Utánozás majomszokás
Sokszor fogalmunk sincs, honnan eredhet egy szó, máskor a bőség zavarával küszködünk, mert több elfogadható, sőt, kézenfekvőnek tűnő megoldás is van. Házi szakértőnk ezúttal a majom nyomába ered, és addig követi, míg el nem tűnik az idők ködében...
Olvasónkat, D. Józsefet a majom szó használata és eredete érdekli:
Ma olvastam egy érdekes szót egy angol szövegben: az ape főnév ’majmot’ jelent, és a to ape ige azt, hogy ’majmol, utánoz’. Erről aztán elgondolkodtam a magyar majmolni kifejezésen. A majom-ból ered? Vagy a mímelni az előképe? Esetleg a majom és a mímelés szavak is rokonok? Iskolás koromban sokat agyaltam azon, hogy angolul a ’mímelni’ to mime, ejtsd májm... Szóval ha ezt divatosan hunglishül mondom, akkor májmolom az angolokat. Persze ez szinte biztos hogy csak a véletlen műve, de viccesnek találtam hogy így egybehangzik a majmolással.
Kezdjük a végén. Természetesen a magyar mímel és az angol mime nem véletlenül hasonlítanak. A mímel Kazinczy Ferenc alkotása, és azért érdekes, mert ez mutatja, hogy a nyelvújítók célja nem az volt, hogy minden áron „fajtiszta” magyar tövekkel helyettesítsenek idegen eredetűeket. A mím- tövet nyilván a franciából vagy a németből vette, ezekben a nyelvekben a hozzá hasonló szó ’pantomimost’, ’utánzóművészt’ jelent. És persze ezek ugyanonnan erednek, mint az angol mime: a latin mīmus ’színész, utánzóművész’ szóból, vagy ahonnan ez a latin szó származik, a görög mimos ’színész utánzóművész’ szóból. Ennek a görög szónak, pontosabban a mim- tőnek azonban ismeretlen az eredete, de azoknak a görög szavaknak, amelyekben megtalálható, mind az ’utánzáshoz’ van közük. Indoeurópai rokonságát én nem találtam meg, és tudtommal más sem.
Az angol to ape ’majmol’ ige természetesen azon alapul, hogy utánozás majomszokás, a majmok ugyanis híresek arról, hogy akár az emberi gesztusokat is utánozzák (és ezzel egyedül állnak az állatvilágban, leszámítva persze a hangokat utánozó madarakat). Ezt a tulajdonságukat az ember nyilván mindenütt megfigyelte, az angol és a magyar igén kívül sok más nyelvben is van hasonló. Sőt, lehet, hogy a magyar majmol a hasonló jelentésű német äffen ige tükörfordítása.
A magyar majom szó eredete is érdekes. Nem tudhatjuk, hogy közvetlenül melyik nyelvből vettük át, mert maga a tő vándorszó, és a környéken beszélt nyelvekben létezik valamilyen változata, de nagyon korai jövevényszó, még a török hódoltság előttről (első írásos előfordulása a 14. század elejéről származik). Végső soron az arab maimūn ’majom’ szóból terjedt el (ebből származik például a spanyol mono ’majom’ szó is, és ezen az ágon is tovább terjedt, például az alnémet -ke(n) kicsinyítő képzős alakjából lett az angol monkey ’majom’). Az arabnál azonban megint zsákutcába jutottam, mert az nem világos, hogy ott miből ered. Több elmélet van, például hogy a hasonló hangzású, ’szerencsés’ jelentésű tővel azonos eredetű (állítólag a majmot baljós állatnak tartották, és éppen a rontás megakadályozására hívták éppen ellenkező értelmű néven), mások szerint a ’jobb kéz’ jelentésű, ugyanilyen hangzású szó rokona. Valójában ezek mind spekulációk, semmiféle bizonyíték nincs egyik változatra sem. És azt is olvastam valahol, de semmi bizonyítékot nem találtam rá, hogy az arabban perzsa eredetű szó lenne a maimūn.
Két végállomáshoz értünk tehát, a mímel története a görögben, a majom története az arabban vész a múlt ködébe. Lehet-e köze a görög tőnek az arab tőhöz? Persze akár lehet is, de ez megint színtiszta spekuláció lenne. Ilyenkor mindig gondoljunk arra: attól, hogy a kulcsunkat is elveszítettük, meg a bérletünket is, még nem biztos, hogy ugyanott vannak!
Jobb és balkezesség. Átböngésztem a Nyelv és tudomány 2009-2011 évi, többnyelvűséggel foglalkozó cikkeit. Az a közös bennük, hogy általában senki nem szólt hozzá a feltett cikkekhez.
Itt akarom felhívni a figyelmet arra, hogy sem az orvostudomány, sem a pszichológia, sem a nyelvészet nem foglalkozik azzal, hogy a jobb-, bal- és a nagyon ritka valódi kétkezesek ELTÉRŐ genetikai képességekkel születnek és hogy ezzel a ténnyel nagyonis fontos volna foglalkozni. Miért nem "mernek" foglalkozni vele mégsem? Azért, mert az, úgymond, megkülönböztetést jelentene ember és ember között...
Példa: az egyik jobbkezes unokám 3 éves korában sem (alig) kezdett beszélni. Az amerikai pszichológus és magam ugyanazt a tanácsot adtuk a szülőknek: a többnyelvű (magyar-román-héber) szülők mostantól 1-2 éven át EGYETLEN nyelvet beszéljenek otthon. Mivel Az USA-ban éltek, az angolt választották. A gyerek azonnal elkezdett - angolul - beszélni. Háttér: a fiam túlnyomóan balkezes apai és amennyire visszakövetkeztethető, kizárólag jobbkezes anyai elődöktől származik. A 3 földrészen élő családtagok között eddig nem jelentett problémát a többnyelvűség. Itt azonban "elakadt" valami. Az ok – szerintem – a jobb és balkezesség genetikájának a keveredése. Ahelyett, hogy a "különbözőségektől" féljünk, ideje volna feltárni e különbözőségek mentális, pszichológiai, orvosi, nyelvi, stb. következményeit.
A héber apim = orcák, af = orr (p/f változó hang) – tehát az arc legjellemzőbb része az orr, ami fúj, fintorít, szaglászik, vagyis leolvasható róla... a szándék.
a héber kof = majom (mint-orr) – innen a német Äffe = majom, äffen = majmol (s az angol ape is:-).
a héber májim = víz (többesszám), mé-ha-jám = felől-a-tenger, jamín = jobb oldal, majmín = jobbkezes, szokványos. Ha a Kárpát-medencében (Európában) déli irányba nézünk, akkor a tenger (Atlanti óceán) jobbkéz felől van.
a héber mul = szemben, mi-mul = szem-ből (irányból), sz-mól = bal (ami-szemben), bolel = összezavar – BAL, bal-ol, vagyis balkezes.
A magyar "mímel" eredete tehát (s én csak a héberig megyek vissza): mimul = szemből (tükörkép, leutánzott).
Mivel az ISMERT óperzsát (a sémi nyelvek és a későbbi arab ősét) min. 5600 évesnek tartjuk, semmi értelme nincs a szavak eredetét az indoeurópai "west side story" 2000 éves össze-vissza kavargásából származtatni, mert a valódi múlt egyáltalán nem vész a ködbe. Csak "nem szeressük" – az igazságot. Amíg az "latinos" nyelvűek dirigálnak és uralják a még "nyelvtudományt" is, az emberi nyelvek valódi, régóta ismert eredetét le kell tagadni. Ki veszít ezen a legtöbbet? A legnagyobb közép-európai zárvány, a magyar. Amíg megtűri...
Az olasz nyelvben szinten megtalalhato a 'majmol' kifjezes es teljesen a magyar logika szerint kepzodik (vagy forditva :-) ): 'scimmia'-'majom', scimmiettare'-'majmolni'.
A 'mimel' magyar szonak is megvannak a megfeleloi mas nyelvekben is, bar az igaz, hogy pl. az olaszok is a franciabol vettek at: 'mimare' (ol.)-'mimelni'/'utanozni' a 'mimer'-bol (fr.)...