESCO) a „kritikus veszélyben” lévő nyelvek közt tartja számon a mandzsut, a nyelvészek szerint a mai 40-es, 50-es generáció halálával, legkésőbb az évszázad végére teljesen eltűnhet. A nyelv megmentésére helyi kezdeményezések már indultak, ezek sikeréhez magasabb fokú segítségre van szükség. A megőrzés a mandzsu kisebbség identitása miatt fontos, valamint a Csing-dinasztiából fennmaradt, máig le nem fordított hárommillió könyv és dokumentum „megfejtéséhez” is elengedhetetlen.
Az utolsó mondat talán kicsit túlzóra sikerült, a mandzsu nyelvű iratokat nem kell megfejteni, hisz az írott mandzsu jól ismert és dokumentált nyelv. De persze egy-egy ritkább jelenség, szó, kifejezés megértéséhez jól jöhet a beszélt nyelv és az anyanyelvi beszélők segítsége. És még azt azért tegyük hozzá, hogy főként Kelet-Turkesztánban él egy xibe népcsoport, akik voltaképp a 18. században odatelepített mandzsuk leszármazottai, s a mandzsu egy változatát beszélik (egyesek szerint úgy is tekinthető, hogy ők beszélik _a_ mandzsut). Bár összlétszámuk jóval kisebb (kb. 190 ezer körül) mint az etnikailag magukat mandzsunak tartóké (10 millió), de jóval nagyobb arányban beszélik nyelvüket (kb. 30 ezren). Mindez azonban nem változtat a mandzsu (akár a xibevel együtt is) veszélyeztetett helyzetén.