Császároktól a kihalásig
Kína utolsó császárai mandzsuk voltak: a Csing-dinasztia a 17. század közepétől az első világháborúig tartott. Ma már a kihalás szélén áll e korábbi nagy nép nyelve.
Kína hatalmas mérete is gazdag kultúrája ellenére is többször került más népek befolyása alá. 1271-ben Kubláj Kán (1215-1294) vezetésével a mongolok igázták le száz évre, 1644-től egészen 1912-ig tartó Csing-dinasztia korában pedig a korábban nomád mandzsu nép adta Kína uralkodóit. A mandzsuk neve ma is él a főleg Észak-Kínához tartozó Mandzsúria nevében, de hatalmuk annyira megcsappant, hogy ma már a nyelvük is a kihalás szélén áll.
(Forrás: wikimedia commons)
Kínában ugyan még nagyjából 10 millió mandzsu nemzetiségi él, de közülük már kevesebb mint ötvenen – és többnyire nagyon idősek – beszélik eredeti nyelvüket. A mandzsu nyelv a (mandzsu)-tunguz nyelvek közé tartozik, melynek ma élő rokonai a szibériai even és evenki nyelvek, és a Kínában még 20 ezer ember által mindig beszélt sibo nyelv. Ez utóbbi népcsoport azért különösen fontos, mert főleg közülük kerül ki a mandzsu nyelv maroknyi mai szakértője. Szakértőkre pedig szükség van, mert a Csing-dinasztia korából származó 10 milliónyi dokumentumok közül 2 millió mandzsu nyelven íródott.
A mandzsu nyelvnek saját írása van, melyet még Kína meghódítása előtt dolgoztak ki az ujgur-mongol írásból. Ennek különlegessége, hogy akárcsak a mongolt – és annak ősét, az iszlám előtti régi ujgur írást – ezt is fentről lefelé írják, az oszlopok pedig balról jobbra haladnak. A Tiltott Város feliratai és mandzsu-kínai kétnyelvűek a mai napig. A még ma is élő sibo nyelvet is egyébként a mandzsu írás egyik változatával írják, és a nyelvet legalább egy kínai egyetemen oktatják. A sibo nyelv a mandzsu legközelebbi rokona, és eltéréseik ellenére kölcsönösen érthetők.
(Forrás: wikimedia commons / Maximilian Dörrbecker (CC BY-SA 2.5) )
A mandzsu uralkodó osztály igyekezett megőrizni a mandzsu nyelvet mint az udvar és az adminisztráció nyelvét, de másfél évszázad alatt teljesen elkínaiasodtak. A 19. század végére már a mandzsu származású adminisztrátoroknak is csak 1 százaléka tudta olvasni a nyelvet, és csak 2 ezrelékük tudta beszélni. A mandzsut azonban továbbra is oktatták. A mesterlövészeknek mandzsu nyelven kellett vizsgázniuk még 1906-ban is, és az utolsó császárt – Pu Jit (1906-1967), aki három évesen került trónra – is tanították még mandzsura, bár ő már sosem tanult meg folyékonyan beszélni.
(Forrás: wikimedia commons / Outu, Cmjnyc (CC BY-SA 3.0) )
A császárság elbukása után rossz idők jártak Kínában a lakosságnak mindössze 2 százalékát kitevő mandzsukra. A (han) kínaiaktól elszigetelten élő mandzsu civilek ezreit gyilkolták le a kínai katonák. Nem csoda, hogy a túlélők megváltoztatták nevüket és öltözéküket is, hogy származásukat álcázzák.
Forrás:
The Economist: Et tu, Manchu?
Érdekes a fenti térkép. Az eveneket egyáltalán fel sem tünteti, mintha nem is lennének.
Érthetetlen továbbá az evenkik elhelyezése is. Sem nyelvi, sem etnikus szempontból nem stimmel. Egy csomó zöld paca területén már régóta nem beszélik az evenkit, de egy sereg olyan terület maradt beszínezetlen, ahol viszont élnek evenkik.
@Fejes László (nyest.hu): Most már bejött a cikk, de elolvasva továbbra is csak azt tudom mondani, hogy nem arra gondolt a cikkben idézett úriember, hogy csak sibo nemzetiségűek foglalkoznának mandzsu-kutatással (még Kínában sem csak ők), hanem hogy csak a sibók beszélik is a mandzsut mint élő nyelvet (hisz a sibo és a mandzsu tkp. ugyanaz). De a "nem is értem honnan vette ezt a szerző" kérdésre valóban megvan a válasz :)
néhány apróság:
"a korábban nomád mandzsu nép" - mandzsuk sosem voltak nomádok, nincsenek is kiterjedt füvespuszták Mandzsúriában.
Sibe nyelvet ha jól tudom csak Ürümcsiben oktatnak, máshol nem, viszont mandzsut sok helyen lehet tanulni. A belső-mongóliai mongol történészek közül, gyakorlatilag mindenki olvas mandzsuul és nagyon sokan ülnek levéltárban is. (Mellesleg egy belső-mongóliai mongol történésznek az a legjobb, ha a mandzsu-korral foglalkozik, mert a XX. századdal politikai okokból nem lehet, a korábbi korokból meg szinte csak kínai nyelvű források maradtak meg).
A manapság a mandzsu kezd életre kelni, elég sok mandzsu ivadék van, akiknek már a nagyszülei sem tudtak mandzsuul, de ők fogták magukat és megtanultak, egy nyelvújítás is végbement, vannak szavak az új fogalmakra is, pl: fénykép - eldennirugan (tkp fényes kép).
Az egyik kedvenc - sajnos befagyott - mandzsu blogom: albatu.wordpress.com/
itt még kortárs verseket is olvashatunk, pl:
albatu.wordpress.com/2009/06/06/lasari-moo/
lasari moo
julergi lasari moo de, hūša siren sirenembi.
saišacuka ambasa saisa de, hūturi fengšen isimbi.
julergi lasari moo de, hūša siren hūsimbi.
saišacuka ambasa saisa de, hūturi fengšen aisimbi.
julergi lasari moo de, hūša siren hejembi.
saišacuka ambasa saisa de, hūturi fengšen yongkiyambi.
A hajlott ágú fa
Vénséges, hajlott ágú fára felfut a borostyán,
Magasztos bölcsekre száll az áldás és a szerencse.
Vénséges, hajlott ágú fát elborítja a borostyán,
Magasztos bölcseket óvja az áldás és a szerencse.
Vénséges, hajlott ágú fát beborítja a borostyán,
Magasztos bölcseken beteljesül az áldás és a szerencse.
@tenegri: Érdekes, nekem megnyílik. A bekezdés így hangzik:
„Few Chinese have any interest in learning the dying language of their one-time oppressors. Wu Yuanfeng, a government archivist, says 2m out of 10m Qing documents in the country’s collection are written in Manchu. Yet he estimates there are only about 30 scholars in China who are truly expert in the language. Knowledge of the language is kept up mainly by people like him who belong to the Xibo people from China’s far north-west. The Xibo language is very close to Manchu, but Mr Wu says only about 20,000 speak it and their numbers are rapidly diminishing too."
Elvben persze lehetne igazad, de itt azt írja, hogy a Xibo közel áll a mandzsuhoz – tehát külön nyelvnek tartja, azaz nem mondhatja, hogy a Xibo beszélő beszélik a mandzsut. Lehet, hogy az újságíró bénán fogalmazott, de semmiképpen nem azt írta le, amit te írsz.
Én nem kérdőjelezem meg a mandzsu források fontosságát sem, de a cikk, mint láthatod, tényleg azt állítja, hogy a kínaiak nem igazán érdeklődnek a mandzsu iránt. (Az lehet, h pontosabb lett volna a kifogásolt mondatot úgy megfogalmazni, hogy Kínában...)
Persze lehet, hogy nem a legszerencsésebben sikerült forrást választanunk, de remélem, a „nem is értem honnan vette ezt a szerző” kérdést sikeresen megválaszoltuk.
@tenegri: Köszi :)
@elhe taifin: Egy kéz nagyjából elég lesz a megszámoláshoz :) Ha tágan értelmezzük, akkor talán a második is kellhet.
@Fejes László (nyest.hu): Sajnos a belinkelt cikk épp nem elérhető, így nem tudom megnézni hogy is kellene értelmezni, s csupán az itt idézett részletből indulhatok ki,
"Szerintem te úgy értelmezed, hogy a "the language is kept up" úgy értendő, hogy ők beszélnek mandzsuul." - így van, ők a sibók beszélnek még ma is mandzsuul, ők tartják napi szinten használatban. De nem ők a mandzsu-kutatók (persze biztos van köztük is ilyen).
"De ez aligha lehet az az ötven ember, aki még beszél mandzsuul." - nem, nem is az 50 ember, aki Mandzsúriában még beszél mandzsuul, hanem a sibók Xinjiang-ban, akik 50-nél jóval többen beszélik a sibót, ami tkp. mandzsu.
"Az adott bekezdésben egyébként is a nyelv kutatásáról van szó, tehát szerintem ez úgy értendő, ahogy a mi cikkünkben is szerepel: a szibó beszélők közül kerülnek ki a mandzsu kutatói (feltehetően azért, mert nekik nem akkora fáradság megtanulni a nyelvet)." - persze, bizonyos szempontból logikus lehetne, bár én ezt sehogy nem látom az idézett mondatban. Mindenesetre nincs statisztikám a Kínában élő mandzsu-kutatók nemzetiségéről. A Kínán kívüliekről pedig úgy tudom, hogy nagyrészt nem mandzsuk és nem is sibók :) És a mandzsu források vannak olyan fontosak több tudományterületen is, hogy ne csak a mai mandzsukat érdekeljék :)
@elhe taifin: Biztos lehet tudni, de nekünk pillanatnyilag nincs erről információnk. :)
Azt lehet tudni, hogy Magyarországon hányan foglalkoznak mandzsu-kutatással?
@tenegri: Szerintem te úgy értelmezed, hogy a "the language is kept up" úgy értendő, hogy ők beszélnek mandzsuul. De ez aligha lehet az az ötven ember, aki még beszél mandzsuul. Az adott bekezdésben egyébként is a nyelv kutatásáról van szó, tehát szerintem ez úgy értendő, ahogy a mi cikkünkben is szerepel: a szibó beszélők közül kerülnek ki a mandzsu kutatói (feltehetően azért, mert nekik nem akkora fáradság megtanulni a nyelvet).
Persze lehet, h ez nem igaz, de az Economist cikkéből ez olvasható ki.
Egy mandzsus-mongolos blog: bicig-bithe.blog.hu/
@ppeli.geo: Na de a cikk nem ezt állítja: "Az utóbbi népcsoport azért különösen fontos, mert főleg közülük kerül ki a mandzsu nyelv maroknyi mai szakértője." Nem jó keverni a madarakat az ornitológusokkal :)
@tenegri: Az Economist cikke szerint: "Yet he estimates there are only about 30 scholars in China who are truly expert in the language. Knowledge of the language is kept up mainly by people like him who belong to the Xibo people from China’s far north-west."
Mondjuk már a mandzsu-előd dzsürcsiknek is meggyűlt a baja a dzsürcsi nyelvvel :)
Azért erős túlzás lenne azt állítani, hogy mandzsuisztikával csak sibo nemzetiségűek foglalkoznának - igazából nem is értem honnan vette ezt a szerző. Hagyományosan komoly mandzsu kutatások folynak Japánban, Kínában (nem csak sibók által), Mongóliában, de Európában is.