Verbális manőverezés az amerikai egészségügyi harcban
Hogy mit szabad egy politikusnak mondania és mit nem, azt gyakran kampánytanácsadók méricskélig patikamérlegen még egy olyan kis országban is, mint a miénk. Képzelhetjük akkor, hogy mekkora jelentősége van mindennek az Egyesült Államokban.
Az Obama-adminisztráció fontos egészségügyi reformba kezdett, aminek keretében szeretnék megteremteni a lakosság egészségbiztosításának teljes lefedettségét. Ezt némi állami szerepvállalással szeretnék elérni, ám a feladat nehéz, és úgy tűnik, kemény retorikai csatákat kell hozzá megvívni.
Obamát már a kampány során is megvádolták azzal, hogy marxista nézeteket vall, mára pedig a verbális káosz odáig is eljutott, hogy Hitlerhez hasonlítgatják. A kommunizmus-vád és valószínűleg az összes többi diktátorhasonlat a tervezett piaci beavatkozáson alapul, amibe könnyű belelátni a szabadság mint alapvető érték csorbulását.
Pedig Obama stábja igen körültekintő volt. Évekig vizsgálódtak és mérték fel kontrollcsoportokon, hogy pontosan mely szavakat előnyös használni az egészségügyi reform kommunikációjában, hogy azzal a társadalmat a maguk oldalára állítsák. A felmérések során olyan stratégiát alakítottak ki, amellyel igyekeztek mindenféle érzelmi töltetet mellőzni a beszédjeikből, hogy ne gerjesszenek vele indulatokat, illetve lecsillapítsák őket.
A stratégia azonban – mint arról amerikai híradások beszámolnak – nem látszik működni. Az egészségügyi reform kemény társadalmi ellenállásba ütközött, és az ellentábor egyre másra gyártja a durva analógiákat.
Obama tanácsadói bázisa ezért arra az elhatározásra jutott, hogy tanulni kell a republikánus receptből, mert úgy tűnik, hogy kemény retorikával jobban meg lehet ragadni a problémákat. A republikánusok nagy szakértői ennek – írja a The Wall Street Journal elemzője –, amire példának elég csak felhozni azt, hogy a vagyonadót „haláladónak” nevezték.
„A tények mindig mellettünk álltak – mondta Robert Crittenden, a reformban érdekelt Herndon Alliance nevű csoportosulás egyik alapítója. – De a retorikánk valahogy nem találkozik azzal, amire a nyilvánosság fogékony volna.”
Egyelőre azonban száműzték a beszédekből az egyetemes egészségbiztosítást, a kormányzati biztosítási lehetőséget, az ingyenesség kifejezést és azt a szófordulatot, hogy egészségbiztosítást mindenkinek. Ehelyett szó van minőségi megfizethető egészségbiztosításról és általános opcióról (kormányzati helyett), megelőzésről és a magán- és általános biztosítás közti választási lehetőségről.
Crittenden elmondta, hogy igyekeznek folytatni a kutatásokat, hogyan tudnák semlegesíteni az arról szóló félelmeket, mint hogy például az egészségbiztosítás kiterjesztése az illegális bevándorlókat segítené. „Senki nem sejtette, hogy olyan vádaskodással kell majd szembenéznünk, mint például hogy »halálesküdtszéket« állítunk fel, vagy hogy az eutanáziát támogatjuk” – mondta.
Celinda Lake, a szövetség egyik tanácsadó intézetének vezetője elmondta: „A kutatások mindenképpen tükröződnek az elnök üzeneteiben. A probléma csak az, hogy az üzenetek nem jutnak ki. Ezt az elementáris ellenállást nem lehetett előre megjósolni.”